Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

csütörtök, október 05, 2006
13:16
 
A hülye fasz válaszol


Kettővel korábbi posztomra sok más (pl. a nyilas jelképek társadalmi politikai szalonképességét igazolni próbáló) komment mellett az alábbi hermeneutikai fejtörő is érkezett válaszként, bizonyos Steve tollából (billentyűzetéből):

Birtalan te hülye fasz. Ez nagyon is heves, pozitív érzelmekről árulkodik, és végtelen keserűségről amiatt, hogy nem érted a lényeget, vagy sértő? Erről van szó.


Kedves Steve!

Kérdésedre nagy hirtelen a következő válasszal tudok szolgálni. A „Birtalan, te hülye fasz” (sic! – megszólítás után vesszőt teszünk, mi, magyarok legalábbis) kifejezés használata számos különböző emócióból és motivációból eredhet. A tőlem idézett, általad felsoroltak (a közelebbről meg nem határozott „pozitív érzelmek”, a „keserűség” és a „sértő szándék” korántsem merítik ki a lehetőségeket.

Az ítéletalkotáshoz önmagában ez a karaktersorozat kevés. A kommunikáció komplex folyamat; az elhangzott (vagy leírt) tényleges szöveg ennek csak elenyésző részét határozza meg. Hogy mi is a tényleges üzenet, annak megértéséhez számos ismeretlen tényező ismertté válása szükséges. A teljesség igénye nélkül:

1.) Írott vagy mondott szövegről van szó?
Írott szöveg esetén a kommunikátornak többnyire több lehetősége van mondanivalója mélyebb átgondolására, meg- és újrafogalmazására. Így nagyobb a valószínűsége, hogy a közlés során valóban azt a kifejezést találta meg, amely a leginkább képes szöveggé kódolni gondolatait, érzéseit. Ugyanakkor az írás körülménye sem mellékes: az internet világában, ahol gyakori a valós (vagy majdnem valós) idejű kommunikáció, a fenti megállapítás (csaknem) értelmezhetetlenné válik.

2.) Mondott szöveg esetén további kérdés: spontán megszólalásról vagy előre elkészített szövegről van-e szó?
Rutinos szónok az előre elkészített szöveget is elő tudja adni úgy, hogy az a spontaneitás látszatát keltse. Ugyanakkor fontos látni, hogy a megírt szövegre – mutatis mutandis – az írott szövegről elmondottak igazak. A spontán megszólalás, valamint az előre megírt vázlat alapján történő szabad beszéd esetén a kódolás nem lehet olyan precíz, mint ha van idő a lehetséges kifejezések közötti gondos szelekcióra.

OFF
Az ál-spontán megnyilvánulásra kiváló példa az, amikor Hruscsov olyan indulatba jött az ENSZ-ben, hogy a cipőjével verte az asztalt. Az egész világ erről beszélt. Nem tudom, igaz-e vagy csak urban legend, de állítólag létezik olyan fénykép, amelyen Hruscsovot nem szemből, hanem oldalról mutatják ebben a szituációban – mindkét lábán cipővel. Vagyis az a cipő, amellyel állítólagos spontán indulatában az asztalt verte, gondosan be volt készítve neki.
ON

3.) Milyen reláció van a kommunikátor és a címzett között?
Egészen más az üzenet jelentése, ha alapvetően pozitív, semlges vagy negatív viszonyt tételezünk fel.

4.) Milyen élethelyzetből származik a szöveg?
A közlés életbe ágyazódása itt a vizsgálat tárgya, a biblikus teológiából is ismert Sitz im Leben. Ugyanazon mondat elhangozhat a televízió nyilvánossága előtt egy vitaműsorban, elhangozhat szószékről, vagy négyszemközt, pl. sörözés közben vagy közös munkavégzés során.

