Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

kedd, szeptember 06, 2005
15:54
 
„Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott...?”


Egy barátom a Teljes napfogyatkozás c. filmmel kapcsolatosan leblogolt pár gondolatot. A film Rimbaud és Verlaine kapcsolatáról, szerelméről szól, s mint ilyen, természetesen meleg kultuszfilm. Személyiség- és szerzői jogi okokból kifolyólag név nélkül és csupán tartalmilag idézek a bejegyzésből.

E barátom, úgy is, mint heteró (és egyébként Tominak régebbről barátja, mint nekem), azt írja: amikor a két férfi főszereplő egymásnak esett, azt nem bírta nézni, és el is kapcsolta a tévét. Irodalmi ismeretei alapján számított ugyan ilyesmire, mégse volt kedve végignézni. Őt, úgymond, a lányok érdeklik, „ha nem nagy baj”. Elfogadja a más véleményt is, de csak egy határig érdekli.

E barátomról tapasztalatból tudom, hogy valóban elfogadó a melegekkel szemben – legalábbis sem Tomi, sem én nem éreztünk semmiféle elutasítást a részéről. Ugyanakkor megdöbbentett ez a bejegyzés: micsoda vakfoltot tud okozni, ha valaki a többséghez tartozik! Műfajában ugyanarról van szó itt is, mint amikor jobb oldalról a „homoszexuális propaganda” (üres halmazt képező) fogalmát emlegetik.

„Elfogadom a más véleményt – írja, és közben valószínűleg nem ötlik az eszébe, hogy mennyire megütközne, ha a lénye legmélyéről fakadó heteroszexuális orientációját mások puszta „véleménynek” minősítenék.

És micsoda gyönyörűen működő kettős mérce! Ugyan, ki kérdez meg egy homoszexuális férfit, hogy vajon nem okoznak-e benne visszatetszést (alkalmasint fizikai viszolygást) a plakátokról melleiket kínáló, rádióreklámokban cuppogó és affektáló, „roppant szexi” hölgyek?! Hova kapcsoljon át egy meleg, amikor a filmek és tévéműsorok 98 %-ában herteroszexuális jelenetekbe (minimum csókolózásba, ölelkezésbe) ütközik?! Amikor egyedül van, talán még kilőheti a tévét. De társaságban (főleg, ha még innen van a coming outon és titkolózni kényszerül) hogyan adhat hangot nemtetszésének? Ki kíváncsi arra, hogy nem érzi-e a rázúduló heteroszexuális propagandát(!) ízlése és személyisége elleni erőszaknak?

Ma láttam a Kálvin téri metróaluljáróban kitéve a Reggel c. sajtóorgazmus aktuális számát. „Bármikor robbanhat az AIDS-bomba” – írja a szalagcím, és alatta, még mindig kiemelten (fejből idézem): „...ha már majd nemcsak a melegek és az alkalmipartner-keresők fertőződnek meg, hanem a heroinosok is...” – Értsd: aki buzi, az automatikusan HIV-pozitív (ha zárt kapcsolatban él is), vagy ha még nem, hát az lesz.

Ilyenkor kinek üvöltsek az arcába, kibe rúgjak bele?!

„Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott...?” (J.A.)

Hogy ki? Az a bizonyos többség. Amelyik miatt melegként akkor is kisebbségben kellene éreznem magam, ha végre az írott jog teljes mértékben biztosítaná az esélyegyenlőséget (ahogy erről persze szó sincs).

Címkék: , ,


Hozzászólások:


Sajna mindkét eset nagyon jellemző kis hazánra. Nem holnap lesz, mire ezek a negatív beidegződések megváltoznak:-(



Tetszett az írásod. Összeszedett, logikus, visszafogott. Átérezhető, megérthető, nem is mondok ellent. Inkább kiegészítés ez, amit írok.

Baráti társaságban nyilván feltűnik (kicsit félve írom le a továbbiakat, nehogy bárkit is megbántsak), hogyha egy pl. megdícsérek egy lányt ("Nézd, milyen jól néz ki!"), mert tetszik, akkor néha még azt a választ se kapom, hogy "ühümm". Aztán egy idő után én kapom vissza a kérdést ("Láttad ezt a fiút? Olyan ismerős az arca.") és én vagyok zavarban ("Szokás szerint rossz az arcmemóriám, fogalmam sincs, hogy kicsoda, meg nem is figyeltem."), nem is gondolok semmi rosszra, biztos valami távoli iskolatárs, ő megismeri, én nem. Csak az ötödik fiú után kezdem furcsállni, hogy mindig hasonló a tényállás; elintézem azzal, hogy egy szemmel, hét dioptriával nem kell a fél világot észben tartanom. Biztos az én hibám.

Amíg nem jöttek elő a társaságban a coming outok, addig megpróbáltam a lehető legkevesebbet gondolkozni a fentieken. Ráfogtam másra. Ne is gondoljunk a melegségre. Más, szintén "gyanús" megjegyzéseket azzal próbáltam nem felismerni, hogy úgyis csak "liberális pozőrködések". A coming outok után pedig igyekeztem elkerülni a vitára okot adó témákat, alkalmazkodtam, legalábbis verbális szinten (ezt most nem tudom plasztikusabban megfogalmazni, pedig természetesen a gondolkodásomra is hatott). Utólag visszatekintve elég sok régebbi, több évvel korábbi beszélgetés jött vissza, szinte szó szerint. Talán addig is foglalkoztattak, tudat alatt. Mindkét oldal részéről. ("Miket mondtam nektek régebben... Mit gondolhattatok rólam?" -- ezt az érzést megfoghatóan előhozta belőlem az, amit írtál. És a coming out előtti időkben, főleg fiatalabb fejjel nem gondolunk bele, hogy miért is ártanánk a saját nézőpontunkkal, amikor nem is tudunk róla; azt hisszük, hogy a véleményünk átlagos, természetes...) Gondoljatok így is ránk. Én sem örülök, hogy akaratlanul, sőt, néha reflexből bánthatom meg a barátaimat... Tanulni kell.

Kundera írta A lét elviselhetetlen könnyűségében, hogy mindenkinek megvan a maga szótára: ugyanazok a fogalmak eltérő jelentéssel, élményekkel, tapasztalatokkal. Ezért sokszor elbeszélünk egymás mellett.

"Nyilván elfogadom a más véleményt is, de csak egy határig érdekel." -írtam, pongyolán, beléköthetően, egy teljesen más probléma miatt frusztráltam. Mentegetőzés gyanánt annyit teszek hozzá, hogy tágabb értelemben használtam a "más véleményt" annál, mint amennyit sejtesz, nem a melegeket bántóan, degradálóan. Megszoktam, hogy a véleményemmel sok esetben kisebbségben vagyok: nem csak a szex, hanem politika, ízlés, világnézet, stb. tekintetében. Meghallgatom a másik véleményét, igyekszem átérezni, tanulni is belőle, de meg kell maradni annak is, aki vagyok; ez nem vita kérdése; nyilván mindenkiben vannak nehezen mozdítható sarokkövek. (Ezt majd valamikor személyesen kibontom. Már régóta érik bennem, de inkább majd szóban.)

Sőt. Mondtam már olyasmit is, hogy "ezt egy heteró fiúnak nem is akartam volna elmondani", egy lánnyal kapcsolatban...



"BOLDOGOK, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz."



(Bocs, ez kicsit hosszú lesz.)

Én ha olyan felirattal (megjegyzéssel stb.) találkozom, ami elsőre bántónak tűnik, mindig megpróbálok valami alternatív értelmezést találni hozzá, egy kicsit több jóhiszeműséggel, körüljárom azzal a reménnyel, hátha találok valami kibúvót, amibe kapaszkodhatok, és ha végképp nem akad semmi lehetőség, csak akkor adom át magam a bosszúságnak.

Nincs rosszabb, mint mikor az ember egy semleges megjegyzést a szívére vesz: fölöslegesen felizgatja magát, a másik meg csak néz: "Mit akar ez? Nekem eszembe se volt ilyet mondani!" Én nem szeretem az ilyen helyzeteket. Én úgy vagyok vele, hogy inkább nézzenek naivnak (vagy hülyének), hogy nem vettem fel egy szándékos sértést, de nem vagyok hajlandó kétértelmű dolgokból a rosszabbik értelmezést minden további nélkül elfogadni. Inkább vállalom a gyagya, ostoba bohóc szerepét, mint hogy akár egyetlen ártatlan beszóláson is szükségtelenül felhúzzam magam.

Mondjuk az ellenkezője is előfordul, hogy valamiben tételesen semmi bántó nincs, de a hanghordozásból stb. érezni, hogy megalázó szándékú volt -- ezzel szemben én is jóformán védtelen vagyok. Ezek a rejtett dolgok a legrosszabbak. A kimondottakban, leírtakban viszont az a jó, hogy lehet látni, mi bánt, könnyebben górcső alá lehet venni az egészet. Nem igaz?

Azt is tudjuk, hogy az újság mindig rövidít, szalagcímben még jobban, a bulvárlapok pedig még annál is jobban. Gyakran a világosság, pontosság rovására is. Az újságnál ráadásul nem látod a szerzőt, nem tudsz sokat a szándékairól, attitűdjeiről, nem hallod a hanghordozását, stb. Ezért szerintem egy újságban látott szövegnél még sokkal könnyebb is jóhiszeműbbnek lenni, mint egy személyes találkozáskor.

Én eleve úgy értettem a szöveget: "ha már nemcsak a melegek és az alkalmipartner-keresők között lesznek majd fertőzöttek, hanem a heroinosok között is".
Az én világképemben nincs benne az a lehetőség, hogy valaki minden meleget aktuális vagy leendő HIV-pozitívnak tartson, és csak akkor tudnék bárkiről is ilyet felfogást elképzelni, ha a mondatának semmilyen elképzelhető más olvasata nem lenne, mint egyértelműen és kétségbevonhatatlanul ez. De bennem ez, őszintén szólva, fel sem merült (vagy csak egy futó pillanatig), amíg a következő sort el nem olvastam a bejegyzésedben.

Ugyanez áll arra is, hogy "elfogadom a más véleményt is". Ez számomra egyszerűen pongyola megfogalmazása annak, hogy elfogadom a világhoz való másfajta hozzáállást is, legyen az tudatos értelmi megfontolás vagy pusztán a szexuális irányultság eredménye. Ez is egy olvasat, és szerintem nem képtelenség. -- Ha nem akarjuk szaporítani a bajunkat, szerintem tudatosan rá kell vennünk magunkat arra, hogy kicsivel kijjebbről, kicsivel nyíltabban, objektívebben, jóhiszeműbben próbáljuk értelmezni a hallottakat, még ha az érzelmeink nem is fogadják el ezt azonnal. Aztán ha meghánytuk-vetettük a dolgokat, és csakugyan nem tudjuk másnak tartani, mint rossz szándékúnak, még mindig dühönghetünk, kesereghetünk rajta.

(Költői) kérdésedre válaszolva: szerintem nézz szembe a saját érzékenységeddel, és bízd a ráüvöltést a jobbik énedre, amelyik kicsit kíméletesebben teszi... Jó lenne talán valami érzelmi interpretációs tréning -- talán egy levelezőlista, ahol mindennap küldenek egy potenciális sértést, ami így is érthető, meg úgy is, és az a dolgod, hogy mielőtt még mellre szívnád, keresd meg a jóhiszeműbb értelmezését. A haladó szinten már a legpofátlanabb, legtenyérbemászóbb sértéseket kapnád, és képessé válnál arra, hogy azokban is találj valami olyan mozzanatot, ami kizárja számodra, hogy valóban bántónak tekinthesd. A találékonyság fejlesztése egyre magasabb fokú bölcsességet szülne, s a saját rációd által az irracionalitás minden határán túljuthatnál végül, egészen a rendíthetetlen derűig. No, mit szólsz? Nem fantasztikus? Anthony de Mello nem ír valahol ilyesmiről?...

Ádám



Anthony de Mello munkáit nem ismerem, de ha csakugyan ilyesmiket ír, akkor a bölcsesség utján egy számomra szimpatikus szakaszon jár. Köszönöm Ádám, hogy megosztottad velem (is) a "kicsit hosszú" gondolatsort. Jól estek. :o)

Balázs, a Jog nem véd semmitől. A Jog formalitás, sokkal mélyebb változás és nem formális (én odafigyelek a másik véleményére) frázisok hangoztatása.

Talán nem ez az adekvát fórum mégis itt bukik ki belőlem, hogy Ábrahámhegy óta meglehetős szkepszissel viszonyulok a te toleranciádat illetően is. Az est végére egészen úgy éreztem tökéletesen ignorálod az én másságomat, és ez nagyon bántot akkor. De megértettem azt, hogy ez nem feltétlenül egyszerű még a te szerető szívednek sem. És érezheted úgy, hogy jó poén a másikon élcelődni, csak azért, mert nem hördül föl azonnal, hogy "ki tiltja meg..."
Gyakran érzem úgy, hogy két tűz közé kerülök, ha optimista és türelmes vagyok. Hogy idegessé hajszolt elménk szükségszerűvé teszi a választást elképzelt és csak az egyes fejekben meglévő oldalak között. Aznap este meggyőzettem arról, hogy jó úton járok, mert soha senkit nem fogok szándékosan bántani, pontosan azért, mert nem választok oldalak között.

Bocs ez hosszú lett



Tetszett ez a bejegyzés, igazad van.


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta