Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

csütörtök, június 28, 2007
13:18
 
De mi a fenét tegyünk...?!


A kommentek között ismét előjött az a kérdés, hogy OK, szar a világ, de mit tegyen az egyes ember, mi a felelőssége, min tud változtatni stb. Jobb híján önmagamat tudom csak idézni, egy korábbi posztomból:

Az életnek nincsen egyetlen helyes útja – és ez a „mit csináljak?” kérdésre éppen úgy igaz, mint bármi egyébre. A világot nem programok juttaták vészhelyzetbe, hanem egy pusztító világkép. És ha megmenekül, nem programok fogják megmenteni, hanem egy másik világkép: olyan amely összhangban áll az élet alapvető törvényeivel. Ennek érdekében minden program jó és bevethető, noha egyetlen program sem szükséges és kötelező. A börtön fala a fejekben van: ott kel lebontani.

Van egy találó mondás, amit azért szeretek, mert csaknem bármire igaz. Eszerint: ha nem a megoldásnak, akkor a problémának a része vagy. Ez kevésbé frappánsan csak megismétlése azon közhelynek, hogy senki sem sziget, hogy mindannyian felelősek vagyunk egymásért stb. Igaz ez az állítás a túlnépesedésre, az AIDS-re, az élő környezet elpusztítására, a távoli háborúkra és minden egyébre. Ha nem a megoldásnak, akkor a problémának a része vagy.

És ismétlem: a világot nem programok és nem egyedi malőrök vezették olyan állapotba, amilyenben van. Nem is az ember „gyarló természete”. Hanem egy szemléletmód, egy attitűd, egy paradigma. Ennek a szemléletmódnak a legtöbben kétféleképpen részesei. Egyrészt sodródnak vele, másrészt maguk is elhiszik.

Az első aspektussal nemigen lehet mit kezdeni. Nyilvánvaló, hogy egy szakadék felé száguldó gyorsvonatból kiugrani (és életben maradni) nem lehet. A második aspektussal azonban lehet mit kezdeni. Nem szükséges elhinni két dajkamesét: sem azt, hogy a vonat jó irányba robog, mert valójában nincs is szakadék, sem pedig azt, hogy ez az egyetlen létező sínpár

Azzal, hogy valaki felismeri: rossz irányba tartunk, és felismeri: létezhet alternatív út – máris elkezdett nem a problémának, hanem a megoldásnak a részévé válni.

Ha eddig bizonyos tényeket ignodráltál, elhárítottál magadtól, most azonban valamiért foglalkoztatnak, kínoznak, dühítenek –
ha elkezdesz szembenézni e tényekkel –
ha elkezdesz róluk gondolkodni –
ha elkezdesz megdöbbenni valamin, amit korábban rezignáltan tudomásul vettél mint evidenciát –
ha elkezdesz a barátaiddal, ismerőseiddel beszélgetni minderről (a gyerekedről nem is szólva) –

– akkor elkezdtél a megoldás részévé válni. Nem te leszel a megoldás, mint ahogy a probléma sem te vagy. De a része voltál és vagy az egyiknek vagy a másiknak. Aki ma még a játszótéren tologatja a csattogós szárnyú falepkéjét, az a jövő döntési pozícióban lévő üzletembere, politikusa, közgazdásza stb. És abban a szellemben fog dönteni holnap, ahogy neveled őt ma. De ez – mutatis mutandis – kiterjeszthető más emberi viszonyokra is.

Csak egyetlen példát írok itt a gondolkodásmód hatalmáról.

Magyarországon pl. a legtöbb nyilvántartott HIV-fertőzött homoszexuális. De nem azért, mert az AIDS buzibetegség, hanem azért, mert a fejek többségében mindmáig az a tévképzet él, hogy az AIDS buzibetegség. Következésképpen a heteroszexuálisok nem (vagy alig) mennek szűrésre, szemben a melegekkel, akik veszélyeztetve érzik magukat. Így aztán ha egy meleg egy felelőtlen szombat éjszaka után HIV+ lesz, az jó eséllyel megtudja magáról (és megtudja a statisztikából a társadalom is), ha egy heteró egy felelőtlen szombat éjszaka után HIV+ lesz, jó eséllyel nem tudja meg sem ő, sem a társadalom – sem pedig a leendő szexuális partnerei, akiket megfertőz. És mivel HIV-vel bő tizenhúsz évig lehet tünetmentesen élni (és közben megfertőzni másokat), ha pl. egy lány 16 és 19 éves kora között „kimulatja magát”, majd megjön az esze, lehiggad, elköteleződik egyvalaki mellett, férjhez megy és harminc éves korában gyereket szül – akkor hiába van mögötte tíz évnyi monogám élet: szülés közben jó eséllyel megfertőzte a saját gyerekét is HIV-vel, mint ahogy korábban a férjét is – akkor is, ha az jó katolikus fiatalemberként olyan szűzen házasodott, hogy ihaj.

Ilyen történetek minden bizonnyal nagy számban fordulnak elő a környezetünkben. És azzal, hogy a barátainkkal beszélgetve nyíltan szembehelyezkedünk azzal a szemléletmóddal, amely szerint „az AIDS buzibetegség”, hozzájárulunk ahhoz, hogy ilyen történetek kisebb számban forduljanak elő a környezetünkben. Ezért senki nem fog nekünk szobrot emelni, mivel ez az összefüggés láthatatlan marad – mi sem fogunk tudni róla konkrétan, hogy hányan maradtak életben azért, mert egy munkahelyi beszélgetésben szóba hoztuk a témát, és bogarat ültettünk valakinek a fülébe, aki aztán a kocsmában szóba hozta a témát valaki előtt, aki aztán...

De ha egyáltalán meg tud menekülni a világ, akkor az nem az egyes tüneteket csillapítani akaró egyes programok eredménye lesz, hanem a globális szemléletváltozás eredménye. A globális szemléletváltozás pedig az egyes emberek szemléletváltozásával kezdődik.

A te szemléletváltozásoddal.

Címkék:


Hozzászólások:


OK, Balázs. Teljesen elfogadom, amit írsz. És ismét megállapítom, hogy hatalmas szerencsém van, mert túlnyomórészt olyan emberek közt élek és dolgozom, akiknél a fenti - nagyon meggyőző - szavaiddal nyitott kapukat döngetsz.

Már talán a fiamnál is. Elmondok egy történetet erről. A kisfiam szépségét idős asszonyok előszeretettel dícsérik az ő füle hallatára "na ezt a kisfiút nagyon fogják szeretni a lányok, olyan szép szeme van" - mire én mindig rávágok valami olyasmit, hogy "ó, én nagyon remélem, hogy a kedvességéért fogják szeretni, mert, tudja, nagyon kedves és jó gyerek". Múlt héten egy ilyen jelenetből egy hosszabb beszélgetés bontakozott ki köztem és a 8,5 éves fiam közt a belső és külső tulajdonságok relatív értékéről. Gondolható a fentiekből, hogy milyen álláspontot képviseltem. Egyszer csak elgondolkodik a gyerek nagyon, majd mély hallgatás után a nagy felismerések lelkesedésével mondja nekem: "Tényleg, Anya, igazad van, mert például te egyáltalán nem vagy szép, viszont nagyon kedves vagy." :DD

Így jár(hat), aki népnevel. :D



Ez nem politikai propaganda... de talán érdemes volna foglalkoznotok a marxizmussal... mert mindezek a jelenségek, a világ egyes részeinek egyenlőtlen fejlődése, az embeirség egyre mélyülő morális válsága, az anyagi értékek gátlástalan, versengő hajszolása, és a környezet szennyezése mind mélységesen összefüggenek a kapitalizmus embertelen, profithajhászó, mindenkit csak a saját, és a sajátjaiból is csak a pénz nyelvén megfogalmazható érdekei követésére nevelő és kényszerítő rendszerével... A Kommunista Kiáltvány egyik legfontosabb része az, ahol Marx elmagyarázza, hogy a tőkés társadalom leszaggatja az emberi életről az összes patriarkális, szentimentális illúziót, a családot egyszerű anyagi viszonnyá, a papot, a tudóst fizetett bérmunkássá változtatja, minden értéket "az önző számítás jese vizébe fojt"....Szerintem mai áldatlan állapotaink nem érthetőek meg és nem változtathatóak meg a - mégoly nemes - erkölcsi és vallásos érzelmek talajáról... hanem foglalkoznotok kellene a rendszer tudományos alapú bírálatával, a marxi gondolattal is, mert úgy látom, ezen a blogon, ahol pedig oly sok okos és szép gondolat merül fel, erről a témáról nem esik szó. (Persze az tény, hogy a ti számotokra kulcskérdés a melegség, és a marxisták a melegek elnyomását csak a kapitalizmussal magyarázzák, ami szerintem is téves és egyoldalú elképzelés)
Üdv..Miklós



Miklós, miért az ingerület? A marxizmusnak meg volt adva a maga tisztességes történelmi esélye. Sajnos a gyakorlatban semmi használható nem jött ki a kísérletböl, csak vér, szenvedés, Gulagok meg ilyesmi. Az elvitathatatlan, hogy az értéktöbblet elmélet amit Marx megírt megállja a helyét, de mélyebbre kell ásnod, hogy az igazi okokat meglásd.



Kedves Berzsenyi,
Ez nem így van...Hanem pont fordítva. A marxizmusnak nem adatott meg a maga "tisztességes történelmi esélye", mert Marx nem a kapitalizmus "átugrására", hanem meghaladására szólította fel követőit, a kommunizmust világméretekben, s a kapitalizmus által kifejlesztett legfejlettebb termelőerők talaján remélte megvalósíthatni, nem pedig a világkapitalizmus perifériáján elhelyezkedő, s elmaradott, paraszti, vagy fél-paraszti társadalmakban, ahol a XX. század összes "marxista" kísérlete zajlott (kivétel Csehszlovákia és az NDK. ahová viszont a marxizmust exportálták...). Ráadásul Marx a Német Ideológiá-ban megjósolta, hogy ha a kommunizmust az általa vázolt feltételek (a termelőerők egyetemes fejlődése, és az "összemberi érintkezés" híján, helyi szinten akarják megvalósítani, abból csak történelmi torzsszülött lesz, amely újratermeli "az egész régi szemetet...", vagyis az osztálytársadalmak minden mocskát... s végül "az összemberi érintkezés bővülése", mai nyelven a globalizáció felbomlasztja a "helyi, bornírt kommunizmusocskákat"...
Az értéktöbblet elmélet viszont szerintem nem jó. Miért csaz az élőmunka teremtene értéket, a gépek és a nyersanyag miért nem? Miért csak a bérmunkásnak, nem pedig a gépeket, nyersanyagot adó tőkéseknek jár a profitból? (Az más kérdés, hogy lehet azon vitatkozni, mikor, mennyire igazságos, hogy valakinek valamilyen termelőeszköze legyen).


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta