Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

szerda, január 31, 2007
20:27
 
Esős, energikus poszt


Van az a izé, ni, ott a lépcsők aljában, ahogy mész le a metró aluljáróba; na, az a böhöm vasrács, egy lépcsőfok szélességben, ami elvileg arra való, hogy belefolyjon a víz, gyakorlatilag arra, hogy frusztálja a csikkszedőket.

Szóval van az a rács.

Már amikor van.

Ma nem volt.

Újpesten mentem a metró felé, munkából haza, és beleléptem a lépcső alján a rács (helye) alatti gödörbe. Akkorát estem, mint tavaly a forint az euróhoz képest. Egy pillanatra nem tudtam, hogy most mi van, aztán megpróbáltam fölállni. Aztán nem ment: a jobb lábam kevéssé diszkréten közölte velem, hogy akkor ő most inkább nem szeretné, ha ráállnék.

Nyugi, nem tört el, meg semmi ilyesmi. Saját lábon jöttem haza. És csak azért blogolom le, hogy elmondhassam: hirtelen hárman is odaszaladtak hozzám segíteni: egy fiatal lány, egy fiatal srác és egy középkorú hölgy. Föltámogattak, tartottak, amíg kiderült, hogy tudok-e végül is állni meg járni. Aztán a srác segítségével visszahelyeztem a rácsot a helyére (nem lopták el: még csak arról sincs szó, hogy kellett volna valakinek, csupán félre volt húzva), közben a nő beszólt a segélykérő telefonon a forgalmi ügyeletre. Hogy a forgalmista mit csinált, nem tudom, mert fölszálltam a bejövő metróra (talán hálát adott az összes istenének, hogy kurvára megúszott egy följelentést). A lány eltűnt, a srác és a nő támogattak, leültettek. A végén szinte már kínosan is éreztem magam, mert jobban aggódtak, mint én. A nő szerényen megemlítette, hogy energetikai gyógyászattal foglalkozik, és ha szeretném, odaül mellém és „megkezel”. Én meg nem akartam kozmológiai vitákba bonyolódni, és egyébként is, rég volt az, amikor én minden ilyesmit kapásból a démonok hatáskörébe utaltam. (A fenti szókapcsolatot úgy is lehet hangsúlyozni, hogy rég volt ilyen, de úgy is, és erre kevésbé vagyok büszke, hogy rég volt ilyen.) A nő, egyébkéntmellőzveminden teátralitást, odahelyezte a jobb kezét a térdem fölé, és pár percigkedvesen beszélgetett velem, mondta, hogy nézessem meg orvossal stb. Közben leszállt a srác, két megállóval odébb aztán leszálltam én is. Megköszöntem mindkettejüknek, hogy segítettek.

Nem tudom, hogy vannak-e kézen át áramló energiák. Azt viszont tudom, hogy akkor, amikor nagyon nagy szükségem volt segítségre, és arra, hogy ne legyek egymagam, adatott mellém három ember is. Ismeretlenek, akik ugyanazzal az erővel tovább is mehettek volna, de nem mentek. És ez a – voltaképpen bagatell – tapasztalat többet gyógyított rajtam, mint amekkorát az eséstől sérültem.

Címkék: ,


Hozzászólások:


Látod, ez az igazi csoda. Nem a természetfeletti, hanem az időzítés. Meg hogy mindig van ott valaki...
Eta



Ha nem volna (időnként?) átélhető, hogy van az emberek közt (fölött? mögött? alatt???) valami összekötő híd (kapocs? kapcsolat? Isten?), akkor nem volna érdemes élni.



De régota nem olvastalak! Ma van a névnapod...Boldog névnapot , kedves Balàzs : Tristan*



Termésszetesen én is segitettem volna rajtad függetlenül nézeteltéréseinktől... Ez természetes. Gratulálok hogy megusztad.
De most másról akarok irni. Amiota a te blogodat is olvasom és érdekelnek a melegtémák szeretnék eröl minél többet tudni. De!!! Elmentem a Radnóti Miklós utcai Gloriholeba!! És mi történt?? Be volt zárva a Glorihole! Bezáratta az önkormányzat!!! Vajon miért??? Miért nem láthatom én vagy bármilyen magyar állampolgár, milyen érzés is igazából buzullni?
Nem buzullni akartam csak közvetlen tapasztalatot szerezni a melegség belső életéről!! Erre nem lhet - mert bezárta az önkormányzat!!!



Bocsánat nem Anonymous vagyok, hanem természetesen Péter. Rosszul irtam oda az identitásomat és mire észrevettem elvitte a gép a komentemet.



Basszátok meg az Önkormányzatot! Miért zárják be a Gloriholekat??? Miért nemmehetek oda és miértnem láthatom mennyire undoritoak az ott perverzkedő buzik? Szerettem volna a gyakorlatban tanulmányozni eszt a jelenséget és erre a liberális önkormányzat eszt nem teszi lehetövé!! Liberális terror van ebben az országban és állami szintre emelt melegségideológia!!



Kedves Balázs! Bár ezt régen írtad,én csak most figyeltem föl rá.Nagy öröm, ha segítőkész emberekkel találkozom, én is igyekszem segíteni,ha kell,de ilyen emlékeim vannak:az utcán feküdt egy férfi.Odamentem hozzá, megkérdeztem, mi baj van? Nem válaszolt.Gondoltam, mentőt hívok.Mire a telefonomat előkotortam, föltápászkodott, és közölte velem:Kézcsókom, nekem csak az a bajom, hogy nem szabadna innom.-Akkor ne igyon-válaszoltam.Sajnálom, hogy csak ennyi telt tőlem.



Én azt hiszem, hogy a hatékony segítség több komponensű keverék. A legfontosabb komponens a segítő szándék. Egy másik alkotóelem a szakszerűség (vagy felkészültség vagy rutin vagy találékonyság). Ez utóbbi elégtelen voltán lehet tudatos munkával javítani. Ha az előbbi hiányzik, akkor viszont megette a fene az egészet.


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta