..., sír mellett szarni vagy szar mellett sírni, továbbá párbajban vérezni vagy vérbajban pározni – meg még egy csomó más dolog „nem mindegy, hogy.” A legtöbbje nagyon régi, valószínűleg már nagyapáink is unták.

Aktuálisan egy új a listához: nem mindegy, hogy meleg kurva vagy kurva meleg.

Az előbbi a Maslow-piramis egy aránylag magas fokán okozhat diszkomfort érzéseket egyeseknek, míg az utóbbi egészen elemi szinten frusztál csaknem mindenkit. Itt az irodában pl. csúcsra járatjuk a klímát, a hőmérő ennek ellenére 28 fokot mutat. Enyhe émelygést érzek, tompa fejfájást, valamint 0-hoz konvergáló munkakedvet. És jó fáradt vagyok, mert két éjszaka óta a HP7-ről álmodom,méghozzá nagyon mozgalmasan: a könyvről, a könyvhamisítványokról, a spoilerekről, a spoilerek előli menekülésről, a történet elvarratlan szálairól, továbbá a lehetséges és lehetetlen kimeneteleiről.

„Még egyet kell aludni” – ahogy azt kiskoromban a többiek mondták (én valamiért utáltam ezt a kifejezést, utáltam az alvások darabszámával mérni a várakozási időt). Aztán egy hét szabadság, és előre félek, hogy minden napra bejön valami izé meg bigyó, amitől nem fogok tudni nyugodtan olvasni. Illetve most már annyira nem félek tőle, mint tegnap este, mert van összehasonlítási alapom. Két éve leblogoltam, hogy mikor kezdtem és mikor fejeztem be a 6. kötettel, és hát egy hét alatt végeztem ki. Pedig akkor minden volt közben: vidékre mentem közjegyzői okiratot csináltatni a lakásfelújításhoz, megtükrözték a gyomromat altatásban, kötöttem laksbiztosítást, pincepörkölttel ünnepeltük Tomi diplomáját, sőt, ha jól rakom össze az emlékeimet, még maga a diplomaosztó is ekkorra esett. Volt továbbá szülinapi vendéglőzés Apával meg Zselykével, volt egy nap balatonozás is – mindezek dacára sikerült elolvasnom, sűrű szótárazások közepette.

Most is lesznek ide-oda menések, de talán valamivel kevesebb, úgyhogy megvan az esélyem, hogy időben a végére jussak. Lényegesen egyszerűbb lenne a helyzetem, ha Rowling mondjuk magyarul írta volna, de nem tudok arról, hogy ez a lehetőség komolyabban felmerült volna. Úgyhogy egyelőre marad a szótár.

Érdekes különben: most már öt olyan könyvről számolhatok be, amelyet angolul olvastam el (az egyiket, mint írtam, fordítom is, magánszorgalomból), mégis valahogy illegitimnek érzem az egészet: „hogy jövök én ahhoz, hogy angolul olvassak, amikor nem is tudok rendesen angolul?!” Mint a régi viccben, amikor a kígyó biciklizik az erdőben. Nyuszika odaszól neki: – Hé, kígyó! Hogy tudsz te biciklizni?! Nincs is lábad! – Mire a kígyó: – Hú, bazmeg, tényleg! – és eldől a biciklivel.

Címkék: Agymenés, Emlék, Humor, Könyv, Pszicho

---