Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

vasárnap, október 08, 2006
20:45
 
Trágárság, vezetéknév


Kommentek szintjén futottunk pár kört a címben jelzett fogalmakról. Arról, hogy az obszcenitás adhat-e tartalmi többletet a kommunikációhoz, meg arról is, hogy a vezetéknéven való szólítás vajon szükségszerűen távolságtartást és ridegséget közöl-e. Az érveim egy részét már leírtam; most további elemzés és érvek sorakoztatása helyett kommentár nélkül szeretnék itt idézni egy verset Kosztolányi Dezső tollából.

Nyár, nyár, nyár

     Karinthy Frigyesnek, úri-magának, az embernyi embernek,
     de kicsit talán a Kálomistának is küldöm, azzal az
     instanciával, hogy ne átallaná elolvasni ezt a nekem-kedves
               poémát, minden irányban.


Nyár,
A régi vágyam egyre jobban
Lobban,
De vár, még egyre vár.

Kár
Ígygy késlekedned, mert az éj setétül.
Az élet
Siralmas és sivár
Enélkül.

Gigászi vágyam éhes, mint a hörcsög,
Görcsök
Emésztik s forró titkom mélye szörcsög.

Mostan hajolj feléje.
Közel a lázak kéjes éje.
Akarod?
Remegve nyújtsd a szájad és karod.
Itt ital illatja tégedet vár.
Nektár.

Te
Hűtelen, boldog leszel majd újra, hidd meg.
Idd meg.

(1926)

Címkék: ,


Hozzászólások:


Kibaszottul tudom utálni, ha valaki trágárkodik. Pfuj! Ez egy picsa szokás! Remélem, te is kurvára egyetértesz velem, Balázs!
:))))
Szimre



Na, akkor egy beszólást ebben a témában is hadd.

1) Ahogy vénülök, egyre jobban zavar a durva beszéd. Nem prüdériából (mert nem illik), hanem mert durva (mert olyan, mintha megütnének). A durva beszéd feltehetően belső durvaságról árulkodik. Az indulat gerjesztette káromkodás még talán elmegy, de a hétköznapi közlésben - amikor a trágárság nem nyújt plusz információt - számomra nem elfogadható. Csak egy példa. Amikor Balázs azt mondja, hogy Tomi megfogta és kibaszta az egeret, az tartalmát tekintve nem különbözik attól, hogy kidobta, kihajította, kivágta. Formáját tekintve viszont olyan, mint tokaji a műanyag fogmosópohárban. (Természetesen érzem a fanyar nyelvi humort a lágyan kibaszta összetételben, azzal együtt gondolom, amit gondolok.)

2) Trágárság irodalmi művekben. Itt megint csak javíthatatlan optimista vagyok, vallom ugyanis, hogy az irodalomnak nevelnie is kell. Ezt nem valamiféle "szocialista embertípus" értelmében mondom, hanem egyszerűen abban, hogy egy könyv elolvasása után több, jobb legyek, mint előtte (ld. katarzis). Magyarán, a nyelvezetének "szebbnek" kell lennie a hétköznapinál. Erre szokták mondani, hogy az irodalomnak a mindenkor beszélt nyelvet kell használnia. Igen, csakhogy feltételezésem szerint az emberek elég régóta káromkodnak, viszont minden korban születtek durva beszéd nélküli irodalmi remekművek. (A valóság, persze, ennél bonyolultabb, most nem is mennék bele, hogy mikor mi számít durva beszédnek, illetve hogy beszéltessünk-e egy bányászt úgy, mint egy érseket.) Ettől én még nagyon szeretem pl. a Száll a kakukk fészkéret, de nem a nyelvezete miatt, hanem a nyelvezetével együtt.
A Kosztolányi-vers jópofa, de ott a trágárság csak ürügy egy szellemesen és színvonalasan összerakott vershez.

3) Nem jó példa viszont a vezetéknéven történő szólításra, mert az, illetve annak konnotációja függ a kortól, a földrajzi és társadalmi helytől. Ez a két mondat (Koszolányi esti Kornnéljában): Esti, olaszul is megtanulok. Még ma éjjel megtanulok olaszul, Esti. ott és akkor nem sértő. A "Birtalan, gyere ide, légy szíves" lekezelő.



"A durva beszéd feltehetően belső durvaságról árulkodik."

Ezek szerint belsőleg durva vagyok. Elfogadom -- és nem is akarok úgy csinálni, mint ha más lenne a helyzet. Igaztalan volna, ha a durva lelkemet kizárólag illatos szavakba öltöztetném.

"tokaji a műanyag fogmosópohárban"

Igen, körülbelül ennyire abszurdnak, kifordítottnak, céltévesztettnek és szánalmasnak érzem az ember helyét ebben az egész mai világban, és magát a mai világot. Minden megnyilvánulásával, minden rezdülésével. Ha ennek a "tokaji a műanyag fogmosópohárban" életérzésnek adekvát kifejezésmódja az obszcenitás, akkor gyakrabban fogom alkalmazni. :-/



">>A durva beszéd feltehetően belső durvaságról árulkodik.>>

Ezek szerint belsőleg durva vagyok."


Ez az, hogy nem. Éppen úgy, mint az egeres posztban: nem illik bele a rólad alkotott képbe.

"Igen, körülbelül ennyire abszurdnak, kifordítottnak, céltévesztettnek és szánalmasnak érzem az ember helyét ebben az egész mai világban, és magát a mai világot. Minden megnyilvánulásával, minden rezdülésével."

Ez így épp olyan általánosító megállapítás, mint amilyenekért mindketten prüszkölünk, ha a zsidókra, cigányokra, szabadkőművesekre, melegekre, szerszámnyélkészítőkre alkalmazzák.

"Ha ennek a "tokaji a műanyag fogmosópohárban" életérzésnek adekvát kifejezésmódja az obszcenitás, akkor gyakrabban fogom alkalmazni."

Természetesen úgy beszélsz, ahogy akarsz. Költőként tetszésed szerinti eszközökkel írhatod le a világot és a világgal kapcsolatos életérzésedet. Emberként viszont egyetlen feladatod van: hogy jobbá tedd a világot. Ezt nem szolgálja az obszcenitás.



Fernandel, kérlek, mielőtt bármilyen képet alkotnál Balázsról, törekedj őt minél alaposabban megismerni! Hidd el,tapasztalatból beszélek. Tavaly én is koccantam vele néhányszor, mert nem olyannak akartam látni, amilyen, hanem olyannak, amilyennek én őt magamban elképzeltem. Szimre



Szimre,
elfogadom, igazad van. Annyiban árnyalnám csak a képet, hogy a koccanások velejárói a másik megismerésének. Régen rossz, ha vigyáznom kell, nehogy koccanjak a másikkal. (A minap gyerekkori barátomék egy vita során [történetesen a melegekről és a melegségről] azzal fojották belém a szót, hogy "á, hagyjuk ezt, fontosabb a barátság!" Mit mondjak, szép kis barátaság, ahol nem lehet a véleményeket ütköztetni.)
Másfelől azt is el tudom képzelni, hogy valaki szándékosan másmilyennek láttatja magát, mint amilyen, mert röstellni valónak, támadási felületnek hiszi, ha magát kedvesnek, szelídnek mutatja.



Fernandel, lehet, hogy létezik olyan, amiről az utolsó mondatodban írtál. Én azonban helytelen magatartásnak tartom. Lassan tizenharmadik éve tanítok, s a tanítványaim előtt szelídnek, emberségesnek mutatom magam, mert ilyen is vagyok. Miért adjam előttük a kemény pasit? Azt persze nem mondom, hogy önmagam őszinte megmutatásából, a jóindulatom felvállalásából nem származott hátrányom. Ó, dehogynem! Hányszor kihasználtak, becsaptak, lenéztek, megtámadtak a tanítványaim emiatt! S azt is tudhatod, hogy a ami erdurvult világban az emberek nagyobbik része a jóságot gyengeségként dekódolja. De tanár vagyok, EZT VÁLLALNOM KELL.
Thurzó Gábornak van egy gyönyörű elbeszélése, a címe: Bognár tanár úr balladája. Ebben mondja ki Bognár tanár úr egykori tanítványa, a szintén tanárrá lett Szomjas Frici: "Azért vagyunk, hogy felőröljenek" /már tudniillik bennünket, tanárokat a diákok/. S ez így is van: azért vagyunk, hogy felőröljenek. Másképp nem tudunk adni magunkból. Szimre



Fernandel, lehet, hogy létezik olyan, amiről az utolsó mondatodban írtál. Én azonban helytelen magatartásnak tartom.

Én is. Ha helyesnek tartanám, talán elmaradt volna a párbeszédünk Balázzsal. Másrészt az a tény, hogy két, szándékom szerint szelíd észrevételre Balázs úgy reagált, hogy ne alázzam tovább, engem igazol. De végül is mindegy, és nyilván észrevetted, hogy ugyanazt a növényt öntözzük, legfeljebb más-más anyagból van a kannánk.



Ez nem trágárság, már elnézést. Sőt, meg csak az sem gond, hogy a vezetekneven szolitja Karinthyt, azert mert ok igen jo baratsagban voltak.
Volt egy kulonleges viszonyuk, affele adok-kapok-ot jatszottak egymassal. Ezt a verset pl. Karinthy : Igy irtok ti cimu parodiajara irta valaszul Kosztolanyi.
Ott ugrattak egymast, ahol tudtak, de a legjobb baratok voltak, olyan viszonyban meg ez a fajta humor (mert ez az) teljesen normalis. Karinthy humora amugy is nagyon fejlett, es ez a vers mutatja azt is, hogy Kosztolanyi sem marad el tole...

(elmondanek egy peldat, hogy hogyan is ugrattak egymast ok...)
A korabeli ujsagirok nemcsak kavehazakban gyultek ossze, hanem nem egyszer egyik-masik tarsuknal. Amikor Karinthynal voltak, es mindenki hazament utana, Karinthy felhivta telefonon Kosztolanyit, es a cseledjenek adta ki magat eltorzitott hangon, es kerte, hogy az ellopott ezustkanalakat adja vissza nekik...
Aztan jott az Igy irtok ti es miegymas...

pepe


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta