Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

vasárnap, augusztus 19, 2007
18:34
 
Poszt-nyaralós poszt


Kép a képbenHát, az történt, hogy hazajöttünk. Vége a nyaralásnak. Mivel a blogom fogyaszthatóságát eddig is aránylag fontos szempontnak tartom, a két hét részletes naplózásától szokás szerint megkímélem az olvasót. Mivel azonban Tomi aránylag sok képet készített (konkrétan 620 darabot – na jó, ebből egy pár tucat az én művem), módomban áll egynémely történést illusztrációval együtt megörökíteni.

A szállás (miként korábban írtam: a badacsonytomaji Borbarátok) kiváló volt. Talán a kényszerneurotikus áprilisi szobafoglalásunknak is köszönhető, de a panzió legjobb szobáját kaptuk, Balatonra néző kilátással. BorbarátokAz egész személyzet nagyon kedves és figyelmes volt, kezdve a pókháló közepén a szálakat rángató Judit néni nevű tulajtól (akivel egyszer kontaktáltunk, a bejelentkezésünkkor, amelynk során azonmód meg is hívott minket egy kávéra) a pincéreken és a pincemesteren át a szobaasszonyig. Két hét alatt persze (gondolom én) a legjobb helyen is történhetnek bakik – ez rendben is van. A kérdés, hogy ezeket a bakikat hogy kezelik, teszem azt, megpróbálják-e elmagyarázni a vendégnek, hogy ő a hülye. Ilyen tapasztalatunk van bőven máshonnan, lásd később – a Borbarátokban hasonló fel sem merült. Úgyhogy a vacsoráink többsége nagyon jól sikerült.

Pancsoló kissrácUgyanakkor nem minden étkezésünk zajlott „otthon”: felkerestünk az előző évekből már ismert és eddig ismeretlen éttermeket is, és mivel strandoltunk is sokat, volt lángos is meg sült hal meg főtt kukorica meg palacsinta is – olyan igazi balatonos hangulattal. A parton találtunk egy elhagyott frizbít, és napi rutinná vált, hogy a napozások és úszkálások között dobálózunk is. Aztán egy vehemensebb lubickolás során a történelem megismételte önmagát: a talált frizbí ismét elveszett. Egy darabig bánatosan kerestük, aztán tudomásul vettük az „ebül szerzett jószág ebül vész el” mondás megfellebbezhetetlen igazságát, és beruháztunk 220 forintot egy új (és szebb meg jobb) frizbíbe.

A pancsolásnak nem a tomaji strand volt a kizárólagos helyszíne: felkerestük két ízben is a füredi Annagora Aquaparkot (másodszor az éjszakai nyitvatartás idején), és végre, közel 40 évesen, kedvemre kicsúszdázhattam magam mindenfél kanyargós, tekergős, nyitott és zárt, hosszú és még hosszabb borzalmakban, lubickoltam a hullámfürdőben – nagyon élveztem a regressziót. A mellékelt ábra az egyik hátborzongató és merész aquaparkos kalandomat hivatott dokumentálni:

Aquapark


Csacsi Voltak azért ennél kevésbé zajos időtöltéseink is, például amikor fölkerestük a Káli-medencében található Salföldet, és szemrevételeztük a csacsikat, szürkemarhákat, bivalyokat, lovakat és egyéb állatfajtákat. Azt a békés hangulatot sajnos a fénykép nemigen tudja visszaadni, amikor a tűző napon, szamarakkal és szamárkórókkal körített úton, darázsdöngicsélés és egy-egy méla mú közepette a pesti ember elérzékenyülten lélegzi be a lótrágya illatát.

NagyvázsonyÉvek óta fűztem Tomit, hogy ugyan, menjünk már el Nagyvázsonyba, de valahogy mindig messze volt, így kimaradt a programból. Most végre belefértettük. Hát, mi tagadás, tényleg messze volt, de csak azért, mert a 71-es út helyett egy feltételezett rövidebb utat néztünk ki a térképről, ami nemcsak hogy hosszabb és kacskaringósabb volt, hanem még el is tévedtünk rajta. Amikor szegény Bercike már hangosan tiltakozott, mondván, hogy nem szeretné egyik kerekét sem otthagyni az úttalan úton, a kövek között, végre hajlandóak voltunk kiszállni a Concorde-csapdából, és visszafordultunk. Úgyhogy nagy nehezen megérkeztünk Nagyvázsonyba, ahol először is pisiltünk egy jót, egy megörökítésre méltóan hangulatos kis falusi pisildében.

Pisilde cserépkályhával


Viktor és FerencEgészen véletlenül épp akkor értünk a Kinizsi-várhoz, amikor a délelőtti várjátékok kezdődtek. A kép jobb szélén látható udvari bolond vállalta egyben a mesélő szerepét, és visszakalauzolta a társaságot a XV. századba. Volt dárdavetés, nyilazás, lovagi torna, falmászás, reneszánsz tánc, még akasztás is. Az pogány terek ellen hadat viselő vitézek felesküdtek a vár védelmére – az eskü szövege, mit tesz Allah, betű szerint megegyezett a hatodikban kötelező Egri csillagokban olvasható esküszöveggel. Ezen nagyon jót mulattam. Nem kevésbé azon, amikor az udvari bolond – ezúttal mint várkapitány – egy fertelmes latinságú keresztvetést követően fakardjával lovaggá ütött két deli vitézt, „a haza két védelmezőjét” – akik történetesen a Viktor és Ferenc nevet viselték. Tényleg jót röhögtem – kíváncsi vagyok, a nézők közül hányan vették észre ezt az enyhe áthallást.

A nagyvázsonyi vár jellegzetessége, hogy völgybe épült, ami roppant mókás; szemre talán emiatt is látszik kifejezetten alacsonynak. A csigalépcsőn fölmenni a tetejéig azonban elég húzós. A turistákat számos felirat tájékoztatja mindarról, ami fontos – többségük magyarul és németül. De találtunk egy információt, amely csak magyar nyelven olvasható – erről a személyzet valamilyen különös okból úgy gondolta, hogy a német turistáknak fölösleges fölhívni rá a figyelmüket:

WC-infó


GOJUgyancsak Nagyvázsonyban sikerült lencsevégre kapni egy autót hátulról. Szeretném mindenkinek a figyelmét fölhívni a szimbólumok ezen bámultatos tartalmi harmóniájára: az árpádsávra, a Nagy-Magyarország emblémára, valamint a rendszámban a GOJ (gyk.: a goj zsidó elnevezés arra, aki születésénél fogva nem zsidó). Ki-ki gondoljon arra, amire akar – de az akármire gondolásban legyen ott ismeretként, hogy az autótulajdonos némi plusz pénzért választhat magának tetszése szerinti betűket tartalmazó rendszámot, vagyis az egybeesés jó eséllyel nem a véletlen műve.

Ebben a posztban csak érintőlegesen említem meg nyaralásunk vitathatatlanul legnagyobb negatív élményét, a Szentbékkállai Öreg-hegy Fogadó éttermében eltöltött kb. egy óránkat, amelynek során a Sárvári Csaba nevű tulajdonos csaknem ránk uszította a rendőrséget azért, mert fizetéskor számlát merészeltünk kérni. Röviden összefoglalva: a személyzet szakértelme és hozzáállása kritikán aluli, az étel felháborító, az étlap helyesírása bravúrosan pocsék, ha pedig a vendég nem óhajtja kifizetni az ásványvízként felszolgált csapvizet, a pincér (aki egyébként nem tudja, mi a különbség a bors és a paprika között) a „faszszopó geci” kifejezést ordítja utána, és megpróbálja kirángatni őt a volán mögül. A részleteket lásd egy megszületendő önálló bejegyzésben.

E tapasztalat is arra indított, hogy komolyan újragondoljuk az étterem-tesztünk struktúráját, faktorait, kritériumait – szóval az egészet. Jó sok óránk ráment, amíg össze tudtuk szedni a szempontokat, és még jó sok óra rá fog menni, amíg az oldalon is frissítjük az egészet.

Szemcsepp: Game overEnnél lényegesen vidámabb dolog, hogy időközben eltelt 5 hónap a márciusi szemműtétem óta, és abbahagyhattam a szemcsepp használatát. A látásom elvileg továbbra is tökéletes (sasszem, ahogy nevezik) – mondjuk az UV-szűrős napszemüveg használata továbbra is javallott. Ez a strandolást olykor kicsit megnehezítette, de egészében véve a mérleg egyértelműen pozitív. Az „elvileg” kitétel a tökéletes látásomra vonatkozóan arra utal, hogy a tökéletességnek azért vannak korlátai. Az alanti képen látható hegyek közül a jobb oldalin például aránylag jól kivehető a híres fonyódi vár, ahogy azt az északi partról már évek óta láttuk:

Fonyód


El is határoztuk, hogy áthajókázunk Fonyódra, hogy megnézzük ezt a bizonyos várat. Úgyhogy az egyik napunk csaknem teljes egészében Fonyódról szólt. SzélboszorkánySok érdekes dolgot láttunk: ilyen volt többek között az egyik háztetőn egy szélboszorkány, valamint a vásár, ahol mindenféle turistariogató és -csalogató kacatot, ócskaságot, könyvet, csecsebecsét, gesztenyemézet, ruhát, játékot és miegyebet lehetett kapni. Lehetett kapni pl. német kiadású konkordanciát a görög nyelvű Újszövetséghez. Amikor ezt megláttam, egyrészt nem akartam hinni a fent említett sasszememnek, másrészt hatalmasat dobbant a szívem. Az árus ezt szerencsére nem hallotta, így csupán egy gyatra próbálkozást tett felém („Ez nagyon ritka könyv ám!” – mondta, jóllehet fogalma sem volt, mi is az valójában), de simán hagyta, hogy lealkudjam a ceruzával beleírt 5000,- Ft-ról 2700-ra – és madaratat lehetett volna fogatni velem, annyira örültem a vételnek. Ez a könyv már nagyon régóta hiányzott a polcomról, és bőven megérte volna nekem nem hogy az ötezret, de a dupláját is.

A vásár forgatagában találtunk egy ártáblát, amely meglehetősen megmozgatta a fantáziánkat:

Állatos kisköcsög


Ha netán a blogom olvasójának is szöget ütne a fejébe a „kisköcsög” és „állatos” kifejezések egy lapon történő említése: kérem, hogy az így kreált történeteket ne akarja kommentként közzé tenni...

És akkor vissza is térhetünk a sasszemhez, meg a fonyódi várhoz. Hogy a kérdéses hegy tetején mi van, arról fogalmam sincs, tán soha nem fogom megtudni. A fonyódi vár valahol tök máshol volt, amíg volt: amíg pár száz évvel ezelőtt el nem pusztították. Fonyódi látogatásunk végső céljánál ilyesmi látvány fogadott:

Fonyódi vár



Mélázó képMondhatnám, hogy ennyi volt... Mondhatnám, de nem lenne igaz. Ennél sokkal gazdagabb volt ez a két hét. Finom vacsorák, borkóstolások, játékok, beszélgetések, esti és hajnali meztelen fürdőzések, egy szál napszemüvegben való napozás a vízibiciklin, esti séták, hullócsillagok... és végül, de nm utolsósorban: a balatoni napfelkelte. Ez már szinte tradíció, hogy ha nyaralni vagyunk, akkor mindig megnézzük egyszer, hogy tényleg felkel-e a nap (és tényleg felkel, de leírhatatlan az utolsó percek izgalma-aggodalma, hogy mi van, ha ezúttal mégsem). A mellékelt kép a badacsonyi mólón készült hajnalban: a lábunk előtt a Balatonban millió hal, a fejünk körül millió szúnyog, ember egy szál se (csak valahol jóval messzebb egy elszánt horgász) – és a nap kiemlkedik onnan, ahonnan eleddig egyikünk sem látta felkelni: a vízből. Ez az élmény, bármily snassz, giccses vagy közhelyes is, azt kell mondjam, semmivel sem helyettesíthető.

Erről tájékoztat az alábbi kép is. Címe: Információ: Az élet szép.

Információ: Az élet szép



És végül, ha már Badacsonyban voltunk: hoztunk haza pár üveg bort is. Magunknak, valamint azoknak, akiket szeretünk (és akik – tudtunkkal vagy remélhetőleg – szeretik a bort).

Badacsonyi emlék

Címkék: , , ,


Hozzászólások:


Mi eddig csak ettünk a Borbarátokban, de mindenkinek csak ajánlani tudom. De jó még a Rózsakő is sztem.


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta