Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

vasárnap, április 03, 2005
04:26
 
Éjfél előtt, egyedül a tömegben


Boka és Áts Feri a haldokló Nemecsek háza előtt. „Az egyiket a szíve hozta ide, a másikat a lelkiismerete.” – E mondat jár az eszemben, amikor szombaton, nem sokkal éjfél előtt a Mátyás templomban ülök. Mi hozott ide? Érzelmek? A valahova tartozásból fakadó kötelességtudat? Ellentmondásos gondolatok és indulatok kavarognak bennem, és szinte kényszerítő erővel tör elő belőlem a vocativus...

...Merre jársz most? Miként élted át a találkozást Azzal, akinek te is, én is szolgái vagyunk csupán? Segítette-e az igazság pillanatát az, aki iránti feltétlen bizalmadat jelmondatodba foglaltad: „Totus tuus” (sum Maria)? Tudod-e már a biztos választ a megválaszolhatatlan kérdésekre? Amíg itt jártál, legtöbbször nagyon biztosak voltak kijelentéseid. Talán túl biztosak is: miközben sokak megerősödtek általuk, nem keveseket bizonytalanított el e bizonyosság...

...Emlékszel rám? Fölismersz-e odafentről? Egy voltam abból a sok millió lelkes fiatalból, akikkel utazásaid során találkozás nélkül találkoztál. 1991 augusztusában ugyancsak itt ültem, a Mátyás templomban – akkor reverenda volt rajtam. A magyarországi kispapokkal találkoztál; együtt imádkoztad velünk az esti dicséretet. Előzőleg Esztergomban miséztél; ma is emlékszem, micsoda szervezkedés volt azon néhány szerencsés kispap kiválasztása, akiket személyesen áldoztattál... Én nem voltam köztük; valakinek a szemináriumot is őrizni kellett, s rám esett a választás. A portásfülke Junoszty tévéjén néztelek, pedig szerettem volna a közeledben lenni. Húsz éves múltam akkor, telve idealizmussal, és olyan szeretettel irántad, amit az sem zavart meg, hogy történetesen egyáltalán nem ismerlek téged, az embert. Annyit tudtam, hogy te vagy a pápa: számomra szimbólum; s én már akkor is szerettem a szimbólumokat. Azt az egységet jelképezted, amelynek az átélése oly fontos volt nekem, a friss megtérőnek, az egyházban, „Krisztus titokzatos testében”. Azt az egységet, amelyen néhány év leforgása alatt kívül találtam magam – a te szándékod szerint...

...Szerettem volna a közeledben lenni, ám ahogy apránként lekerült rólam a naiv idealizmus szemüvege, úgy döbbentem rá fájdalmasan, újra meg újra, hogy te éppen hogy távolodni akarsz tőlem. Hogy ugyanazért nem szeretsz engem, amiért én szeretlek téged: mert nem ismersz engem, az embert. Mert csupán annyit tudtál rólam (azaz rólunk, milliókról), hogy homoszexuális vagyok: számodra egy szimbólum csupán. Mindannak a szimbóluma, amit rossznak tartasz. Ami – úgy gondoltad – elszánt pusztítója annak a műnek, amelyet te oly fáradhatatlan munkával építettél...

...És néma harcba kezdtünk, te meg én. Te írtad az enciklikákat, körleveleket, beszédeket, amellyel egyetlen célod (ezt soha nem kérdőjeleztem meg!) a hit és az emberi élet védelme volt. Minden közvetlenséged dacára túl messze, túl magasan voltál ahhoz, hogy bárki szembesítsen azzal, hány ember életét keserítik meg kemény szavaid, hány meleg retten vissza, talán végérvényesen, az Evangélium vigasza elől...

...Én pedig írtam a magam szánalmas cikkeit, előadásait, kétfrontos küzdelemben. Egyrészt írtam a gyűlöletüket és előítéleteiket a te szavaiddal alátámasztó keresztényeknek; azoknak, akik talán nincsenek olyan messze és olyan magasan, és esetleg meghallhatják: „Ne féljetek tőlünk! Eszünk ágában sincs rombolni: élni akarunk csupán és szeretni – azt, akit szeretni tudunk, úgy, ahogy nekünk szeretni adatott.” Másrészt írtam a melegeknek és az ún. „liberális értelmiségnek”, akiknek szeme elől a szexualitásról mondott tiltó beszédek tömege elfedte igazi üzenetedet, amellyel hajdan első pápai misédet kezdted, s amely aztán egész pályafutásodat jellemezte: „Ne féljetek!” Azoknak, akik működésedben mind kevésbé voltak képesek felfedezni az egyetemes szeretet gesztusait, és egyre inkább a kirekesztés nehézsúlyú szuperbajnokát látták benned. Amikor egy hazai lap hasábjain valaki hóhérnak és tömeggyilkosnak nevezett téged (utalva az AIDS mind pusztítóbb térnyerése ellenére folytatott óvszerellenes kampányra), foggal-körömmel védtelek. Próbáltam magyarázni a magyarázhatatlant, és rámutatni arra, hogy működésed fókuszában nem a homofóbia áll, hanem a mindenkihez irgalmas Krisztus megjelenítése. Nem nagyon akartak hinni nekem...

...Jó néhány baráti kapcsolatom bukott meg azon, hogy nem voltam hajlandó beállni a téged izomból elutasítók sorába – és azon, hogy nem hajtottam fejet kritika nélkül a sokakról (így rólam és szerelmemről is) engesztelhetetlen ítéletet mondó szavaidnak...

...Most ülök a Mátyás templomban, nem sokkal éjfél előtt, egyedül a tömegben. Újra megérzek valamit az egységből, amelynek jelképe voltál, és próbálok nem gondolni arra, hogy valójában kívül vagyok ezen az egységen, éppen a te szándékod szerint. Néhány percre egy vagyok a sok millió felnőttből; azokból, akik úgy érzik: valami űr támadt bennük és a világban, most, hogy hazatértél. Fölismersz-e odafentről? Látod-e végre: a kezem nem fegyvert szorongat, hanem imára kulcsolódik...?

...Valami űr támadt – s ez az űr jóval, rosszal egyaránt betölthető. Tegyünk még egy próbát az egységre! Imádkozz értem, én is imádkozom érted – s imádkozzunk együtt, hogy az űr, ha betöltetik, áldás legyen a világ, s benne az egyház számára. Amelyet annyira szerettél, s amelyet én is annyira szeretnék szeretni.


Hozzászólások:


ÁMEN



Olvastam ezt a cikkedet a MANCS-ban.
És olvastam egy rakatnyi más cikket is a pápa haláláról.

Nos, eddig a Te írásod viszi a prímet. Hihetetlenül emberi, megható, megrázó.

Még nekem is, aki sem keresztény, sem homoszexuális nem vagyok.
Nagyon erős, minőségi írás, 10.0-ás.

Ismerem több írásodat is a homoszexualitás vs kereszténység témakörében, és, bár mint feljebb utaltam rá, nekem egyik sem a szívügyem, csak mint ún. "liberális majdnem-értelmiségit" foglalkoztat a kérdés, szóval ... csak annyit akarok mondani - remélem nem hangzik túl profánul -, hogy csak így tovább.
De tényleg.


Gondoltam, egy pozitív visszajelzés mindig jól jön.:)

Hupper



Kedves Hupper,

való igaz: a pozitív visszajelzés mindig jól jön. Ha ráadásul onnan jön, ahol nincs elfogultság a téma iránt, még többet jelent.

Köszönöm. Tényleg.


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta