Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

szerda, május 02, 2007
16:06
 
Lekvárfőzés: egy sima, egy fordított


Az előző posztomhoz írt kommentjében Kata aránylag hosszú szöveget idézett a Teremtés könyvének első oldalairól. Nem szeretném ugyan ószövetségi introdukciós viták színterévé tenni a blogomat, de a témát tartom annyira fontosnak, hogy ne kommentben reagáljak rá.

Közhely, hogy a Biblia nem faxon vagy e-mailben érkezett hozzánk a mennyországból, az Úristen digitális aláírásával hitelesítve, hanem emberek írták le a sugalmazott szavakat. Sugalmazott és nem diktált szavakat. A szent szövegek minden egyes szava és mondata magán viseli emberi szerzőjének kulturális beágyazottságát, intelligenciáját, műveltsége mennyiségét és milyenségét, személyiségét, hiedelemrendszerét stb. Ezt nem én találtam ki: ez manapság már törzsanyag minden felekezetben a teológiai tanulmányok során (leszámítva a fundamentalista felekezetek teológiai oktatását).

Konkrétan ami a Teremtés könyvének 1. fejezetét illeti, annak műfaja nem „helyszíni tudósítás” a teremtés mikéntjéről, hanem ún. "múltba tekintő prófétai beszéd". Prófétai, azaz a szerző saját korához szóló, hitre buzdító üzenet, amely témáját ugyan a múltból meríti, célját tekintve azonban a jelenre vonatkozik.

Ma már egyértelműen tanítják a különböző egyházak, hogy a hexaémeront, vagyis a hatnapos tedremtéstörténetet nem lehet szó szerint értelmezni. Mind kevesebben próbálnak e szövegből csillagászati, geológiai és biológiai következtetéseket levonni. Egyértelmű ugyanis, hogy a szöveg a létező (a szerző és olvasói által ismert) csillagászati, geológiai és biológiai jelenségeket igyekszik magyarázni és Istenre visszavezetni.

E tudományágak köré azonban nyugodt szívvel fölvehetjük az ökológiát is, és kijelenthetjük: a szöveg nem akar ökológiai ismereteket közölni (pl. arra nézve, hogy mi az ember helye a teremtés rendjében), ellenben megpróbálja megmagyarázni és Istenre visszavezetni a létező és ismert ökológiai jelenségeket – pl. azt, hogy az ember uralkodóként viselkedik az életközösségben.

Egy mai biblikus csak annyit tehet, hogy széttárja a kezét, és azt mondja: az isteni kinyilatkoztatás tárgya értelemszerűen Isten maga, ezért a Biblia különböző könyvei ugyanúgy alkalmatlanok arra, hogy belőlük istenen kívül bármi másra vonatkozó következtetéseket levonjunk, ahogy egy kötésmintakönyv alkalmatlan arra, hogy az instrukcióit követve megtanuljunk lekvárt befőzni.

A Jézus Krisztusban teljessé váló istenképünk alapján ugyan megengedhetjük magunknak, hogy firtassuk Isten céljait a teremtett világgal, és visszakövetkeztessünk arra, hogy Isten vajon milyenek is álmodta a világot és benne az embert. De ehhez komoly teológiai absztrakciók szükségesek: nem lehet úgy „kiénekelni” a válaszokat a Bibliából, mint egy kottából.

Még egyszer: a szorosan vett isteni kinyilatkoztatás (így a Biblia) tárgya Isten milyensége. Nem más. Ez nem jelenti azt, hogy a világot megismerni akaró ember elől el lenne zárva bármi más információ. Csupán az adott információkat adott helyen kell keresni. Ha a csillagászati törvényszerűségekre vagyunk kíváncsiak, a csillagokat kell tanulmányoznunk. Ha az anyag belső tulajdonságai érdekelnek, akkor az anyagot, az atomot. Ha pedig történetesen fejünkbe vennénk, hogy szeretnénk megtudni egy s mást arról, hogy melyek az élet törvényei itt a Földön – akkor pedig az életközösséget kell tanulmányozni.

Ez az elvi háttér. A gyakorlatban egyetlen poszt nyilván nem elegendő sem arra, hogy több kötetnyi és sok száz oldalnyi okfejtést, logikus levezetést zanzásítsak benne, sem pedig arra, hogy a konkrét bibliai idézeteket ebben az összefüggésben értelmezzem. Előbb-utóbb bizonyára sort kerítek erre is. Nem lesz nehéz dolgom, mert van miből puskáznom: Daniel Quinn sem a Marsról jött; az Izmaelben gazdagon elemzi a verítékes munkára vonatkozó bibliai szöveg keletkezéstörténetét. Ami a Ter 1-ben olvasható első, az ún. Papi írás részét képező teremtéstörténetet illeti, az évek óta a kedvenceim közé tartozik, és rengeteget gondolkodtam már felőle: egyszerűen ínycsiklandozóan gyönyörű példája az Elvevő világkép megjelenésének a Bibliában! Annál is szebb, hogy a bő félezer évvel korábbi második teremtéstörténet (az ún. Jahvista írás része; Ter 2) ugyanerről a kérdésről homlokegyenest más (konkrétan Meghagyó) nézőpontból beszél. Az első (tehát a későbbi, a hatalmon lévő papi osztály által szerkesztett) teremtéstörténet szerint az ember rendeltetése, hogy a világ uralkodója legyen. A második (tehát ősibb) teremtéstörténet a világot egy kertnek ábrázolja, és Isten azért helyezi oda az embert, „hogy azt művelje és őrizze”. Ez utóbbi paradigma szerint az ember a világ kertésze, szolgája. Az előbbi paradigma szerint az ember a világ ura, meghódítója, legyőzője.

Az elmúlt pár ezer évben ez utóbbi paradigma érvényesült a bolygón. Mostanra jutottu nk el oda, hogy a világ meghódítottan, legyőzötten, gyógyíthatatlan sebekből vérezve hever ura lábai előtt.

Címkék: ,


Hozzászólások:


Balázs, semmi merszem sincs veled vitát nyitni bibliai témában.
Néhány dolgot azonban nem értek abból, amit közölni akarsz.
Szerinted a Bibliának semmi más hitele nincs, mint a hívő számára Isten létét igazolni?
Ki dönti el, hogy mit lehet szó szerint venni és mit nem?
Szerinted az ember önmaga vált emberré? Szerinted az ember Isten akarata ellnére tudja a világot romlásba dönteni, vagy éppen megmenteni?
A hatnapos teremtést tekinthetjük hat lépésben történtnek is - de az ember teremtését nem tudom fejlődéstörténetnek tartani.
Ettől már csak egyetlen lépés lenne, hogy önmaga is megválthatja önmagát...
Miféle Isten léte nyerne igy igazolást a Bibliában?

Én ugy értelmezem, hogy az ember nem a világ uralkodója (az Sátán) hanem csak az állatokon és a növényeken van hatalma. És ez igaz is, szó szerint éppugy, mint képletesen.
És aki a legelső, annak kellene szolgálni a többieket.
Tehát amit szembeállítasz, az szerintem egymás mellett van.

Abban nincs is vita, hogy az ember rossz uralkodó.
Én azt vitatom, hogy az élet valós dolgait ne lehetne megismerni a Bibliából.
Csak a kötésmintához és a lekvárbefőzéshez a megfelelő szakkönyvet kell kiválasztani.
Ezt még egy magamfajta egyszerű kis öregasszony is így gondolja. ;-)

De nem vitázom tovább, a továbbiakban maradok a kötőtűnél és a fakanálnál. A gondolkodást és a világmegváltást hagyom a teremtés koronáira.

Kata



Szerinted a Bibliának semmi más hitele nincs, mint a hívő számára Isten létét igazolni?

A Szentírás nem Isten létét, hanem a milyenségét mutatja be a hívőnek. Azt, hogy Isten létezik, a természetből is ki lehet következtetni. Azt, hogy ő a szeretet, azt viszont csak a kinyilatkoztatásból tudhatjuk. Azt viszont ismétlem, igen: Isten kinyilatkoztatásának tárgya Isten. Nem a fizikai, biológiai, ökológiai, pszichológiai stb. törvények, hanem Isten. Ami a teremtett világból megfigyeléssel és következtetéssel felismerhető (pl. a felsorolt dolgok), az nem igényel kinyilatkoztatást. Isten megkínál ugyan minket cukorkával, de nem szopogatja el helyettünk. Nem spórolja meg senkinek a világ megismerésének és megértésének folyamatát.

Ki dönti el, hogy mit lehet szó szerint venni és mit nem?

Mindent "lehet" szó szerint venni. Nincs erre vonatkozó tilalom. (Hiszen ki tiltaná meg?) A kérdés, hogy mit érdemes szó szerint venni. Van, aki azt is szó szerint veszi, hogy a férfival fekvő férfiak "halállal lakoljanak". A magam részéről úgy gondolom, hogy soha, semmilyen kiommunikációs folyamatban nem lehet semmit sem "szó szerint" venni -- és ez alól a Biblia sem kivétel. De ennek ezt itt most csak állítom, nem érvelek mellette, mert az sok-sok oldalnyi érvelést igényelne.

Szerinted az ember önmaga vált emberré?

Szerintem (és általában a teológusok szerint) a teremtés folyamata nem egy múltbeli, lezárt aktus,hanem Isten, mint az örök és abszolút Lét, az időben folyamatosan osztja meg a maga végtelen létét a véges létezőkkel. Ez a "folyamatos teremtés" (continua creatio) elmélete. Tehát amikor te levegőt veszel vagy megvakarod a füledet, azt sem "magadtól" teszed, mert a létezésünk minden pillanatában, minden rezdülésében Isten létadó, személyes szeretetből fakadó tevékenysége jár át, tart fent és éltet minket. Ez a létadó, személyes szeretetből fakadó tevékenység járja át, tartja fent és élteti az egész világot, az egész élővilágot -- az egész evolúciót. És ebben a szeretetfolyamatban vált az ember emberré.

Szerinted az ember Isten akarata ellnére tudja a világot romlásba dönteni, vagy éppen megmenteni?

A teológia két különböző dolgot ért az "Isten akarata" kifejezés alatt. Egyrészt beszél Isten szándékoló akaratáról, vagyis azokról a dolgokról, amelyeket Isten direkt módon, kifejezetten elrendel és megvalósít. Ilyen pl. maga a teremtés vagy a megtestesülés vagy a kinyilatkoztatás. És beszél Isten megengedő akaratáról, vagyis arról a valamiről, amely elfogadja az önálló akarattal rendelkező létezők személyes döntéseit, még akkor is, ha azok nem egyeznek az "isteni optimummal". Ilyen módon engedi meg Isten a bűnt -- hiszen nyilvánvaló, hogy a bűn nem Isten szándéka. És ebben az értelemben igen, úgy gondolom, hogy az ember képes a világot Isten (szándékoló) akarata ellenére romlásba dönteni.

A hatnapos teremtést tekinthetjük hat lépésben történtnek is

Tekinthetjük, de a teológusok nem szokták. Szt. Ágoston másfélezer éve még próbálkozott ilyennel, miszerint a 6 lépés 6 korszakot jelképezne, de a szöveg műfajának (a posztban említett) meghatározása fölöslegessé teszi ennek a képes beszédnek az ilyen jellegű erőltetett túlértelmezését.

de az ember teremtését nem tudom fejlődéstörténetnek tartani.

Ha elvitatjuk Istentől annak lehetőségét, hogy képes legyen megteremteni egy olyan evolúciót, amelynek egy pontján (minden további, közvetlen isteni belepiszkálás nélkül) megjelenik az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember -- akkor Isten mindenhatóságát tagadjuk. Ami persze jogunkban áll. ;-)

Ettől már csak egyetlen lépés lenne, hogy önmaga is megválthatja önmagát...

Akkor nosza: lépjük meg ezt a lépést! ;-) Csak éppen arra kell vigyázni, hogy jól értsük a szavakat. Fentebb már írtam, hogy az ember "önmagában" semmire sem képes: a puszta léte is pillanatról pillanatra Isten szeretetének függvénye. És ez a szeretet nem egyszerű háttérzaj, hanem aktív tevékenység. De Istennek nincs többfajta szeretete raktáron! Ő egyféleképpen szeret, és ez az egyféle szeretetet teremti, tartja fenn, váltja meg és üdvözíti az embert. Csakhogy amíg a saját teremtésünkbe nekünk nincs beleszólásunk, addig a megváltásba nagyon is van. Ez még a legfundamentalistább keresztények között is elfogadott tétel: noha Isten felkínálja mindenkinek a megváltást, a személyes döntést kinek-kinek önmagának kell meghoznia. Isten nem személyválogató: részéről nincs mérlegelés arra nézve, hogy meg akar-e váltani téged vagy sem. Döntéshelyzetben egyedül te vagy, és ebben az értelemben nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy a megváltás létező és kínálkozó "szeretet-ódeánjába" te magad ugrasz fejest -- vagyis, ha tetszik: váltod meg magadat. (Az csak fogalmazás kérdése, hogy a tengerbe fejest ugró ember önmagát vizezi-e össze, vagy a tenger vizezi össze őt.)

Én ugy értelmezem, hogy az ember nem a világ uralkodója (az Sátán) hanem csak az állatokon és a növényeken van hatalma. És ez igaz is, szó szerint éppugy, mint képletesen.

Stimmel: a világ alatt ebben az értelemben én is az élővilágot értem, vagyis az állatokat és a növényeket. Azt azonban nem fogadom el, hogy az élővilágnak szüksége volna (Istenen kívül) bárki uralkodóra. Ha ezt gondolnám, azt is gondolnom kéne, hogy a világ teremtését Isten elbénázta, vagyis kell valaki, egy uralkodó, aki rendbe hozza. Szeritnem azonban a teremtés úgy jó, ahogy van. Nincs szükség benne uralkodóra. És hogy ez nem csak az én véleményem, arra nézve elég szemügyre venni a Föld történetét: sok százmillió éven keresztül gyönyörűen élt és fejlődött a növény- és állatvilág Isten dicsőségére, aztán megjelent az ember, aki hárommillió éven keresztül ugyancsak gyönyörűen élt és fejlődött Isten dicsőségére. És sehol egy fia uralkodó! -- Aztán, Kr.e. kb. 8000 évvel egyetlen emberi kultúra (a sok tízezer közül) úgy döntött, hogy "a megelőző évmilliók szart sem érnek; a világ hibás, igenis kell neki egy uralkodó, aki itt majd jól rendet csinál". Aztán nekiállt rendet csinálni, és most ott tartunk, ahol tartunk...

És aki a legelső, annak kellene szolgálni a többieket.

Kellene. De sajnos azóta, hogy az emberek egy csoportja elkezdett uralkodni, azóta az uralkodás bokros teendői között soha egy percet nem fordított arra, hogy ezenközben szolgálja a világot. Hiába, naponta(!!) kétszáz növény- és állatfaj végleges kipusztítása annak érdekében, hogy az ember még több teret hódítson meg magának, nagyon időt rabló tevékenység...

Tehát amit szembeállítasz, az szerintem egymás mellett van.

Szíved joga így értelmezni.

Abban nincs is vita, hogy az ember rossz uralkodó.

Szerintem van vita. :) Egyrészt amikor azt mondjuk, hogy "az ember", akkor ezzel akaratlanul is elhazudunk egy tízezer éve folyamatosan zajló népirtást. A mi kultúránk (beleértve keletet és nyugatot) ma azért tekinthet magára úgy, mint "az ember"-re, mert a konkurens kultúrákat megsemmisítette. E folyamat egyik legutóbbi lépcsőfoka volt, amikor "az ember" az Újvilágba lépve kiirtott több száz (vagy több ezer? nem tudom) indián kultúrát.

Másrészt szerintem nem az a kérdés, hogy az életközösségben "az ember" jó vagy rossz uralkodó-e. A kérdést azért tartom elhibázottnak, mert eleve úgy gondolom, hogy egy olyan közegben, ahol eleve ibndokolatlan egy uralkodó léte, ott bárki uralkodó csak és kizárólag rossz uralkodó lehet.

Én azt vitatom, hogy az élet valós dolgait ne lehetne megismerni a Bibliából.

Ez is szíved joga. Én azzal értek egyet, hogy "cipőt a cipőboltól". Ha a genetika törvényei érdekelnek, akkor életem végéig kutathatom elmélyülten a bolygók mozgását, egy jottányival sem jutok közelebb a célomhoz. Ha a termodinamikai törvények izgatnak, akkor rossz helyen keresgélek, ha a szociálpszichológia törvényszerűségeit firtatom. Ha az ember viselkedése érdekel, akkor hasztalan kutatom azt a szubatomi részecskék szintjén.

Analógiákkal, intuícióval természetesen a csillagokat fürkészve is megsejthetem az atomok titkát -- de azért ez mégsem tekinthető normatívnak, alapértelmezettnek. Valaki ráébredhet valamilyen titokzatos módon Isten háromságos mivoltára az őslénytan tanulmányozása közben is. És esetleg szert lehet tenni homályos igazságfoszlányokra az ember és a világ működésével kapcsolatban a Biblia tanulmányozása során is. De ez nem tekinthető alapértelmezettnek. "Cipőt a cipőboltból" -- és mellesleg Isten maga sem mondja sehol, hogy "az élet valós dolgait" (ahogy te nevezed) ne a "valós életből", hanem a speciális kinyilatkoztatásból kéne megismernünk.

A gondolkodást és a világmegváltást hagyom a teremtés koronáira.

Nem tudok arról, hogy a teremtésnek lenne koronája (mármint az Elvevő mitológián kívül). Úgy hiszem, hogy az egész teremtés maga a korona, amelyben minden moszat, teknősbéka, ember, fülemüle, szamártövis és galandféreg egyaránt egy-egy ragyogó ékkő.



Kedves Balázs, komolyan gondolom, igazán megnyugtató, hogy a lekvárfőző és kötögető (egy sima,egy fordított) nénikét sem becsülöd kevésbé, mint a galandférget.

Egyébként Isten milyenségét is annyiféleképpen látjuk, ahányan vagyunk - hiszen a szeretet is többféleképpen értelmezzük.
Tény, hogy sok veszélye van a szó szerinti értelmezésnek - de legalább van annyi annak, ha valamit nem szó szerint veszünk, amit szó szerint kellene érteni. Akinek van füle, hallja és akinek van szeme, látja.
Szerintem az egyén fejlődik az élete során, de az ember, mint faj nem. A körülményei változnak, ezért változik a gondolkodása. Nem hiszem, hogy a sokezer évvel ezelőtt élt ember butább, vagy akár csak fizikailag fejletlenebb lett volna, mint a ma élő. Az első ember léte sem függött jobban Istentől, mint a ma élő emberé. Még az sem tisztázott, hogy ki mit is ért fejlődés alatt.

És hogy miért válaszolok/kekeckedek mégis, fogadalmam ellenére?
Azt írod:

"Adva van a megkérdőjelezhetetln paradigma, a mindent, a teljes környezetet végérvényesen, pótolhatatlanul felzabáló pusztítás – aztán pedig a romok között a semmi."

...ezt nem tudom és nem is akarom elfogadni.
Az életnek itt ezen a Földön célja és értelme van, mégpedig Isten akarata szerint. Nem akarok én erről senkit meggyőzni, igaz lelkemre mondom.
De nem tudtam nem megemlíteni.
Mostmár nyugodtan visszatérek meghatározatlan időre kötögetni és lekvárt főzni. :-)

Kata



"ezt nem tudom és nem is akarom elfogadni."

1-től 10-ig szerinted mekkora esélye van annak az embernek a túlélésre, aki leveti magát a százemeletes ház tetejéről azzal a felkiáltással, hogy "nem tudom és nem is akarom elfogadni a gravitáció törvényét -- pontosabban azt, hogy rám pontosan ugyanúgy vonatkozik, mint a galandférgekre, skorpiókra, elefántokra és tavirózsákra"?



"Az életnek itt ezen a Földön célja és értelme van, mégpedig Isten akarata szerint":

Tegyük fel, hogy úgy tizenötezer évvel ezelött egy idegen civilizáció küldöttsége látogat el a Földre. Megvizsgálnak mindent és távozva valami ilyesmit konstatálhatnak: A bolygó egy biológiai paradicsom, 10 millió törzsekbe szervezdött értelmes ember lakja, megélhetésük gazdagon biztosított. Az összefüggö végeláthatatlan erdöségekben tobzódik az élet legkülömbözöbb formája. Tisztavizü folyók, tavak, tengerek mindenfelé, melyekben még a szárazföldinél is gazdaggabb az élet. Mivel az út visszafelé 7500 évig tart, újabb 7500 év telik el mire az egykori küldöttek utódai a mi jelenkorunkban újra visszatérnek. Elvégzik összehasonlító felmérésüket. Vajon mit tapasztalnak? Egy halódó forró Földet (lásd Gaia elmélet), ahol 6 milliárdnyi ember 90% úgy születik és hal, hogy még csak elemi esélye sincs egy méltó élethez. A maradék 10% úgy éli fel a Föld tartalékait, hogy közben kipusztít, megmérgez és kiirt mindent ami közvetlenül nem szolgálja élelmezését. Kriminalitás, lelkibetegségek, börtönök, munkatáborok, háborúk, vérpadok, kínok, fertözések, fanatikusok. Az egykori erdöségek túlnyomó többsége eltünt, a folyókból kloáka lett, a maradék tengeri életet hatalmas flották irtják. Napról napra százával csökken a fajok száma - egy hanyatló ökológia mely az összeomlás szélén áll. Való katasztrófa ez, melynek semmi értelmét sem látják - és szörnyülködve, megdöbbenten, könnyekkel küszködve távoznak mert ök úgy jutottak csillag-tudományuk birtokába, hogy közben soha nem vétettek az élet törvénye ellen.


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta