Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

kedd, július 10, 2007
08:13
 
J'accuse...!


Tombolnak bennem az indulatok szombat délután óta. Elsősorban – hosszú idő után – ismét félek a melegségem miatt: ha marginális érdeklődésre tart is számot, de ismert a nevem és ismert az arcom – és nem szerretném, ha ez utóbbit bakanccsal rugdosnák véresre.

Emellett dühös vagyok, kimondhatatlan mértékben és elkeseredetten dühös. Keresem magamban a felelőseit a szombat éjszakai pogromnak (ugye ez a helyes kifejezés arra, amikor előre megfontoltan hajtóvadászatot tartanak egy kisebbség tagjai ellen?). Mert nyilvánvaló, hogy egy dominósor utolsó eleménk a felborulásáért nem az utolsó előtti dominó a tényleges felelős. A helyzetre alkalmazva: az a néhányszáz emberszabású, akik a tényleges lincseléseket elkövették, egyszerű kivitelezők voltak. De ki a valódi, az eszmei, az erkölcsi felelős? Némi képzavarral: kinek a lelkén száradnak a megvert melegek véres ruhái?

Tombolok magamban, és Zola híres cikkének a címét ismételgetem magamban tegnap óta, amelyben felelőssé tette Franciaország egész vezetését a Dreyfus-perért és az utána elharapózó antiszemita cunamiért: „J'accuse... j'accuse... j'accuse...” Vádolom... vádolom... vádolom...

...De kit is? Gondolatban ciket írok, nyílt levelet, neveket sorolok, összefüggéseket... Aztán most, reggel belenézek a neten a tegnapi Népszabadságba, és látom, hogy Bugyinszki György megírta csaknem pontosan azt a cikket, amit én szerettem volna. Még a „vádolom” szó is szerepel bene. Egyrészt frusztrált vagyok, hogy megint nem sikerült feltalálnom a spanyolviaszt. Másrészt örülök és ezúton (ismeretlenül) köszönöm neki. Azt hiszem, a Népszabadságot azért még mindig többen olvassák, mint a blogomat.

Tessék, itt a cikk:

Hajtóvadászat

Szombat éjszaka „buziverő csoportok” grasszáltak Budapest utcáin. Rugdostak volna ők már korábban, a szokásos évi melegfelvonuláson is, csak a rendőrök nem hagyták.

Mozgóképen is visszanézhető, ahogyan több újnáci (ahogy ők mondanák, gyermekeink egészséges lelki fejlődését féltő színmagyar) is arra biztatja a rendőröket, hogy álljanak át az ő oldalukra, mert ott van az igazság. „Buzikat a Dunába, a zsidókat meg utána” – győzködték a rend őreit. Aztán amikor ez nem jött be, elterelő hadműveletként szétszéledtek, hogy pár órával később immáron védtelenül hazafelé sétáló „meleggyanús” alakokat kaphassanak el a sötét mellékutcákban. Fiatalt, időset, férfit, nőt, akárkit, ha látták korábban a menetben haladni. Néhányat sikerült is összerugdosni, hivatalosan kettőt őket mentő vitte el. Pontosan nem tudni, hányat.

Élő-érző emberekre vadásztak/vadásznak 2007-ben Budapest belső kerületeiben. A legvisszataszítóbb ráadásul, hogy ezt erkölcsi felsőbbrendűségük hiszemében. Bár mondhatnánk, hogy csupán pár primitív véglény magánakciójáról van szó, meg közbiztonsági kihívásról. De nem mondhatjuk. Mert a hazai közgondolkodást alakító közszereplők egész sora felelős a hétvégén történtekért.

Felelős minden politikai erő, amely az „ez magánügy” sunyi és aljas mottója alatt nem hajlandó elismerni, hogy a melegjogi mozgalom a magyar társadalom 5-10 százalékának emberi méltóságáról szól, s nem holmi ripacskodó provokáció, meg a szabaddemokraták figyelemelterelő gumicsontja.

Felelős minden olyan, magát kereszténykonzervatívnak hazudó közszereplő, aki homo, illetve biszexuális, ám hallgatásával azt a látszatot erősíti, hogy a szexuális másság valamiféle balliberális elhajlás. (Hogy hogy jön ide a politika? Ezt a „Gyurcsány takarodj!” jelszót skandáló homofób csürhétől kellene megkérdezni.)

Felelős minden – zömében katolikus – egyházfi, aki továbbra is középkori fogalmakban, erkölcsi kérdésként beszél a szexuális másságról (egyébként úgy, hogy közben libasorban viszik el a lebukott istenszolgákat világszerte). És azok is, akik az ostoba és hazug megrontáselméletet propagálják a köztérben, alaptalanul összemosva a saját nemük iránt vonzódókat és a pedofilokat.

A hétvégén történtekért felelős továbbá mindenki, aki az elmúlt bő egy évben szerecsenmosdató monológokra ragadtatta magát a politikai töltetű utcai vandalizmussal kapcsolatban, és aki a vélemény szabad kifejezésének egyfajta módozataként beszélt arról, ha az utcai tömegeknek éppen lincselhetnékje volt.

S végül, minden megvetésem azon parlamenti formációké, amelyek nem fejezték ki megvetésüket a homofób csürhével szemben. Vádolom őket, mert érzéketlenségükkel és előítéleteikkel primér életveszélybe sodorták és sodorják honfitársaink ezreit, tízezreit, százezreit, csak azért, mert azok, akik és amik.

Egyetlen pozitívuma volt csupán a szombati eseményeknek. Végre minden korábbinál nyilvánvalóbbá vált, hogy kiktől is kell valójában féltenünk a felnövekvő nemzedéket.

Címkék: , ,


Hozzászólások:


ézus Krisztust gyalázták a melegfelvonuláson – képes beszámoló


Papi reverendában, rózsaszín Bibliával a kezében, keresztre feszített Jézussal a lábai között pózolt a melegfelvonulás egyik résztvevője. Az általunk megkérdezett szervezőt nem érdekelte a téma. Véleménye szerint provokáljuk őt, ezért elhajtott bennünket, ám előtte ki akarta tépni kezünkből a fényképezőgépet...

Terveink szerint egyszerű képriporttal, kommentár nélkül – ahogy tettük már a korábbi években - kívántunk beszámolni a XII. Melegfesztivál felvonulásáról. Magas toleranciaszintünket korábban sem zavarta a bőrtangában feszülő férfiak látványa, ám idén valami mégis felkeltette érdeklődésünket.

Az egyik kamion – tehát nem egy magától odakeveredett önjelölt magamutogatóról van szó – résztvevője papi reverendában, rózsaszín Bibliával a kezében, keresztre feszített Jézussal a lábai között pózolt. Mikor az esetről az egyik szervezőt kérdeztük, flegma arckifejezéssel közölte: „ő ide felvonulni jött, hagyjuk békén, nem érdekli a téma”. Nem hagytuk, és azután érdeklődtünk, mint szervezőnek, nincs-e véleménye arról, hogy keresztény jelképekkel viccelődnek a rendezvényén, felfortyanva úgy válaszolt: „Maga provokálni jött ide?”

Nem ezért, de rövid hezitálás után arra jutottunk, a flegma szervezőt érdemes lenne megörökíteni. Ő nem így gondolta, így megpróbálta kitépni kezünkből a fényképezőgépet, és minősíthetetlen hangnemben a fotós igazolványunkat követelte, majd elhajtott minket.

gondola.hu



Semmi olyan értelmeset nem tudok erre mondani, amit okos és felelős emberek, pl. Bugyinszki meg ne írt volna. Mégis: az, hogy semmi újat nem mondhatok, nem ok, hogy legalább a szolidaritásomat ki ne fejezzem. Mondhatnám, hogy balliberálisként. De zsidóként is, akinek - mint ahogy megtudtam - szintén a Dunában volna a helye, a buzikkal együtt.

Ha nem volna olyan brutáisan vérlázító, botrányosan agresszív, riasztóan náci, ami történt, kínomban röhöghetnék is: eddig azt hittem, hogy heteroként csak kívülálló szimpatizáns vagyok a melegek problémájában, most meg kiderült, hogy egy nagy szart, nyakig belül vagyok én is, mint zsidó.

Arra szeretném nyomatékosan felhívni a figyelmet, hogy bárki bármikor megtudhatja magáról, hogy valamely utálandó kisebbséghez tartozik, mert a kritériumokat (hogy kit és miért kell utálni) mindig az agresszorok szabják. És amíg ez így van, senki sem érezheti magát biztonságban.



Az előzőekben még nem "no comment" kommentjére reagáltam, hanem az eredeti posztra. Így most azért hozzátenném, hogy a kisebbség által elkövetett agresszióra (pl. Jézus Krisztus "meggyalázására") SINCS mentség. Ám ez nem lehet ok a Dunába lövésre vagy összerugdosásra.Csak az óvdásoknak van joga (felnőtt embernek már nem!) a viselkedése okát egy másik emberben megtalálni, és ezáltal a saját viselkedésének felelősségét másokra tolni. Én a saját gyerekemet is pici kora óta arra igyekszem rávenni, hogy az "ő kezdte, nem én" mentséget se szóban, se gondolatban ne használja. Mert kb. 5 éves kortól kezdve ez egyre inkább nagyon gáz.



Megint előjön az "én mit tehetek" kérdése. Sokat nem. Ha Superman volnék, jól eltángálnám a fasiszta disznait. Így csak annyira telik, hogy a környezetemben terjesztem az elveimet. Sajnos, az én szavamat kevesebben hallják, mint pl. Dávid Ibolyáét, aki, úgy tűnik, már megint nem ért a focihoz. (Eszternek meg Balázsnak: az előző poszthoz is van kommentem.)



eszter: sztem jó lenne megkülönböztetni néhány dolgot.

a felvonuláson egy felvonuló volt reverendára emlékeztető ruhában, rózsaszín bibliával a kezében. ebből az egy felvonulóból általánosítani, és kisebbségről beszélni nem szerencsés.

szintén nem szerencsés, ha összemosod a vélemény kifejezésének szabadságát a fizikai erőszakkal. lehet, h téged v másokat sért a rózsaszín biblia és a kereszt használata, de jelképeket kigúnyolni nem ugyanaz, mint a másikat megverni.

én azt gondolom, nem lehetséges tekintettel lenni mindenki érzékenységére. szombaton azt tapasztaltam, h állig felöltözve, magyar zászlóval a kezemben olyan provokáció vagyok sok ember számára, hogyha nem védenének rendőrök, több tucat lincselőm akadna az ellentüntetők között



Ehhez még annyit, bár off-topic, hogy aki azt hiszi, hogy Jézus Krisztust bármivel is(!) meg lehet sérteni, annak fogalma sincs a kereszténységről. (Ezt a témát már régóta szeretném megírni részletesen, hogy az "istenkáromlás" mint olyan miért fogalmi paradoxon.)

Ez a tudatlanság önmagában persze nem baj (nekem sincs fogalmam sok mindenről); azonban ha az illető nekiáll valami izét képviselni, amit ő kereszténységnek hív, és ennek ürügyén embereket megaláz (hogy a tettlegességről már ne is beszéljünk) -- na, az már gáz.



Balázs, mindegy úgy csűrsz-csavarsz, hogy abból jól gyere ki... Ha az "árpádsávoszászlós" öltözött volna ebbe a ruhába, rózsaszín bibliával, az tuti szentségtörés lett volna... De ezt már megszoktuk tőled, nem újdonság.



Kata, azt hiszem, Balázs nem szorul az én védelmemre, de hadd kérdezzem meg, amit vélhetőleg ő is megkérdezne: meg tudnád mutatni az ő posztjaiban-kommentjeiben a konkrét helyeket, amelyekben tetten érhető, hogy kétféle mércével mér? Vagy hogy csűr-csavar?



Igazad van Csaktom. Nem fogalmaztam elég precízen. Akkor "kisebbség" helyett álljon "kisebbség egy tagja" az előző kommentemben (amiből az inkriminált mondatot most mndjárt idézem is), mert nem akartam általánosítani, dehogy akartam.

Aztán abban is igazat adok neked, hogy "jelképeket kigúnyolni nem ugyanaz, mint a másikat megverni". Én pontosan ugyanezt kifejezendő írtam azt, hogy "a kisebbség által elkövetett agresszióra SINCS mentség. Ám ez nem lehet ok a Dunába lövésre vagy összerugdosásra."



Keresem magamban a felelőseit a szombat éjszakai pogromnak

A fasiszták keresték a következő célpontot, kit üthetnek. A melegaktivisták a provokációjukkal választ adtak. És ütöttek. A dolog szépséghibája, hogy nem csak azok kaptak belőle. A melegtüntetés provokátorai felelőtlenségükkel jól kiszúrtak pár ártatlan emberrel. Ez előbb is megtörténhetett volna, és idén sem lett volna szükségszerű, hogy megtörténjen. A provokátorok tíz éve támadják a kívülállókat, most a kívülállók egy töredéke magára eszmélt. Talán érdemes lett volna hamarabb abbahagyni. De nem, nem, nem, muszáj folytatni, mert nekünk jogaink vannak, jogunk van hozzá, hogy elnyomjuk félmillió meleg honfitársunkat a saját érdekeink kedvéért, nekünk nincs felelősségünk, de jogaink, jogaink, jogaink azok vannak, és a többiek pedig úgy le vannak szarva, hogy csak na. Szomorú látni, hogy a melegek belső ellenzéke milyen képmutató módon szívatja meg a többieket, a szervezők hathatós támogatásával, és szívatja tíz éve folyamatosan, kivonva magát minden felelősségérzés alól. Ugyanis nem hajlandók tudatosítani magukban, hogy a kommunikáció kétoldalú dolog: amíg nem vesszük figyelembe, mi megy át az üzenetből, addig kudarcra van ítélve. El vagyok keseredve a szemellenzősség láttán, az elszánt küzdelem láttán az ellen, nehogy észrevegyenek valamit, ami nyilvánvaló, csak éppen nem illik bele a világképükbe. Tudomásul kéne vennünk, hogy a provokáció erőszak, az erőszak pedig, mióta ember az ember, erőszakot szül. Nekünk kéne okosabbnak lennünk, mert magunkon könnyebb változtatni, mint a másik félen; nem ölbe tett kézzel kéne várnunk, hogy egyszerre csak elönti majd őket az empátia, hanem az üzenetünket a befogadóhoz alkalmazhatnánk. El vagyok keseredve, hogy a melegszervezők továbbra is elsősorban az ideológiáikért küzdenek (félretéve még az olyan liberális elveket is, hogy "mindent szabad, ami másoknak nem árt" vagy "az én szabadságom ott ér véget, ahol a másiké kezdődik"), félmillió embert feláldozva ezek oltárán, és ha fene fenét eszik, akkor is a homokba dugva tartják a fejüket. Elkeserítő látni, hogy a szervezők egy kicsavart liberalizmus hálójában vergődnek, ahol a "mindent szabad, ami a menetben résztvevők bármelyikének jólesik" elve érvényesül, és ha bárki bármit felvet ez ellen, azt nemritkán Bayer Zsolt magabiztosságával oktatják ki. Nem tudom, meddig lesz ez így. Ha a melegek bármit is elérnek, azt nem az ilyesfajta tüntetésekkel, hanem ezek ellenére fogják elérni. De addig is tapossuk tovább a saját közösségünket, hátha nem alázza őket eléggé a heteró társadalom...

(NB: Nem állítom, hogy csak a szervezők felelősek az atrocitásokért, csak azt állítom, hogy megteremtették hozzá a feltételeket, a tűz mellé tették az olajoshordót, holott vízből is lett volna elegendő.)



hát, ádám, sikerült ugyanazt elmondanod, amit a náci honlapokon olvasok a zsidók által pénzelt divatbuzik provokációjáról. ettől persze még igazad lehet, csak éppen semmi újat nem tudtam meg tőled.



Szerintetek Balog Zoltán lelkész (FIDESZ, az utcai erőszakot hevesen elítélő országggyűlési emberjogi főilletékes) ilyenkor miért nem szólal meg?
"Qui tacet, consentire videtur" (vagyvalahogy így tanultam annakidején).
Üdvözlettel:
Tapsifüles



"hát, ádám, sikerült ugyanazt elmondanod, amit a náci honlapokon olvasok a zsidók által pénzelt divatbuzik provokációjáról."

Ez nagyon érdekes, én ugyanis távolról sem írtam ilyet, még csak nem is utaltam effélére. Ha ilyen távoli dolgokról is képes vagy ugyanazt asszociálni, és a sajátodtól eltérő nézetekben ennyire elmosódnak számodra a különbségek, akkor a hiba talán inkább a te készülékedben lehet...



pedig lényegében ugyanaz, csak a kifejezésmódban van eltérés. a buzik kicsiny, ámde annál hangosabb és agresszívebb csoportja rákényszeríti akaratát a homoszexualitását diszkréten, mások érdekeinek és elvárásainak figyelembevételével megélni akaró homoszexuális többségre

a náciknak csak ezzel a provokáló kisebbséggel van baja



"a náciknak csak ezzel a provokáló kisebbséggel van baja"

Engem nem annyira érdekel, hogy a náciknak kivel van baja, hanem az érdekel, hogy a heteró többségben hogyan lehetne valós képet kialakítani, és hogy a melegek többségének hogyan lehetne javítani a társadalmi helyzetét, megítélését.

Gondolj bele: ha a Jobbiknak az az ötlete támadna, hogy szervezzen egy tüntetést, amelyen lejárathatják a melegeket, jó eséllyel pont ugyanolyan tüntetést szerveznének, mint ami a teherautóplatókon volt látható és hallható. A melegek hamis és sztereotipikus bemutatásánál hatékonyabb fegyvert aligha lehetne találni...



szvsz régen rossz, ha vki a homoszexuálisokról egy, a homoszexuálisok jogai melletti demonstráció megrendezéséből szeretne következtetéseket levonni. de tovább megyek, már ott buktuk ezt a véleményalkotást, amikor bármit is gondolni akar vki "a melegekről"

ellenben abban egészen biztos vok, hha a jobbik nevű politikai pártot akartam volna lejáratni, pontosan olyan demonstrációt rendeztem volna nekik, amilyet ők maguk rendeztek maguknak



szvsz régen rossz, ha vki a homoszexuálisokról egy, a homoszexuálisok jogai melletti demonstráció megrendezéséből szeretne következtetéseket levonni. de tovább megyek, már ott buktuk ezt a véleményalkotást, amikor bármit is gondolni akar vki "a melegekről"

Rossznak rossz, de mivel egy (max. két) kezemen meg tudom számolni, hány emberről tudja a magyar társadalom többsége a melegségét, jobban tesszük, ha számolunk vele, hogy a melegek túlnyomórészt láthatatlanok, és hogy az alapján fogják megítélni őket, ahogy a felvonuláson megjelennek. Attól, hogy elmondjuk, hogy ez mekkora hülyeség, nem sokat segítünk a dolgon, az emberek többsége akkor is így fog működni. Ezért írtam, hogy nekünk kéne számolni a reakciókkal (nem pedig homokba dugni a fejünket), függetlenül attól, hogy tojásokkal és füstbombával vagy csak szóban, méltatlankodással nyilvánítják ki. Ebből lehetne a legtöbbet profitálni. Nem véletlen, hogy a vállalatok is annyit költenek közvélemény-kutatásra, felmérésekre, hogy tudják, hogyan nyerjék meg hatékonyabban az embereket. Nekünk az életminőségünk múlna rajta, mégsem törődünk vele... :(



lehet, h te úgy működsz, mint egy vállalat, és közvéleménykutatás útján döntöd el, h miben hiszel, hogyan élsz és ebből mit mutatsz meg másoknak, én nem. és merem remélni, h még sokan nem

a felvonulás nem egy illedelmes heteró-meggyőzési pr-akció, hanem, legalábbis eredete szerint,ellenállás, travik és buzikurvák utcai harca. igen, ez valszeg sok nyárspolgárnak nem tetszik, de nem az az egyetlen szempont szerencsére a felvonulás megrendezésekor, h önmagunk és társaink korlátozásával kihízelegjük az elfogadási sajtot a társadalom szájából



de nem az az egyetlen szempont szerencsére a felvonulás megrendezésekor, h önmagunk és társaink korlátozásával kihízelegjük az elfogadási sajtot a társadalom szájából

Pontosítok: egyáltalán nem szempont. Ha jól látom, háborút akarunk. Ezúttal kivételesen megkaptuk. És amíg te elégedetten dörzsölgeted a tenyered, addig a társaidat bakanccsal rugdossák. Biztos hálásak neked és a hozzád hasonlóknak.

Hogy eredete szerint mi micsoda, az maximum másodlagos. Eredete szerint a kereszténység is zsidóság. A végső cél szerintem az, hogy a melegek jól érezzék magukat ebben az országban, vagy legalábbis ne rosszabbul, mint a nem melegek. Nem csak a felvonuló kétezer, hanem a többi félmillió is. Ha szerinted nem ez a cél, aminek minden mást alárendelhetünk, akkor érdemes lenne átgondolnod, hova is tartozol.



a felvonulás annyi szempontból tevődik össze, ahány ember odajön felvonulni. ha te v mások fontosnak tartják az önkorlátozás megjelenítését is a felvonuláson, akkor szabadon oda lehet jönni és meg lehet jeleníteni. azt viszont valóban, nem hiszem, h meg fogják neked engedni, h másokat korlátozz a saját szempontod érvényre juttatása céljából

a félreértések elkerülése érdekében pedig még az elején tisztázzuk, fizetett ügynök vok, most éppen a magyar önvédelmi mozgalomnak dolgozok



Kedves vitatkozók. Kívülállóként hadd tegyek észrevételt. A 80-as évek végén volt szerencsém többször, több időt Nyugat-Berlinben eltölteni, és beleszagolni annak csodás, színes forgatagába, szabadságába, jó értelemben vett liberaliznusába. Művészi csoport tagjaként jutottam el oda, a vezetőnk és több tag meleg volt, így rajtuk keresztül sok meleg emberrel megismerkedtem, meleg kultúrcentrumokban töltöttünk sok időt. Akkor jópár barátom lett közülük. Bár én nem vagyok meleg, elfogadtam őket, sőt, jó poén lesz: örültem, hogy ők el- és befogadtak. Számomra tehát nem jelentett soha problémát a másság tudomásulvétele. Amikor az első felvonulásokat megrendezték itt Budapesten, kimentem - már nem tudom melyik évben, amikor épp itthon voltam és ráértem - afféle szimpatizánsként, megnézni a magyar felvonulást. Külföldön sose voltam ilyenen, biztos hasonlóak, akár ugyanilyenek, gondolom a külföldi mintákat követik a magyar parádék. De bennem visszásságot keltett, amit ott láttam. Éppen mert sok meleget ismertem már, tudtam, hogy a többség nem ilyen. Őszintén? Irultam-pirultam, azt se tudtam, hova nézzek. Hogy mért kell szexuális aktust imitálni, egymást fogdosni, simogatni, ízléstelen és tényleg arcpirító öltözékben az utcán mutogatni magát valaki(k)nek, akik éppen elfogadtatni szeretnék a másságot... Én nem tudom. Engem taszított a felvonulók provokatív viselkedése. Akkor a kelet-európai újdonságnak, tudtam ezt be, annak, hogy sokáig titkolózni kényszerültek, és hirtelen nem tudtak mit kezdeni a rájuk szakadt szabadsággal. Azóta nem voltam a felvonulásukon. Minek menjek? Azért nem, hogy szörnyülködjek, ellenérzéseim újra- és újra feltörjenek. Engem inkább eltávolított az, amit ott tapasztaltam. Ezek szerint évek alatt nem változott a stílus.



A szóban forgó rendezvényen látottak megosztják az 'érintetteket' is: a 'kisebbségen' belül általam ismertek TÖBBSÉGE nem ért egyet ezzel a nyilvános viselkedéssel. E tekintetben csatlakoznom kell az Előttem Szólóhoz.
Ugyanakkor a látottak senkit nem jogosítanak fel az erőszakra.
Üdvözlettel:
Tapsifüles


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta