Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

szerda, szeptember 07, 2005
11:14
 
Más szeme


Bikkfa barátom bizonytalan színezetű felhangokban gazdag kommentje szerencsére jó témát kínál a mai posthoz, így legalább nem kell azzal terhelni a blogot, hogy plasztikusan és részletesen leírjam a tegnap este és éjszaka a lakásban kialakult csatateret. (Dobozozhegyek, málló vakolat, csupasz fal, ismeretlen eredetű és funkciójú bizbaszok szanaszét stb.)

Szóval igazságosság, szeretet, elfogadás...

Ha ezeket tökéletesen képes lennék megvalósítani a saját életemben, akkor a blogom címe isten.blogspot.com lenne. Minden ellenkező híreszteléssel ellentétben kénytelen vagyok bevallani, hogy nem vagyok igazságos, nem vagyok szerető és nem vagyok toleráns. Csak éppen törekszem mindezekre. Törekszem, mert az igazságosság, szeretet és elfogadás számomra abszolút norma. Bukdácsolva tanulgatok, a saját hibáimon okulva – meg persze a másokén. És természetesen a másik ember igazságtalansága, szeretetlensége és intoleranciája sokkal jobban irritál, mint a magamé. Nyilván azért (nyilván, értsd: nincs benne semmi meglepő), mert ezekben a betegségekben magam is szenvedek. A projekció mint mechanizmus alól, attól, hogy tökre ismerem, még nem mentesülök. Sajnos. Más szemében a szálkát meglátni és magunkéban a gerendát nem észrevenni: ez önmagában nem képmutatás, hanem az emberi psziché normális működése. Képmutatássá akkor válik, ha valaki ezzel tisztában van, és mégsem akar fejlődni.

Az e téren való fejlődésnek (át nem gondolt, hamari véleményem szerint) két útja van. Az egyik, a természetes út az önismeretre való tudatos törekvés. Olvasással, meditációval, önanalízissel, terápiával, mitotménmivel. A másik, az evangéliumi út az, amelyik megosztja az egyéni felelősséget, és a közösség vállára teszi. Ha egy közösség valóban organizmus, nem csupán izolált egyedek halmaza, akkor a hibák kölcsönös fölfedezése egyben a gyúgyulás útjává is válik. A gondolataimban néha felrémlő, utópisztikus társadalomban a bűn mindig az egész közösség kudarca.

Amíg az igazságosság, szeretet, elfogadás műfajban majdnem(!) minden kritikát jogosnak, de legalábbis megfontolandónak érzek, addig akik valóban ismernek, azok tudják rólam: az „önelégült nyugalom” vádja biztos, hogy igaztalan rám nézve. Ponotsoan azért, mert tisztában vagyok a hiányosságaimmal, aggályosan igyekszem ezeket mind jobban felismerni és korrigálni. Hogy e tevékenységemet ki mennyire látja sikeresnek – az már más kérdés. (A projekció mechanizmusa másnál is működik...)

Egy releváns kérdés maradt csak: az ember saját tökéletlensége az igazságosság, szeretet, elfogadás terén vissza kell-e tartsa őt attól, hogy néven nevezze ugyanezeket a hiányosságokat másoknál? Ha a cél a személyeskedés, vádaskodás, öncélú gecizés, akkor feltétlenül. Ha viszont a cél a hibák javítása, a sebek gyógyítása, vagyis ha a kritika nem bénító (ahogy pl. Bikkfa szavait én annak éreztem, bár ez talán rólam szól), hanem vagy utat mutat, vagy legalábbis buzdít az út felkutatására – akkor szerintem kötelező szót emelni. (Pro memoria: a bűn mindig az egész közösség kudarca.)

Annak állítása, hogy csak az egyéni tökéletesség talaján állva van létjogosultsága a kritikai észrevételnek, egyben annak az állítása is, hogy a világban nincs helye a társadalomtudományoknak, a prófétaságnak, a költészetnek és általában az irodalomnak.

Lehet,hogy így van, de én egy ilyen világban nem akarok élni.


Ingrid Sjöstrand

VAN HOZZÁ KÖZÖD?

Van hozzá közöd,
mit csinálok?
és hogy mit gondolok?
Van hozzá közöm,
mit csinálsz?
És hogy mit gondolsz?
Van közünk egymáshoz?
Hozzám, hozzád, mindenkihez,
aki véletlenül épp itt él,
épp most,
és akitől függ,
hogy mi lesz a világból?
Van közünk egymáshoz,
talán, igen.

Címkék: ,


Hozzászólások:


A történet így kerek.



A Szentírás (és az egész világirodalom) voltaképpen arról szól, hogy az emberek egymáson köszörülik a nyelvüket. Ilyenek vagyunk, sajna. Amíg különbözőek vagyunk, egymástól eltérő tulajdonságaink, gondolataink mindig zavarni fognak bennünket. A kritika csak akkor fáj igazán, ha egy hozzád közelálló embertől kapod, vagy egy olyasvalakitől, aki ugyan nem áll hozzád túl közel, de mégis nagyrabecsülöd. Az ilyen helyről érkező kritika azért még tud fájni - nagyon. A legnagyobb erény ebben a szerencsétlen földi létünkben, ha még idejében vissza tudjuk nyelni az éppen kikívánkozó "értékelő" megjegyzésünket. Mert bizony ítélkezni könnyű, szeretni már annál nehezebb. Onnan veszem észre valakiről, hogy a barátom, hogy már nem a régi mércémmel mérem, elnézőbb, engedékenyebb vagyok iránta, kikerül a kritizálhatók köréből. Ő már tabu. Nem engedem, hogy más bántsa, de én is megszűröm, hogy mit teszek neki szóvá. Miért ne kivételezzek vele? Ez az a több, ez az a plusz, amit adni tudok neki, hogy a kedvéért még az elveimen is felülemelkedem, a kedvéért önmagam fölé emelkedem, némiképpen megtagadom önmagamat. Ez nem erkölcsi képlékenység, csak szeretet. Csak az. Én pl. még a prehisztorikus korban nagyon könnyen és fölényesen mondtam ítéletet a nőkről, elég lesújtó módon nyilatkoztam róluk, nem megélt élmények, pusztán (jórészt) olvasmányaim alapján. Aztán egyszer 1994-ben azt mondta egy csendes szavú, finom mosolyú lány: -Képzeld, Imre, vettem egy Mauriac-regényt. -S ezt miért mondod most nekem? - Azért, hogy tudd: azt akarom ezentúl olvasni, amit te olvasol, azt akarom gondolni, amit te gondolsz, azt akarom ismerni, amit te ismersz és azt akarom érezni, amit te érzel. - Ez a lány lett néhány hónappal később a feleségem, s bár itt a földön ez a házasság az egyikünk számára befejeződött (a másikunk számára nem), azóta óvatosabban fogalmazok a nőkkel kapcsolatban. De ehhez kellett a fent idézett mondat. Ha az nem hangzik el, akkor mindmáig lecsepülően, gúnyosan beszélnék a nőkről. A kritikai hajlamunkat az ilyen mély élmények és egyedi esetek fékezik meg. Egy csoport egyetlen (kiváló) képviselőjének hozzánk való pozitív viszonyulása megváltoztathatja a csoportról kialakított (jobbára előítéleteken nyugvó) véleményünket, elaltathatja kritizálási kedvünket, s az egész csoport (annak az egy "deviáns" tagjának köszönhetően) belekerülhet a "kritika felett állók", a nem-kritizálhatók kategóriájába. SzImre



KEDVES BALÁZS!
Köszi, hogy lehoztad a verset, mert én is nagyon szeretem, emléxem rá gyerekkoromból, amikor valami ifjúsági kiadványban közölték, s nem tudtam, hol keressem...


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta