Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005) |
csütörtök, március 16, 2006
20:54 Ej, mi a kő...
Hozzászólások:
Ne add fel a reményt, hogy egy masszív (ám spontán gyógyuló) vírusfertőzésed van. Nem minden pszicho, ami érthetetlen. Bárcsak. Én ennek drukkolok. Vagyishogy neked.
vastagbél. nekem is néha. kevesebb stressz meg agyalás nálam jót szokott tenni neki. nemtom, te hogy vagy vele.
Amikor még nem kötöttek le ilyen akutabb jellegű nyavalyák, írtál valami olyasmit, hogy hogy leesett a blogod látogatottsága. Jelentem: én január végéig olvastam és követtem rendszeresen a blogodat, vártam szinte nap mint nap az új híreket felőled. Aztán mikor többször is jóval tovább nyúlt az az egy vagy két nap, amit a nyitóoldalad kommentjében beharangoztál ("Módosítva: Jobb esetben tegnap vagy ma"), akkor felülkerekedett a frusztrációm, hogy "frustra", magyarul hiába jöttem, és csak akkor tévedtem ide legközelebb, amikor megtudtam, hogy kiléptél az 5K-ből. Akkor bepótoltam a korábbi bejegyzéseidet egytől egyig.
Úgy tűnik, én jobban tűröm a frusztrációt, mint Ádám. Mégis, én is jobban örülnék még az ilyen, Ádám által proponált hajókötél/villamos témájú bejegyzéseknek is, mint a semminek. Tényleg. :-)
Nem védeni, megértetni igyekszem a bloggert. Néha egy-egy nagyobb hallgatás többet gyógyít a szapora szómenésnél. Semmi sincs egészen úgy.
Igazad lehet, Anonymus. De akár jól is eshet a bloggernek az érdeklődés, miközben gyógyítósat hallgat. << Vissza |
|
látogató 2005. január 10-e óta |