Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

csütörtök, október 26, 2006
16:09
 
Az igazság szabaddá tesz


Írtam egy cikket másfél hete, és frusztrált vagyok, mert sem a Népszabadság, sem a Magyar Narancs nem óhajtotta lehozni. Marginális témának tartják. Ez szívük joga. Az én szívem joga pedig az, hogy azon a véleményen legyek: a hazai közéletnek másfél évtizede egyik legveszélyesebb csúsztatása, amikor „kereszténység” címen akarnak eladni valamit, ami történetesen minden, csak épp nem kereszténység.


Mi az igazság?

A Magyar Nemzet 2006. október 14-i számában Orbán Viktor Az igazság szabaddá tesz című írásában elemezte hosszan a belpolitikai helyzetet. A cikk tartalmával nem kívánok foglalkozni (röviden: az MSZP rossz – nem kicsit, nagyon –, a Fidesz pedig jó), annál inkább a címével.

A cím egy idézet, méghozzá János evangéliumának 8. fejezetéből, a 32. versből (János 8,32). Tekintsünk el annak taglalásától, hogy olyan szövegrészt, amely – mondjuk – a talpramagyarnál kisebb ismertséggel bír a közbeszédben, etikus-e a forrás megjelölése nélkül idézni. Ennél lényegesebb, hogy mennyire helyénvaló egy szövegrészt kontextusából kiragadni. A módszer hatékonysága nem kérdéses, ezt országos szinten legutóbb épp az őszödi beszéd esetén tapasztalhattuk. Azonban amennyire hatékony a módszer, annyira régi is. Ami konkrétan a bibliai textusok ad hoc idézgetését és az idézetek saját célra való felhasználását illeti, noha ez az iparág nem tekinthető épp a „legősibb mesterségnek”, vitathatatlanul mutat azzal rokon vonásokat.

Vizsgált idézetünk szűkebb szövegkörnyezete a megelőző vers: „Jézus a benne hívő zsidókhoz fordult: »Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket«” (János 8,31–32). A téma tehát az igazság megismerése, amelyet Jézus az ő tanításában való kitartásához köt. Ez kiindulásnak jó, de a továbbgondoláshoz ismernünk kell az „igazság” szó szerepét az Újszövetségben, közelebbről a János-evangéliumban. Az eredeti görögben található alétheia szó alapjelentése egyszerűen: igazmondás, egyenes beszéd. A szótár szerinti másik jelentése azonban: valóság, a való. És aki egy kicsit is foglalkozott a jánosi teológiával, az pontosan tudja, hogy János az „igazság” szót pontosan ebben az absztrakt, lételméleti értelemben használja. Az általa írott mondatoknak az „igazmondás–hazugság” ellentétpárra való redukálása ugyanolyan felszínesség (vagy manipuláció), mintha a hasonló gyakorisággal felbukkanó „világosság–sötétség” gondolatkört optikai traktátusként kívánnánk eladni.

– Mi az igazság? – teszi fel a szkeptikus költői kérdést Pilátus annak a Jézusnak, akit perceken belül a vesztőhelyre küld (János 18,38). A klasszikus filozófián edzett helytartó bölcselkedik egy jót a levegőbe – és nem ismeri föl, ki áll előtte. Ez kétség kívül az evangélium egyik leggroteszkebb, legkínosabb mondata – noha groteszk mivoltát csak a keresztény olvasó ismeri fel. Túl vagyunk az utolsó vacsorán, túl Jézus búcsúbeszédén. És elhangzott a nagy kinyilatkoztatás: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam” (János 14,6). Nem igazmondásról vagy hazugságról van tehát szó: Jézus úgy határozza meg önmagát, mint a világmindenség alapját, értelmét és célját. Ezt az igazságot kell megismerniük követőinek, és ez az igazság tesz szabaddá.

Hallottuk többször: „az emberek” az önkormányzati választásokon nemet mondtak a hazugságra és igent az igazságra. Eddig a „nem-emberek” csak arra próbáltak tanácstalanul visszaemlékezni, hogy vajon hol a csudában szerepelt a szavazólapon Gyurcsány Ferenc neve. Az Orbán Viktor által idézett mondat fényében azonban már az után kell kutatnunk emlékezetünkben: ugyan, melyik településen és melyik párt színeiben indult Jézus Krisztus?

Ha ezen a kérdésen sikerült felülemelkednünk, marad még egy probléma. Vizsgált mondatunknak eddig csak az alanyával foglalkoztunk („az igazság”). Nézzük meg az állítmányi részt is! „Szabaddá tesz” – de mitől? Vagy éppen: mire? A válaszért ugyancsak az evangéliumokhoz kell fordulnunk. Ott pedig azt látjuk, hogy Jézust abszolút hidegen hagyták a politikai kérdések. Nem foglalkozott személyi kérdésekkel, sem azzal, hogy az adófizetés helyénvaló-e, és esze ágában sem volt Izraelt felszabadítani a római diktatúra alól. Sokak számára ezzel persze mérhetetlen frusztrációt okozott (és okoz ma is), de ennek ellenére tanításán nem változtatott. Szabadságról beszélt – de ezalatt nem szabadságjogokat értett, azaz nem a szabadság külső feltételeit, hanem az ember belső felszabadulását. Felszabadulást az ószövetségi Törvény köteléke alól, és szabadságot az új paradigma alkalmazására. Mit jelent ez? Olyasmiket, amiket sajnos nemigen idézgetnek a Kossuth téren: sem házon belül, sem azon kívül.

„Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: Ne ölj! Aki öl, állítsák a törvényszék elé. Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával. (...) Hallottátok a parancsot: Szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek, ne álljatok ellent a gonosznak. Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is! Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is! (...) Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért! Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is.” (Máté 5,21–22a; 38–40; 43–45)

Ahhoz, hogy ütésre ütés legyen a válasz, semmi szükség „az igazság”-ra: elég hozzá az „igazságosság” jogi fogalma. Ez szabatosan definiálható, törvényileg szabályozható, és különösebb erőfeszítés nélkül mozgósítható rá bármikor sok tízezer ember. Az ontológiai értelemben vett igazság megismerése pontosan ahhoz kell, hogy felszabaduljunk a visszaütés zsigeri kényszere alól.

Ennek természetesen előfeltétele, hogy a Bibliát ne csupán díszletként használjuk rendezvényeinken, hanem időnként olvassuk is.

Címkék: ,


Hozzászólások:


Kedves Balázs!

Gratulálok valóban bölcs írásodhoz, amely nem szorul kiegészítésre, Hozzád méltó, okos, logikus gondolatmenetű írás.
Mégis teszek egy apró megjegyzést:
ha mondattanilag elemezzük ezt a címet, akkor valóban az igazság szót tekinthetjük alanynak.
Az állítmány viszont nem a szabaddá tesz, csak a tesz, mellette pedig a szabaddá eredményhatározó. (A Rácz-Szemere-féle mondattani elemzési kézikönyvben számtalan példa van a hasonló becsapós eredményhatározóra.) Szimre



Nekem sajnos elsőre az jutott az eszembe arról, hogy "az igazság szabaddá tesz", hogy "a munka szabaddá tesz". És ennek nem örültem.



Szimre:
A "szabaddá tesz" kifejezésre nem mint állítmányra hivatkoztam, hanem mint állítmányi részre. Amikor iskolába jártam, úgy húsz éve, akkor még létezett ez a fogalom -- nem tudom, mostanában mi a helyzet.

Eszter:
A János-evangélium lényegesen régebben készült, mint Auschwitz kapuja, tehát a copyright tulajdonosa nem vitás. De politikai szövegkörnyezetben sajnos teljesen érthető az asszociációd.



Hadd egészítsem ki annyival, hogy a Balázs által szóvá tett dolognak még a rendszerváltás utáni Magyarországon is volt előzménye. A pártra gondolok itt, melynek - szerintem - sem az igazsághoz, sem az élethez nincs köze, és a magyarsághoz is csak marginálisan.

Eszternek: veled is, Balázzsal is egyetértve, nem gondolnám, hogy O. V. az Arbeit macht frei-jal való áthallás kedvéért, tudatosan választotta volna ezt a bibliai idézetet. Elég otromba húzása volt már az, amikor a náci propaganda egyik bejáratott fogalmát (élettér) újból beemelte a jelenkori ideológiai szöveggyűjteménybe.



Balázs bátyó!

Bár egyes tanítók, tanárok szeretik és használják is a "mondat alanyi része", a "mondat állítmányi része" megfogalmazásokat,
én bizony nem tartom túl szerencsés fogalomnak az "állítmányi rész" kifejezést. Azért helytelenítem, mert a szintagmák alaptagjára helyezi a hangsúlyt, nem pedig a meghatározó tagra. Ha az állítmány és a hozzá tartozó bővítmények együttesét érted alatta, akkor természetesen minden rendben, s publicisztikai stílusú szövegben, amely nem kizárólagosan nyelvészeti aspektusból közelít nyelvi problémákhoz, elfogadható ez a kifejezés is. Szimike



Szerintem Orbán Viktor olyan, mint Hitler!! Ugyanaz a hatalomakarás, tévedhetetlenség, karizma szólal meg benne!! Ezért szeretem Orbánt, szerintem ő az új Hitler!! Éppúgy fogja vezetni majd ezt az országot, éppúgy lelkesedéssel, akarással tölti majd be anmezet lelkét, mint Adolf Hitler Németországot.



Sőt, Orbán még jobb. Hitler nem érte meg az NDK és NSZK világra jöttét, Orbánnak már életében sikerült két Magyarországot létre hoznia.



Épp most tudhadtuk meg, (ATV Újságíró Klub ) hogy ez a "szlogen"
a jelenleg Ausztriában börtönbüntetését töltő angol holokauszt-tagadó történész David Irwing könyvének címe is egyben, és nagyon hajaz az auschwitzi láger bejárata feletti "der Arbeit macht frei!" - (a munka szabddá tesz) hírhedt feliratra is!



Kedves Trai,

csak kötözködöm: az Arbeit nőnemű, tehát - alanyesetben - die kell elé, amúgy az eredeti felirat névelő nélkül állt a kapu fölött.



Szerintem tökmindegy, hogy az Arbeit nő- vagy hímnemű-e. Az "ügy" totális nemtelenségén ugyanis ez jottányit sem változtat.



"Die Wahrheit macht frei" ("und die Wahrheit wird euch frei machen", Luther-Bibel) nemegyenlő "Die Arbeit macht frei"!



Kedves Balázs
Csak azt tudom mondani neked hogy továbbra is ezen a jó úton haladj Úgy végezd a mindennapi munkádat mintha Az Úrnak teszed .
Gratulálok neked továbbra is sok sikert a blogodhoz és sok szerencsét
Isten Áldjon N.szeretettel András


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta