Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005) |
kedd, szeptember 06, 2005
15:54 „Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott...?”
Címkék: Brühühü, Kisebbség, Melegség Hozzászólások:
Sajna mindkét eset nagyon jellemző kis hazánra. Nem holnap lesz, mire ezek a negatív beidegződések megváltoznak:-(
Tetszett az írásod. Összeszedett, logikus, visszafogott. Átérezhető, megérthető, nem is mondok ellent. Inkább kiegészítés ez, amit írok.
(Bocs, ez kicsit hosszú lesz.)
Anthony de Mello munkáit nem ismerem, de ha csakugyan ilyesmiket ír, akkor a bölcsesség utján egy számomra szimpatikus szakaszon jár. Köszönöm Ádám, hogy megosztottad velem (is) a "kicsit hosszú" gondolatsort. Jól estek. :o) << Vissza |
|
látogató 2005. január 10-e óta |