5.) Egy- vagy kétoldalú a kommunikációs helyzet?
Van-e lehetősége a megszólítottnak a válaszadásra? Egyáltalán: ismerik-e egymást a kommunikáló felek, vagy csak az egyik tud a másikról? Teljesen más pozícióból közölheti valaki a címzettel, hogy „hülye fasz” akkor, ha ezt arccal és névvel teszi, és más a helyzet, ha nem kell felelősséget vállalnia szavaiért, mert elbújhat az anonimitás falai mögé.

6.) Ha beszédről van szó, milyen a hanghordozás?
A hangsúly, hangszín, hangerő (vagyis a kommunikáció nemverbális, de akusztikus elemei) döntően befolyásolhatják a közlés jelentését. A „Birtalan, te hülye fasz” mondatot pozícionálhatják a mély, kipróbált barátság dimenziójába, de árulkodhatnak beletörődő megvetésről, vagy pl. engesztelhetetlen gyűlölködésről, esetleg szerelmes gyöngédségről.

7.) Társul-e vizuális információ is a szöveghez?
Látszik-e a kommunikátor mimikája, gesztikulációja? A népszerűen „testbeszédnek” nevezett elemek nemcsak árnyalhatják, de akár teljesen az ellenkezőjébe fordíthatják a közlés tulajdonképpeni, betű szerinti jelentését.

8.) A vizsgált szöveg a közlés része vagy egésze?
Másként kell kezelni egy szöveget, ha azt egésznek tudjuk (hisszük), és megint másként, ha nyilvánvalóan kiemelték a szövegösszefüggés egészéből. Ez utóbbi esetben ugyancsak nem mindegy, hogy illusztratív vagy manipulatív célzattal történt a kiemelés. Nem mindegy, hogy a kiemelt rész a mondanivaló érdemi része volt vagy marginális eleme, tartalmilag új közlés volt vagy visszatérő elem újrafogalmazása stb.

9.) A használt stíluselemek mennyire megszokottak a közlés miliőjében?
A mondandó egészét befolyásolhatja, hogy a befogadó közegben a közlés alkalmazott stíluselemei (esetünkben a trágárság, más esetben lehet pl. szándékos cizelláltság vagy nem vulgáris, csupán hányaveti szóhasználat stb.) megszokottnak számítanak-e, vagy ellenkezőleg: megütközést keltenek a hallgatóságban, megrázzák őket? Ugyancsak nem mellékes, hogy a kommunikátor tisztában volt-e az adott közeg standard nyelvhasználatával, vagyis ha megütközést keltett, ezt tudatosan tette-e.

10.) A használt stíluselemek mennyire megszokottak a kommunikátortól?
Döntő, hogy a konkrét szituációban alkalmazott stílus az üzenet közlője részéről szokatlan, egyedi megnyilvánulás-e, avagy olyan elemeket használ, amelyek élesen szembenállnak a tőle megszokott közlési formákkal.

Mint említettem, a lista a teljesség igénye nélkül készült. Egy nyelvész vagy kommunikációs szakember ennél nyilván precízebben és tételesebben tudná megvilágítani ugyanezt a kérdést, részemről (képességeimből, tudásomból, hangulatomból stb.) most ennyire futja. De talán ennyiből is kitűnik, hogy aki egy rövid közlésnek (legyen szó akár a „Birtalan, te hülye fasz”, akár a „kurva ország” mondatokról vagy bármi másról) minden további nélkül egyértelmű jelentést tulajdonít, az egyszerűen hazudik. Vagy seggfej. Vagy... Vagy...

Üdv:

                         Birtalan, a hülye fasz

Címkék:


Hozzászólások:


Balázs, olyan szépen összeszedted a verbális üzenetek dekódolását meghatározó tényezőket, körülményeket, hogy ahhoz csak gratulálhatok. :)
Azt viszont hozzáfűzném, hogy én még barátságból, sőt szerelmes gyöngédségből /:)/ sem tudnálak csökkent értelmi képességű hímvesszőnek titulálni. Aki így aposztrofál egy számára félig-meddig ismeretlen embert, önmagáról állít ki bizonyítványt. Egyébként nem nagyon értem, miért szerepel manapság oly gyakran a férfiak elsődleges nemi jellegét meghatározó testrész neve honfitársaink ajkán és tollán. Szerintem a szóban forgó szó kifejezetten kakofón. Akkor meg minek annyit emlegetni? Hétvégén régi évfolyamtársaimmal találkoztam, egyikük a halál hímtagját emlegette, s magamban azon gondolkodtam, felfogja-e az illető, hogy kijelentése implikálja azt a prekoncepciót, miszerint a halál hímnemű. (Szerencse, hogy nem volt feminista a társaságban!)
Visszatérve Rád: nem vagyok sem felkért prókátorod, sem a testőröd, mégis nagyon bánt engem is, hogy így neveztek Téged. Sejtem, hogy nem először szembesültél az életed folyamán a lelki durvaság verbális megnyilatkozásival, fel sem kell venni ezt a stílust, mégis jó lenne, ha az emberek nem engednék meg ezt a hangnemet maguknak embertársukkal szemben.
A verbális érintés, a megszólítás íratlan szabályrendszerének (mely mégis egy régi, hallgatólagos társadalmi konszenzuson alapul)része az is, hogy a puszta vezetéknéven szólítás nem udvarias, bizonyos esetekben kifejezetten sértő. Mikor jutunk el oda, hogy európai stílusban vitatjuk meg azokat a kérdéseket, melyekben különböző álláspontot képviselünk? (A kérdés költői.)

Szentimre



Köszönöm a bókot. :)
Ami a többit illeti: Steve barátunk nem sértett meg, azzal, hogy hülye fasznak titulált: a diszkusszióval pont azt akartam éreztetni, hogy nem lehet primer és vitathatatlan jelentésről beszélni. Meg lehet engem sérteni, nagyon is -- de az ilyen mondatok erre alkalmatlanok.

Ez régi téma köztünk: meggyőződésem, hogy a vulgaritás fontos rétege a nyelvnek, és mind a beszédet, mind a beszélőt (annak pszichés világát) szegényebbé tenné, ha erővel eliminálnánk megszólalásainkból az ún. obszcén kifejezéseket.

A vezetéknéven való megszólítás szintén kontextusfüggő. Nekem volt olyan baráti köröm, ahol a standard megszólítás a keresztnév volt, de időről-időre előfordult, hogy valakit vagy megszólításban, vagy harmadik személyben emlegetve vezetéknéven neveztünk. Ezek az esetek -- ebben a körben -- mindig és kifejezetten a tisztelet, a megbecsülés, az "összetartozunk-érzés" megnyilvánulásai voltak.



Akár sikerült megsértenie Téged a jó öreg Steve-nek, akár nem, azért egy kommunikációs tréning ráférne a fiúra. (Mert bizony én azért azt gyanítom, ő nem szerelmes gyöngédséggel írta ama bizonyos megszólítást. Bár Gráf Miklós egyik novellájának elolvasása után már tudom - az Öt Kenyér teázójában találkoztam eme írással - , hogy néha a legvaskosabb obszcenitásokkal is lehet szeretetteljesen, sőt a legnagyobb gyöngédséggel becézni a másikat. (Én mégsem örülnék, ha valaki mondjuk - puszta szeretetből - mondjuk anyagcsere-végtermék minőségű orrváladéknak titulálna engem.) Persze annakidején én kaptam kétes értékű bókként felfogható becéző szavakat, de azoknak mégis örültem, mert számomra kedves ember ajkáról hangzottak el.
Mindazonáltal én sose tudnálak Téged vezetéknéven szólítani, mert - bár elfogadom, hogy az Általad idézett szituációban a vezetéknéven említéshez pozitív érzelmek társultak, így nem lett a szónak kellemetlen konnotációja - mégis úgy hiszem, hogy az esetek többségében a puszta vezetéknéven történő szólítás vagy emlíytés nem a rokonszenv vagy a barátság/tisztelet jele. Tanárként az életben nem szólítottam egy diákomat sem a vezetéknevén.
Arról pedig, hogy a vulgáris elemek egyre markánsabb jelenléte kortársaink nyelvhasználatában pozitív jelenség-e, halálunkig fogunk vitatkozni, tehát még kb. 40-50 évig. :)
Szimre



Balázs, én eddig csak olvastalak, de most muszáj hozzászólnom, valami kikívánkozik belőlem.

Mégpedig az,hogy egyre inkább úgy érzem, hogy neked egy igazság létezik: a tiéd. Abszolút nem fogadod el, ha esetleg másnak más a véleménye, mint a tiéd. Ezek a megfellebbezhetetlen kinyilatkoztatások nem valami szimpatikusak. És akkor még finoman fejeztem ki magam. (Még mielőtt megkapnám: én is tudom, hogy éssel és háttal nem kezdünk mondatot.)

Ja, még valami: még azt is éreztem a blogod és kommentek olvasásakor, mintha még szeretnél is konfrontálódni. Ez sem valami szimpatikus.

Végül is a te blogod, azt csinálsz, amit akarsz, én azt hiszem, ezentúl nem jövök.



"egyre inkább úgy érzem, hogy neked egy igazság létezik: a tiéd."

Elgondolkodtató ezt olvasni épp egy olyan posztom kommentjeként, amely így végződik: "aki [...] minden további nélkül egyértelmű jelentést tulajdonít, az egyszerűen hazudik. Vagy seggfej. Vagy... Vagy..."

"Vagy... vagy... vagy..." --
Hát igen: teljesen adekvát példája az "abszolút igazságnak", a "megfellebbezhetetlen kinyilatkoztatásnak".



A kioktató stílust kihagytam...



Még valamit. Hát én igenis szoktam mondatot kezdeni és-sel. És bizony szoktam hát-tal is.

Nem szokásom belekötni mások helyesírásába vagy nyelvhasználatába. (Már csak azért sem, mert én is gyakorta hibázok mindkét vonalon.) Többnyire akkor vetemedek ilyesmire, amikor valaki teliszájjal próbálja elmagyarázni, hogy ki az igaz magyar.

"A kioktató stílust kihagytam..."

Dehogy hagytad! Egyszerűen elkerülte a figyelmedet, hogy azt alkalmazod. :)



Szerintem Balázs sok dologra vágyik az életben, azt viszont nem gondolnám róla, hogy direkt keresné a konfliktust. (Bár nem is kifejezetten konfliktuskerülő típus.) Inkább azt mondanám róla, hogy nem képes lenyelni a hamis következtetéseket, a csúsztatásokat, a diszkriminációt, a hipokrita megfogalmazásokat. Ezért irigykedem rá : én már jóval megalkuvóbb vagyok nála, nem mondom ki a véleményemet olyan helyzetekben sem - pusztán gyávaságból - , amikor megszólalni kötelességem volna. Szerintem Balázs nem elmarasztalást érdemel, hanem tiszteletet, hiszen hallgatni mindig a könnyebb választás, ez a kényelmesebb magatartás. Bocs, Balázs, hogy szentté avattalak, ígérem, ez a közeljövőben még egyszer (két napon belül legalábbis) nem fordul elő. Szimre



Megszólíttattál a "Összemosás és bocsánatkérés" postban!



Kataval ertek egyet. Es a legszomorubb, hogy Balazs mar eszte sem veszi, hogy mimdig mindenkit kioktat. Valamint igenis szokasa a nyelvtani hibak felhanytorgatasa, mintha o talalta volna ki ekes anyanyelvunket. Egyre jobban kotozkodik es kotekedik. Nem is olyan regen pl. a blogjan leszolta egy beiro hozzaszolasat, de nemcsak a tartalma, hanem foleg a helyesirasi hibak miatt. Vagy a szohasznalat miatt. A kakan is csomot keres es tenyleg csak az o igazsaga letezik egyedul. En regrol ismertem ot, de egyre jobban kiabrandulok belole. Ja es meg egy o mindenkit kritizalhat, de o nem viseli el ha barki ugyanezt teszi vele. Sajnalom, oñyan igeretesnek indult...



"En regrol ismertem ot, de egyre jobban kiabrandulok belole."

Megdöbbentő számomra mindig, amikor valaki egy ilyen hozzászólást Anonymousként jegyez. Hogyan nem érzi át a névtelen levél írója ilyenkor a saját alattomos gyávaságát?

Csodálatos konstrukció az ember...



Különben meg öregszem, ma reggel ébredtem tudatára annak, hogy nem Gráf Miklós egyik novellájára, hanem Nádasdy Ádám egyik írására utaltam, az Angolkeringőre.
Abban fordul elő, hogy obszcén szvakat használnak becéző szándékkal. Hát hülyülök, semmi kétség. Szimre



Kedves Balázs, nem akarom én vitafóummá tenni a blogodat, de nem tenne jót az egészségemnek, ha nem tenném ide a magam véleményét -- még az érzelmi zsarolástól sem visszariadva közlésem indoklásához. :-)

Meggyőződésem, hogy a vulgaritás ugyan része "rétege" a nyelvnek, de egyáltalán nem fontos. Valamint, hogy "mind a beszédet, mint a beszélőt (annak pszichés világát) "-gazdagabbá -"tenné, ha erővel eliminálnánk megszólalásainkból az ún. obszcén kifejezéseket". Hogy néha gőzkieresztésként szükséges, azt én sem vitatom. De a hétköznapi kommunikáció ha csak gőzkieresztés lenne - az nagy baj lenne, bár sajnos manapság efelé haladunk.

Szerintem a szexualitás és a nemi szervek intim dolog. Hogy az intimitás mit jelent, úgy érzem Balázs te igazán tudod. És nem annak ellenére, (vagy akár azért) hogy rendszeresen és nyilvánosan te és a sorsrársaid ki van téve a megsértésének, hanem meglátásom szerint alapból.
Ezért merem neked szóvátenni ellenkezésem annak a veszélye nélkül, hogy a prűdség látszatát kelteném.

Meggyőződésem, hogy a mondanivaló súlya, vagy a felháborodás mértéke, vagy éppen a bizalmas baráti viszony nem lesz kihangsúlyozottabb attól, hogy intim szférával spékelik meg a mondandót. Mert aki tudatosan kerüli a mára már természetesnek tartott obszcén kifejezést, annak bizony nemcsak szókincsének kell lennie többnek, de sokszor egész mondatokat kell átfogalmazni.

Eszembe jut egy régi Besenyő családi jelenet, ami nem is a Besenyő családról szólt, (csak a szereplők voltak azok) hanem egy olyan csapatról, akik éppen egy űrhajót vezetnek -- talán emlékszel a fő poénra: "egy fekete lyuk van a ruhádon".
Nomost minden vezényszó (indulás, lassíts, jobbra, balra, állj, leszállás, stb.) egyetlen cselekvést eredményezett: egyugyanaz a kar volt mindig mindenre meghúzva. Most eltekintve a poénos jelenettől - mennyire üzemképes lehet egy ilyen járgány?

Hogy az adott kifejezésre térjek, amivel téged illettek -- hogy is lehetne ezt másként kifejezni:
buta pasi, idióta srác, eszement alak, semmirekellő, gyagya gyerek -- és még biztosan sokan sokkal többet is tudnának.
Csak sajnos egyik sem adná azt a hatást, amit neked írtak. És ez baj, igen nagy baj, mert azt jelenti, hogy érzelmeink, belső képvilágunk is egyetlen műszer használatára kezdenek működni! És hogy ez a fogalmazásom esetleg félreérthető, pontosaban kétértelmű lehet -- szintén engem igazol!

Az intimitás azt is jelenti, hogy létezik nem intim légkör és helyzet is, ahol a szavak, a gondolatok a mondandó a környezetnek szól. És jó lenne, ha a helyére kerülnének a dolgok, legalábbis törekedni kellene rá.
Most meg Popper Péter jut eszembe arról, hogy mi is a szemét. Az, ami nincs a helyén. Pl. a vaj a kenyéren étel, de a ruhán piszok.
És jó lenne a fizikai tisztaság mellett törekedni egy másfajta tisztaságra is, azzal, hogy nevén nevezzük a piszkot, pontosabban azt, ami nincs a helyén.

Kata



Kedves Kata!

Az intimitás-kérdés túl nagy falat; lehet,hogy írok róla önálló posztot. Most csak a kommented egy marginális mondatára reagálnék: "Hogy néha gőzkieresztésként szükséges, azt én sem vitatom. De a hétköznapi kommunikáció ha csak gőzkieresztés lenne - az nagy baj lenne"

Konkrétan a CSAK szó használatára hívnám fel a figyelmedet: arra, hogy akaratlanul is beletrappoltál a a "hamis dilemma" nevű logikai csapdába. Öntudatlanul is ugyanazt az érv-típust használtad, mint amikor a homofóbok azzal jönnek, hogy "ha MINDENKI meleg lenne, akkor kihalna az emberiség"; implicit konklúzió: tehát SENKI ne legyen meleg.

A "mindenki" és a "senki" között azért bőven van átmenet; ugyanúgy a "csak" és az "egyáltalán nem" között is. Ezért a fenti érved hibás -- pontosabban irreleváns. Senki nem szorgalmazta ugyanis, hogy "a hétköznapi kommunikáció csak gőzkieresztés legyen".

A többit, mint mondtam, majd egyszer külön. :)

Balázs



Kata, te is ki letél oktatva. :))



Kedves Gugli,
csak, hogy te is ki legyél oktatva:
leTTél...
Üdv:
K.



"Háborút küld a magyarra,
Országunkat elfoglalja.

Foglalod a kurvanyádat,
De nem ám a mi hazánkat!..."

Ordenáré Petőfi Sándor: Mit nem beszél az a német...

Persze a teljesség igénye nélkül...

béefá



kicsijosh, a helyesírásommal semmi baj, legfeljebb a rádiós billentyűzetemmel... szegény, nem mindig bírja a tempót. Úgyhogy ha helyesírási problémád van, szólj nekem nyugodtan, szívesen kisegítelek! Így tesz az összes barátom és ismerősöm.



Kedves Gugli,
köszönöm a felajánlott segítséget, igazán előzékeny és kedves.
Bár nem szívesen fársztalak a helyesírási problémáimmal. Ha az összes barátod és ismerősöd ezt teszi, akkor igencsak elfoglalt ember lehetsz.
Üdv:
K.



Kedves kicsijosh, úgy jártál a "fársztalak"-kal, mint én a "lettél"-lel... Így jártunk... Azért ha meggondolod magad, szívesen állok rendelkezésedre! Sok minden belefér 24 órába!

Üdv: G.



Hiába, nekem is rádiós a bllntyztm...:o)



Sziasztok!Abszolút véletlen találtam a blogra.Elolvastam a kommentárokat és a következőre jutottam.Én ugyan szeretek intelligensen reagálni. Megmutatni azt, hogy nem káposztalé van a fejemben.Sokszor előfordult még jelen kiforratlanságom miatt(21 éves vagyok), hogy pontosan abba a hibába estem amellyel itt találkozok.Empatikus készséget elég kevés kommentbe tapasztaltam.Ahogy érek szépen lassan kialakul bennem egy egészséges viselkedési és kommunikációs forma.Empátiát azért tartom fontosnak, mert azt látom hogy ezen kommentek írói(tisztelet a kivételnek) a saját értelmi szintjüket próbálják fitogtatni egymás előtt, így kialakul egyfajta rivalizálás amely éppoly pozitív hatású, mint negatív.
Különféle kommunikációs taktikákat az ember belevisz beszélgetéseibe és írásaiba.Ezen taktikák a ködösítés,utalás,komplex kifejezésmód,választékos szóhasználat...stb.Jelen esetbe megtalálható ezekből valamely taktika.Maga a főcikket jogosnak írtam, mert Steve "Loreal!Mert megérdemled" módjára visszakapja az unintelligens kommentjére amit érdemel.Erre viszont Balázs maga az intelligens, jól körülírt, indokló kommentet írta meg amivel teljesen visszadobta a "hülye fasz"
jelzőt.Igen Steve hülye fasz voltál, hogy így írtad meg.De ettől még nem tudjuk Steve lelkiállapotát vagy észbeli képességeit, mint kiderül Balázs verbális kommunikációt boncoló kommentjéből.Kevés az információ.Ezenkívül nem tudjuk meg soha mivel lehet másféle tudással rendelkezik avagy információt tud Steve és lehet abba nagyon is géniusz.Tehát sokan itt rivalizáltok szócsatákkal, szóforgatással és nyelvtani hibák amikről nem tudni véletlen történtek-e meg.Mégis kritizáljátok egymást, ezért merem feltételezni ezen téren béka segge alatt van az empatikus készségetek(kinek nem inge ne vegye magára).Tehát itt ezt a negatívumot említeném.Egymás felé nem úgy lehet nyitni, hogy rivalizálsz és kritizálod embertársad.Ezzel a módszerrel nem keltesz benne csodálatot briliáns szóhasználatod és tudásod által.
Kicsit elnézni a másik tökéletlenségét, ez a csodálatra méltó készség.Másik dolog, hogy kár kerülni a vulgáris szavakat néhol.Van olyan eset, ahol sokkal kifejezőbb és nagyobb hatású lehet.A túlontúl való vulgaritás kerülése teljesen nevetségessé teszi a beszélőjét/íróját.Néha kell egy erősebb hatás ami a korral változik.Régebben pl sokkal érzékenyebbek voltak ma már bagatelle szavakra.Harmadrészt a túlontúl ködösített válaszok vagy kezdeményezések amik sok összefüggést tartalmaznak egy új nyelvet alakítanak ki.Vannak akik ezt élvezik, hogy úm rébuszokban beszélnek.Igen ez néha jó és csodálatot kelt vagy esetleg frappáns, de túlzásba víve időpocsékoló és egy idő után megint csak használóját nevetségessé vagy unalmassá teheti egy olyan ember előtt aki előtt sokat alkalmaz ilyet.Ezeket kérlek fogadjátok meg.Ettől és a szócizellálással nem lesztek okosabbak.Az okos ember minél rövidebb idő alatt minél érthetőbben próbálja megértetni magát.Így mindenképp hatásossá válik az illető idő és konkrétség tekintetében.
Tehát a lényeg az arany középút, mindent módjával.Lehetőleg lényegre törően, kerülve a rébusz effektust.
Diplomatikusan és elnézve a másik tökéletlenségét vagy feltételezett észbeli képességeinek negatív megítélését.Ajánlom a rivalizálás csak pozitív hatásait kihasználni, ami nem teljesen sikerül, de ha törekedünk rá elég jó az arány.Az irányított sértésekre pedig próbáljuk figyelembe venni a mértéket és annak valóban kiérdemelhetőségét.Amennyiben ez nagyobb a kelleténél ajánlom a humort vagy a határozott, de nem elidőző választ egy kis szünettel ezután.Minden jót és ajánlom e-szerint!

Oresztész Maximilián


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta