Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

szerda, június 13, 2007
09:22
 
Két mítosz


   – A ti kultúrátokban élő emberek [...] egy történet rabjai.
   Egy darabig pislogva ültem.
   – Nem tudok ilyen történetről – mondtam végül.
   – Úgy érted, hogy soha nem hallottál róla?
   – Úgy van.
   Izmael Bólintott. – Ez azért van, mert nem szükséges hallani róla. Nem szükséges megnevezni, nem szükséges beszélni róla. Mindegyikőtök kívülről tudja hat-hét éves korára. Fekete és fehér, férfi és nő, gazdag és szegény, keresztény és zsidó, amerikai és orosz, norvég és kínai, mindnyájan ezt halljátok. És szüntelenül ezt halljátok, mert a propaganda minden eszköze, az oktatás minden eszköze szüntelen ontja. És minthogy szüntelen halljátok, nem figyeltek rá. Nem szükséges figyelni rá. Mindig jelen van, zümmögve a háttérben, tehát egyáltalán nem szükséges foglalkozni vele. Valójában azt fogod észrevenni – legalábbis kezdetben –, hogy nehéz foglalkozni vele. Olyan ez, mint egy soha le nem álló távoli motor zümmögése; olyan hanggá válik, melyet végül már nem is hallani többé.
   – Nagyon érdekes – mondtam. – De kissé nehezen hihető.
   Izmael elnéző mosollyal hunyta le a szemeit. – Nem kell elhinni. Amint megismered ezt a történetet, a kultúrátokban mindenhol ezt fogod hallani, és meg leszel döbbenve, hogy az emberek körülötted nem hallják ugyanúgy, mint te, hanem minden további nélkül elfogadják.

(Daniel Quinn: Izmael)


Az előző posztomhoz írt kommentek között Kultúra Anya azon bölcsődalai közül, amelyeket annyiszor hallottunk már, hogy mi magunk is elhittük, kettő is felismerhető. Ezekre szeretnék reagálni.

1.) [A Meghagtyó életmódhoz ]„olyan nagy fokú önzetlenség kell, ami az emberi természettel, de az állatéval is sokban ellentétes. Az élet mindennapjai nem képzelhetők el az általad felsoroltak szerint önzetlenség nélkül.”

Konkrét tévedés, ha az Elvevő–Meghagyó szembenállást az önés–önzetlenség fogalompárral azonosítjuk. Erre pontosan az idézett szavak mutatnak rá: ez az önzetlenség „az emberi természettel, de az állatéval is sokban ellentétes”.

Így van. És ez a lényeg. Ha körülnézünk térben és időben, észrevehetünk két dolgot.

Egyrészt az eredendően önző állatvilágból egyetlen faj sem vált a világ ellenségévé. Noha mindegyik faj, azon belül mindegyik egyed a saját érdekeit érvényesíti, az életközösség egésze által követett stratégia az élővilágot több milliárd év alatt sem sodorta a pusztulás szélére. Ellenkezőleg: az élet (amely, mint tudjuk, „él és élni akar”) a születés és elmúlás dinamikájában töretlenül fejlődött. Fajok keletkeztek és tűntek el, anélkül, hogy az életközösség egésze, a fajokra tagozódás folyamata veszélybe került volna. Ismétlem: miközben minden egyes faj minden egyes egyede eredendően olyan viselkedésel volt jelen a világban, amelyet a mai okos erkölcstanászok az „önző” jelzővel illetnek.

Másrészt az eredendően önző ember a maga 2–3 millió évvel ezelőtti kialakulásától kezdve (homo habilis) történelmének 99,5%-án keresztül semmi galibát nem okozott az életközösségben, semmilyen konfliktusba nem keveredett a világgal. Kukacoskodó megjegyzéseknek elejét véve: ugyanez igaz a homo sapiens 160.000 éves történetére, azzal, hogy ha ezt vesszük alapul, akkor a problémamentes, az életet szolgáló (bár önző stratégián alapuló) időszak aránya „csupán” 93,75%.

Ilyen százalékos arányt úgy interpretálni, hogy „az emberi természetnek mint olyannak alapvetően valami baja van” – ez a tények meglehetősen jelentős elferdítése.

A hárommiliárd év alatt prosperáló, több százmillió Meghagyó faj (beleértve az ember történetének csaknem egészét) és a csupán tízezer éve szerencsétlenkedő Elvevő kultúra között a demarkációs vonal nem az önzés és önzetlenség mentén húzódik. A természeti törvények nem tiltják, hogy valaki a képességei legjavát latba vetve vetélkedjen az erőforrásokért. Ami tiltva van, az a környezet elleni totalitárius hadviselés. Ez azonban nem az emberi természetből magából fakad, hanem abból a szemléletből, amely az embert a világ uralkodójának, a világot pedig az ember tulajdonának tekinti.

2.)„Annyi bizonyosnak tűnik, hogy a szemléletváltáshoz meg kell barátkozni a lemondás gondolatával.”

Kultúra Anya valóban minden erejét latba vetve igyekszik meggyőzni arról, hogy az Elvevő paradigma feladása a valamiről való, beletörődő lemondást jelenti; a Meghagyó életforma szánalmas, utálatos, unalmas – de legalábbis: kevesebb.

Érdemes ehhez két dolgot meggondolni. Az emberek szívesen váltanak a rosszról jobbra. Ha felkínálnak neked egy kihegyezett ceruzát a tompa helyett, örömmel elfogadod. Ha éhes vagy és enni adnak, hálás vagy érte. Ha elment az utolsó busz, és a barátod felajánlja, hogy hazavisz kocsival az éjszakai bumlizás helyett, megköszönöd. Ha kőkonzervatív vagy, előbb-utóbb akkor is belátod, hogy a szövegszerkesztő jobb a számodra, mint az írógép, ami jobb volt, mint a toll, ami jobb volt, mint az agyagtábla.

Ehhez képest a történelem azt mutatja, hogy valahányszor megjelentek az Elvevők a Meghagyók között, hogy felkínálják nekik a maguk kultúráját, a Meghagyók ahelyett, hogy lelkesen a nyakukba borultak volna, élesen visszautasították annak átvételét. Ha kellett, az életük árán is. (És kellett, mert az Elvevők rendre kiirtották mindazon Meghagyó népeket, akik nem hódoltak be a kultúrájuknak – lásd pl. az amerikai indiánok körében folytatott népirtást.)

Ez a két tény egymásnak ellentmondani látszik. Két feloldása lehetséges. Kultúra Anya megoldása az, hogy a Meghagyók egytől-egyig komplett hülyék, akik nem voltak képesek felfogni, hogy mi a jó számukra. A másik megoldás azonban az, hogy a Meghagyók nagyon is tudták, hogy mi jó számukra. (Hangsúlyozottan: számukra.) És miután szembesültek azzal, hogy az Elvevők által felkínált „egyetlen helyes út” homlokegyenest ellentétes azzal az életmóddal, amely számukra gazdag és kielégítő százmillió évek óta, az emberi emlékezet kezdete óta – nyilvánvalóan visszautasították az Elvevők által felkínált kevesebbet.

A B története és Az én Izmaelem bőségesen tárgyalja, hogy miben áll a Meghagyók gazdagsága, és gazdagon illusztrálja, miért és mennyiben nevezhetők az Elvevők (az ó- és az újvilágban, keleten és nyugaton egyaránt) a világ legszegényebb, legszánalmasabb népének.

Címkék: ,


Hozzászólások:


(Tényleg el kéne olvasnom DQ könyveit, mert így nagy a homály, mármint a sajátom.)

A lemondást azért említettem, mert amit eddig olvasok, abból arra következtetek, hogy az Elvevőkkel alapjában három gond van:
1/a) többet vesznek el a természettől, mint az a szükségletüket fedezné,
1/b) többet vesznek el a természettől, mint amennyit az nyújtani tud (úgy értem, a holnapi adagot is ma veszik el),
2) előzőekből következően túl sok szemetet termelnek.

És az 1-2. pontok huzamos alkalmazása elpusztítja a környezetet. Hogy ez ne következzék be, föl kell hagyni az 1. pont gyakorlásával, ez viszont lemondást igényel. Rosszul látom?



Részben rosszul. Két megjegyzés:

1.) A holnapi adag elvétele nem az Elvevők sajátja. Minden élőlény raktároz táplálékot – azon fajok egyedei, amelyek testfelépítése ezt lehetővé teszi, elsősorban a saját testükben. Ez önmagában nem ellenkezik a korlátozott vetélkedés törvényével.

2.) Ha igaznak veszem az alaptételt, amely szerint "a világ minden java engem illet, és senki másnak nem jár semmi" -- akkor ehhez képest valóban mindaz, ami ennél kevesebb, az lemondás. Azonban lemondani olyanról, amire valójában nincs szükségem (elvégre nem is használom fel; ilyen az az élelmiszerfelesleg, amely vagy ránk rohad, vagy úgy szabadulu nk meg tőle, hogy áron alul kerül a fejlődő országokba, tönkretéve azok saját, természetes piacát), az materiális értelemben nem lemondás, hanem egyszerűen szemléletváltás.

A szemét-ügyről személy szerint azt gondolom, hogy amögött nincs egy konkrét hibás szemlélet, hanem -- ahogy írod -- valóban az előzőekből következik. Pl. abból, hogy -- a hadviselő stratégia következtében -- korlátlan mértékben szaporodunk. Ha csak a legtermészetesebb következményt nézzük, akkor is: feltéve, hogyminden ember naponta csupán tíz dekát kakál, akkor is évente 237.250.000 tonna szart ürítünk a világba -- elsősorban, hála a csatornázásnak, az édesvízeinkbe.

Ugyanez kiszámítható mondjuk fogmosó vízzel, mosogatószerrel, sütésből megmaradt olajjal stb. De ismétlem: ez már csak következmény.



1) A holnapi adag elvételét szimbolikusan értem. Behelyettesítheted a 300 évig növő, 3 perc alatt kivágható fával.

2) Éppen arra utalok (és talán Kata is) hogy akik tehetnének a szemléketváltásért, azok lemondásnak érzik, így persze, hogy nem tesznek.

3) A szemetet is szimbolikusan értem. És hát, ha példát hozunk, célszerű differenciálnunk. Az ürülék viszonylag hamar lebomlik. A nejlonzacskó baromi sokára. Amin azt értem, hogy - szerintem - a korlátlan szaporodásból nem szükségszerűen következik a környezetszennyezés ilyen mértéke.



Balázs, most rövidre zárok.

Olvastam az Izmaelt.
De hiteltelennek tartok minden olyan gondolatot, ami hosszan részletezi azt, hogy mi miért nem jó, de homályban tartja a hogyan továbbot.

Ne haragudj, de számomra ez az egész nem egyezik azzal, amit a Bibliában találtam.
A Föld sosem volt az embernek adva, csak az állatok feletti uralkodást kaptuk. (Amit kétségtelenül rosszul kezel az emberiség) A természet erőin sosem uralkodhat az ember, a Titanic-féle monstrumok (ezalatt bármilyen olyan emberi alkotást értek, ami azzal a céllal jött létre, hogy legyőzi a természet erőit) előbb-utóbb mindig elsüllyednek.
Számomra tehát az a gondolat, hogy az ember a Föld ura, sem ateista, sem vallási szemszögből nem igaz -- ezért az emberi mindenhatóság cáfolata számomra érdektelen.

A világ nem lett az embernek adva, ezért sorsa sem függ tőle. A világ nem az ember miatt lett teremtve a Biblia szerint sem. Az ember csak eszköz Isten tervében és a sorsunk, mármint a fajé már eldöntetett.

Balázs, tudom, hogy ezt neked nem kell bizonygatnom és éppen ezért nem értem, miért ez a nagy Izmael-imádat részedről.

A jobbítási szándék és a szemléletváltás igyekezete ettől függetlenül szerintem is fontos - de az egyén számára és ez a ráhatás sem mehet tovább a közvetlen környeztnél. Aki ennél többet akar, az vagy agesszív zsarnoká válik, (ha hatalma is van) vagy begolyózik, vagy idővel teljesen kiábrándult lesz.

Kata



Kedves Oncogito Kata, az Izmael egy trilógia elsö kötete. Sajnos a Story of B (2. rész) és a My Ismael (3. rész) magyarul még nem jelentek meg. (Talán ha Balázs megeröltetné magát a fordítással?) A sorozat nem hivatalos negyedik kötete a Civilizáción túl (Beyond Civilization) konkrétan is a hogyan továbbokkal foglalkozik amit hiányolsz.

Azt sem csodálom, hogy számodra az amit olvastál nem egyezik meg a Bibliával. A quinni látásmód ugyanolyan távol áll a Bibliától mint ösapáink táltosi hite, akik nem tudjuk hányezer éven át animisták voltak és a természet eröit tisztelték. Mígnem a Kárpát-medencébe érve a túleröbe került germánok ránkeröltették a kereszténységet, kiirtották évezredes identitásunkat mert az életnek csak egyetlen helyes útja létezhet - de ez egy más történet.



Kata,

az Izmael annyiban mond ellent a Bibliának, amennyiben pl. Horváth Ilona Szakácskönyve. A Biblia -- szemben a fundamentalisták elképzeléseivel -- nem azért keletkezett, hogy megmutassa, hogyan kell homo sapiensként élni (és hogyan kell túrós rétest csinálni), hanem hogy megmutassa Isten szeretetét. Ez a témája neki. Emellett a Biblia tele van egy rakás olyan járulékos dologgal, amiről valójában nem szól. Nem szól a természeti törvényekről, nem szól Isten létének bizonyításáról(!), nem szól a pszichológiai és társadalmi összefüggésekről, meg persze a túrós rétesről sem.

Az "Izmael-imádat" kifejezéssel, gondolom, nem bántani és lekezelni akartál. Mindenesetre jegyezd meg a kifejezést, mert ha legközelebb mégis ilyesmit akarnál tenni, teljesen alkalmas arra a célra.

"A jobbítási szándék és a szemléletváltás igyekezete ettől függetlenül szerintem is fontos - de az egyén számára és ez a ráhatás sem mehet tovább a közvetlen környeztnél. Aki ennél többet akar, az vagy agesszív zsarnoká válik, (ha hatalma is van) vagy begolyózik, vagy idővel teljesen kiábrándult lesz."

Nem szeretek Bibliával hadakozni, de ez túl magas labda.

"Tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig." (ApCsel 1,8b)

"Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek." (Mt 28,19-20a)



Balázs, én nem téged akartalak megbántani, vagy lekezelni, hanem arra utaltam, hogy túlzottan elkötelezted magad egy emberi ideologiához.
Belátom, szerencsétlen fogalmazás volt, ezért ha lehetséges, szépen kérlek, felejtsük is el, mert a mondanivalóm lényegére a pontosabb megfogalmazás inkább az elfogultság lenne.
Ezzel nem azt mondom, hogy nincs benne egy rakás olyan dolog, ami meggyőz, hogy tényleg szemléletváltásra szükség van. De ezzel csak az egyén élhet.
Nem tudom már ki mondta, de igaznak tartom, bár nem szó szerint idézem: az igazság mindig csak az egyént alakíthatja, az emberiséget nem.

Azon kívül az Izmael sokmindenre alkalmas, de Isten szeretetének hangsulyozására nem. Sőt kizárja belőle teljesen és az embert teszi helyére, még akkor is, ha közben arról érvel, hogy az nem több, mint a természet pótolható része.

Mindenesetre ha már lekezelésnél tartunk - a háztartási munkával kapcsolatos hasonlataidnál (a múltkori kötés és most a főzés) tévesen érzem ugy, hogy a szerinted a jövőben maradjak inkább csak a fakanálnál...?

Ami a magas labdát illeti.
Mindenkinek más nagyságrendű a közvetlen környezete. Jézus parancsára az apostolok valósan nyakukba vették a világot, hogy tanítvánnyá tegyenek minden népet -- és nem tíz embert akartak meggyőzni és aztán várni kényelmesen, hogy majdcsak elterjed idővel a Föld legvégső határáig is.
És sikerült nekik...? Eljutni és eljuttatni az üzenetet igen - de ennél többet ők sem tehettek.
Ugyanis abban a pillanatban, amikor ezt az emberek kötelezővé akarták tenni, megjelent az inkvizízció, a vallási üldöztetés és az emberek halomra öldösése.
És ezzel nem azt akarom mondani, hogy Jézus teljesíthetetlen, vagy rossz parancsot adott, hanem azt, hogy hirdetni küldött azok számára, akiknek füle van a hallásra. És ez sosem jelentette az emberiség teljes, de még csak a nagy részét sem.

Márpedig Izmael elhitetné, hogy ez lehetséges, csak akarni kell, különben az emberiségnek, mint fajnak vége. És ez az, amit alapvetően vitatok.

"HA A GORILLA
ELTŰNIK,
MARAD-E REMÉNYE
AZ EMBERNEK?"

... erre nekem a személyes válaszom: ha eltűnik a Gorilla, ha nem -- valamennyien, mint egyének az irgalomban reménykedhetünk.

Kata



"túlzottan elkötelezted magad egy emberi ideologiához"

Azt kell mondjam, ez a saját projekciód, mármint hogy egy ökológiai (azaz egzakt tudományos) okfejtést "ideológiának" címkézel.

(A hajdani főnökömnek, Elvirának, amikor sokadszor szállt el az anyaga a flopyyról, megpróbáltam jóindulatúan elmagyarázni, hogy a floppy egyszerűen nem arra lett kitalálva, hogy hosszú távon adatokat tároljunk rajta, lévén nagyon sérülékeny. Felháborodottan mondta: "Balázs, elegem van abból, hogy maga ilyen ideológiákkal mételyezi az irodát!" )

"tényleg szemléletváltásra szükség van. De ezzel csak az egyén élhet."

Egyetértek -- és Quinn se mond mást.

"az igazság mindig csak az egyént alakíthatja, az emberiséget nem."

Viszont, mint tudjuk, senki sem sziget... És ezt az igazságot nemcsak alázatosan szemlélni lehet, hanem támaszkodni is rá.

"Azon kívül az Izmael sokmindenre alkalmas, de Isten szeretetének hangsulyozására nem."

Igen. Na és? Nem az a célja -- ahogy a szakácskönyvnek sem (erről bővebben alább).

"Sőt kizárja belőle teljesen és az embert teszi helyére, még akkor is, ha közben arról érvel, hogy az nem több, mint a természet pótolható része."

Érdekes, hogy te milyen kiadású Izmaelt olvastál. Az én példányomban nem szerepel Isten "kizárása". Ez hogy lehet? ;-)

Azt hiszem, érdemes lenne felidézned önmagad számára a régi "Cipőt a cipőboltból!" szlogent. Én legalábbis ezt próbálom alkalmazni. Ahogy teljesen hidegen hagy, mit ír a Biblia természettudományos kérdésekben, ugyanúgy nem izgat fel, mit mond Quinn teológiai kérdésekben. Odafigyelek a véleményére, de nem tekintem kinyilatkoztatásnak.

Ugyanakkor nagyon is elgondolkodtató, amit (a B történetében) vallástörténetről ír. Bár tudom: a tradicionalista kereszténység mereven elutasítja a vallástörténet és a vallásfenomenológia puszta létjogosultságát is.

"a háztartási munkával kapcsolatos hasonlataidnál (a múltkori kötés és most a főzés) tévesen érzem ugy, hogy a szerinted a jövőben maradjak inkább csak a fakanálnál...?

Igen, tévesen. Eszembe se jutott rád vonatkoztatni a példákat. Ugyanakkor mélyen bánt, hogy egyáltalánm megfordul a fejedben, hogy ilyen hímsoviniszta attitűdöt tulajdoníts nekem. Azt hittem, ennél jobban ismersz. :-(

"nem tíz embert akartak meggyőzni és aztán várni kényelmesen"

Azért ha nagyon őszinte vagy magadhoz, te is belátod: ez merőben egyoldalú, és a legkevésbé sem jóindulatú olvasata annak, amit írtam.

"Ugyanis abban a pillanatban, amikor ezt az emberek kötelezővé akarták tenni, megjelent az inkvizízció, a vallási üldöztetés és az emberek halomra öldösése."

Pontosan. De ez hogy jön ide? Ki akar itt bármit is kötelezővé tenni? Nem értem, miről beszélsz, mit cáfolsz, mivel vitatkozol. (Minekutána én, Quinn nyomán pont az ellenkezőjéről beszélek: arról, hogy nincs az életnek egyetlen helyes útja, amit kötelezővé lehetne vagy kellene tenni.)


Márpedig Izmael elhitetné, hogy ez lehetséges, csak akarni kell, különben az emberiségnek, mint fajnak vége. És ez az, amit alapvetően vitatok.

"ha eltűnik a Gorilla, ha nem -- valamennyien, mint egyének az irgalomban reménykedhetünk."

Ez egy nagyon mélyről fakadó hitvallás, amelyet személy szerint osztok is -- csak éppen baromira semmi köze a témához. Az isteni irgalom léte vgy hiánya az egyes ember irányában teológiai, konkrétan eszkatológiai problémakör.

Az a problémakör, amit mi tárgyaltunk, nem teológiai, hanem biológiai; témája nem az egyes ember, hanem az emberiség. Még akkor is, ha az általad idézett mondatban az "emberiség" szó helyett metonímiaként -- pars pro toto -- az "ember" áll.

Sokat elbír ez a blog, de a nominalista viaskodást időrablónak érzem, úgyhogy szeretném megkímélni tőle magunkat is, meg az esetleg idetévedő többi olvasót is...


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta