Hazudnék, ha azt mondanám, teljesen apropó nélkül, de alapjában véve mégis főleg közhasznú, ismeretterjesztő tevékenységként idézem föl a klasszikus játékelméleti alaphelyzetet. Aki ismeri, örülhet neki, aki nem ismeri, elgondolkodhat rajta. A tálalás Mérő László fogalmazásmódját és gondolatmenetét követi.

A sheriff már hosszú ideje hidegre akar tenni két bankrablót. Teljesen biztos, hogy ők a tettesek, csak éppen bizonyítani nem tudja. Az egyetlen esély, hogy vallomást vasal ki valamelyikükből. Egyszer rámosolyog a szerencse: elkapja mindkettőt egy csúnya gyorshajtásért. Habozás nélkül berakja őket egy-egy cellába, hogy egymással még véletlenül se válthassanak szót. Majd bemegy az egyikhez, és így szól:

– Pontosan tudod, hogy mi a helyzet. Nagyon szeretném már lezárni ezt a bankrablásos ügyet, de rászorulok valamelyikőtök beismerő vallomására. Ha segítesz megoldani ezt az ügyet és vallasz, a társadat bevarrjuk 10 évre, téged pedig holnap kiengedlek. De ez csak akkor áll, ha ő nem vall. Hiszen ha ő is vall, akkor a te vallomásod már nem sokat ér. Ez esetben mindketten 5 évet kaptok. Ha egyikőtök sem vall, akkor viszont rosszkedvű leszek, és azt a kis gyorshajtást nagyon szigorúan fogjuk venni: 1–1 évet kaptok érte. És hogy tudj róla: a társadnak ugyanezeket a feltételeket szabtam. Egymással természetesen nem beszélhettek. Gondold meg jól, hogy vallasz-e vagy sem. Holnap reggel itt leszek a válaszért – egy órával később szabad lehetsz.

Képzeld magad a fogoly helyébe! A képhez hozzátartozik, hogy a másik fogoly alkalmi tettestársad volt csupán, semmilyen érzelmi szál nem fűz hozzá. A döntéshozatal során egyetlen szempontod, hogy minél előbb szabadulj: A kérdés: Vallasz vagy sem?

A probléma: a döntésed csak a másik fél döntésének ismeretében nyeri el értékét, ez az ismereted azonban hiányzik. Ha valaki nem vall, azt a továbbiakban nevezzük kooperálásnak (hiszen kimondatlanul is együttműködik a másikkal), ha viszont vall, azt versengésnek (elvégre a vallomásával a másikat próbálja szívatni). Hogy is néz ki a kép? Négy lehetőség van.

A) Én vallok – ő vall: nekem 5 év – neki 5 év.
B) Én vallok – ő nem vall: nekem 0 év – neki 10 év.
C) Én nem vallok – ő vall: nekem 10 év – neki 0 év.
D) Én nem vallok – ő nem vall: nekem 1 év – neki 1 év.

Mit mond a logika?

Először is: Ha a másik vall (verseng) és
a) én is vallok: 5 évet kapok,
b) én nem vallok: 10 évet kapok.
Tehát ha a másik vall, én jobban járok, ha vallok (mert 5 év jobb, mint 10).

Másodszor: Ha a másik nem vall (kooperál) és
a) én vallok: 0 évet kapok,
b) én sem vallok: 1 évet kapok.
Tehát ha a másik nem vall, én jobban járok, ha vallok (mert 0 év jobb, mint 1).

Vagyis akár verseng a másik, akár kooperál, én mindenképpen versengek.

A másik fogoly ugyanolyan logikus, mint én, és ugyanígy gondolkozik. következésképpen mindketten versengeni fogunk (vagyis vallunk) – és kapunk 5–5 év sittet. Holott ha mindketten kooperálunk, 1–1 évvel megúszhattuk volna.

Ez a fogoly dilemmája.

Tökéletes megoldás persze nincs. De attól még érdemes gondolkodni rajta egy sort. Főleg annak, aki abban az illúzibóan ringatja magát, hogy a logikus válaszok egyúttal mindig jó és releváns válaszok is.

Címkék: Világ+ember

---