Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

csütörtök, október 04, 2007
12:59
 
RE: Nagyapa, hány éves vagy? – Tartalomelemzés


Tartalomelemzés címmel már volt posztom korábban, de most ismételten ilyesmire vetemedek. Kaptam egy kör-mailt, jelen kontextusban mindegy, kitől. Idemásolom a szövegét, aztán leírom, mit gondolok róla.

Egy este egy unoka a nagyapjával beszélgetett. Egyszer csak hirtelen megkérdezte:
- Nagyapa, hány éves is vagy? - A nagyapa így válaszolt:
- Hadd gondolkozzam egy kicsit. A televízió, a gyermekbénulás elleni védőoltás, a fénymásoló gép, a kontaktlencse és a fogamzásgátló tabletta előtt születtem. Nem volt még radar, hitelkártya, lézersugár és pengekorcsolya. Még nem találták fel a légkondicionálót, a mosogatógépet, a szárítógépet (a ruhát egyszerűen kitették száradni a friss levegőre). Az ember még nem lépett a Holdra, és nem léteztek sugárhajtású utasszállító repülőgépek. Nagyanyád és én összeházasodtunk és azután együtt éltünk, és minden családban volt apuka és anyuka. A "gay" tisztességes angol szó volt, amely elégedett, vidám és jókedvű embert jelentett, nem pedig homoszexuálist. Leszbikusokról sosem hallottunk, a fiúknak pedig nem volt fülbevalójuk. Én a számítógép, a kétszakos egyetemi képzés és a csoportterápia előtt születtem. Az emberek nem analizáltatták magukat, legfeljebb amikor az orvos vér- vagy vizeletvizsgálatra küldte őket. 25 éves koromig minden rendőrt és férfit "uram"-nak szólítottam, minden nőt pedig "asszonyom"-nak vagy "kisasszony"-nak. Párjuk a galamboknak és a nyulaknak volt, de nem az embereknek. Az én időmben ha egy hölgy felszállt az autóbuszra vagy a villamosra, a gyerekek és a fiatalok mindenki másnál hamarabb álltak fel, hogy átadják neki a helyüket, de ha terhes volt, a helyére kísérték és - ha kellett - megváltották a jegyét és odavitték neki. A férfiak a járdaszegély, a nők a házfal mentén mentek, a lépcsőn a nőé volt a korlát melletti oldal, elsőként lépett be a liftbe és onnan ki; alátolták a széket, hogy leülhessen; egy férfi sosem üdvözölt úgy egy nőt, hogy ne állt volna fel, ha éppen ült, amit akkor is megtett, ha a nő állt fel - hacsak egy pillanatra is - az asztaltól, kinyitotta előtte az autó vagy bármi más ajtaját, és a férfi segített neki levenni a kabátját. Az én időmben a szüzesség nem okozott rákot, és a családi erény bizonyítéka volt a lány és a tisztaságé a férj számára. A mi életünket a tízparancsolat, a józan ész, az idősebbek és az érvényes törvények tisztelete szabályozta, később teremtő együttélésben és felelős szabadságban telt. Bennünket megtanítottak arra, hogy különbséget tegyünk jó és rossz között, és hogy felelősek vagyunk tetteinkért és következményeikért. A fast foodról azt hittük, azt akkor eszik az emberek, amikor sietnek. A komoly kapcsolat azt jelentette, hogy jóban voltunk unokatestvérekkel és barátokkal. A time sharing azt jelentette, hogy a család másokkal együtt nyaralt, nem pedig idegenekkel közös nyaralót. Ismeretlen volt a vezeték nélküli telefon, a mobiltelefonról nem is beszélve. Sosem hallottunk sztereó zenéről, URH rádióról, kazettákról, CD-ről, DVD-ről, elektromos írógépekről, számológépekről (még mechanikusakról sem, hát még hordozhatókról). A "notebook" jegyzetfüzet volt. Az órákat naponta felhúzták. Semmi digitális nem létezett, sem órák, sem világító számos kijelzők a háztartási gépeken. Gépeknél tartva: nem voltak pénzkiadó automaták, se mikrohullámú sütők, se ébresztőórás rádiók. Hogy videomagnókról és videokamerákról ne is beszéljünk. Nem léteztek azonnal előhívott színes fényképek. Csak fekete-fehér képek voltak, előhívásuk és másolásuk több mint 3 napig tartott. Színes képek nem léteztek. Ha valamin a Made in Japan szöveg volt, az rossz minőséget jelentett, és nem létezett Made in Korea, se Made in Taiwan, se Made in Thailand, még kevésbé Made in China. Sosem hallottunk Pizza Hutról vagy McDonald'sról, se az instant kávéról, se a mesterséges édesítőkről. Olyan üzletek voltak, ahol 5-10 centavóért lehetett vásárolni. A fagylalt, a buszjegy, az üdítő: mind 10 centavóba került. Új autót 1000 dollárnál olcsóbban lehetett venni. de kinek volt annyi pénze? Az én időmben a fű olyasmit jelentett, amit nyírtak, nem szívtak. A chip szilánkot, szálkát jelentett, a hardware vasárut, software pedig nem létezett. Mi voltunk az utolsó nemzedék, amely azt hitte, hogy egy asszonynak férjre van szüksége ahhoz, hogy gyereke legyen. És most mondd, szerinted hány éves vagyok?
- Hát, nagyapó. több mint 200! - felelt az unoka.
- Nem, kedvesem, csak 60!


Eddig a szöveg.

Eredetileg úgy terveztem, hogy válaszlevélben írom meg azt a pár gondolatot, ami eszembe jutott. Aztán továbbgondolva mégis a blog mellett döntöttem. Mégpedig azért, mert ezt a szöveget nem először kapom meg. Úgy 2-3 évvel ezelőtt már megküldte valaki más (a nagypapa már akkor is 60 éves volt), és a feladó mindkét esetben olyan ember volt, akikről történetesen tudom, hogy szilárdan liberálisok. Ami pedig megijesztett – akkor is, most is –, az a reflexió hiánya: éppen az a tény, hogy ezt a szöveget liberális emberek küldik tovább. Erről az írásról ugyanis már először is úgy gondoltam, hogy minden frappánssága ellenére vérkonzervatív szellemiség szülötte. És ez a szellemiség bennem nem nosztalgiát ébreszt egy szebb és tisztább kor után, hanem ijedtséget, félelmet.

A kis tanmese eredetileg minden bizonnyal Dél-Amerikából származik: erre közvetett bizonyíték a „centavo” szó használata, amely dél-amerikai országok váltópénze. Elgondolkodtat és megijeszt a felszínesség: az a tény, hogy valaki, aki veszi a fáradságot ahhoz, hogy ezt a szöveget spanyolról vagy portugálról (esetleg angolról) lefordítsa magyarra, annak az már nem volt fontos, hogy át is helyezze a magyar valóságba: elvégre fagylalt, buszjegy és üdítő nálunk is kapható volt, valahány forintért vagy fillérért.

Megriaszt az a moralizálás, amely a szövegből árad. A nagypapa a saját koráról úgy mesél, mintha az maga lett volna az erkölcsi paradicsom – holott a dél-amerikai nagypapa európai kortársai (illetve inkább 15 évvel idősebb testvérei) tették lehetővé, szervezték meg, bonyolították le és – ami a többséget illeti: – asszisztálták végig néma tűréssel a nemzeti szocializmust (inkluzíve a holokausztot) és a sztálinizmust (inkluzíve a Gulagot). Az amerikai kortársak egyfelől atombombát dobtak Japánra, másfelől kivégzésekbe torkolló antikommunista Big Brother-rendszert vezettek be és tartottak fenn, emellett, hogy ne unatkozzanak, elszórakoztatták magukat és a világot a vietnami háborúval. A bárkinek bármilyen jellegű felelősségre vonása után a visszatérő védekező fordulat ez volt: „Parancsra tettem.” A nagypapának erről a korszakról a modnanivalója: „A mi életünket a tízparancsolat, a józan ész, az idősebbek és az érvényes törvények tisztelete szabályozta... Bennünket megtanítottak arra, hogy különbséget tegyünk jó és rossz között, és hogy felelősek vagyunk tetteinkért és következményeikért.”

Hát igen, erről beszélek: az „érvényes törvények” Európa számos országában a zsidótörvényeket jelentette, amelyeket többek között keresztény papok és püspökök szavaztak meg. Nagypapát valószínűleg nem zsenírozza a múltnak ezen aspektusa, hiszen rasszizmusának és idegengyűlöletének explicite is hangot ad: „Ha valamin a Made in Japan szöveg volt, az rossz minőséget jelentett, és nem létezett Made in Korea, se Made in Taiwan, se Made in Thailand, még kevésbé Made in China.” – Ne felejtsük el ezenközben, hogy a nagypapa dél-amerikai hazájában jó eséllyel lelt politikai menedékre akkoriban a szegény üldözött Josef Mengele, Adolf Eichmann – és sok-sok további SS-tiszt.

Ebben az édeni állapotban nem volt még gyermekbénulás elleni védőoltás és nem terjedt el a pszichoterápia. Ez így igaz: utóbbira az infarktusát lábon kihordó apám az élő, előbbire a gyermekparalízises anyám a már nem élő példa. Ideális világ volt, minden tekintetben.

E morálisan ideális, a szexuális forradalom előtti világot nagypapa e szavakkal idézi fel: „Nagyanyád és én összeházasodtunk és azután együtt éltünk, és minden családban volt apuka és anyuka.” – E kor (és az ezt megelőző évszázadok) jellemzője, hogy a nő, ha élvezte a szexet, egyszerűen kurvának számított; az angol családanya szexuális életének normája pedig az volt, hogy „Lie back, close your eyes and think of England” (dőlj hanyatt, csukd be a szemed, oszt' gondolj Angliára).

A homoszexualitás jelensége valóban ismeretlen volt a szélesebb társadalom előtt – ez a rejtettség, tudjuk jól, egyúttal számkivetettséget is jelentett, és igen gyakran vezetett egyéni és családi sorstragédiákhoz. – „A 'gay' tisztességes angol szó volt, amely elégedett, vidám és jókedvű embert jelentett” – ábrándozik nagypapa a tiszta múltról. Hát igen: napjainkban a gay szó nem az „elégedett, vidám, jókedvű” és „tisztességes” embereket jelöli – hanem példának okáért engem, és a hozzám hasonló tisztességtelen embereket, akiknek – nagypapa értékrendje szerint – jogos osztályrésze csupán az elégedetlenség, búskomorság és depresszió lehet.

Mindent egybevetve nagyon riasztó számomra az a világ, amelyet nagpapa felvázol. Nagypapa nyilván visszavágyik, hiszen ez volt a múltja, ez volt a fiatalsága, a gyerekkora. Számtalan emlék él nagypapa öreg szívében, szépek és szomorúak egyaránt –, de kérdem én, minek komplett ideológiát csinálni ebből, ahelyett, hogy őszintén és kertelés nélkül azt mondaná:

– Igen, kisunokám, számomra sokkal szebb volt az élet akkor, amikor még volt kivel és volt mivel...!

Címkék: , , , ,


Hozzászólások:


ha nagyapa (csak tegyük fel)megbetegedne és egy olyan géppel lehetne megmenteni az életét aminek egyes részeit csájnában gyártották akkor vajon hogy vélekedne?



Nem értem, miről akar szólni ez a szöveg...
Hogy régen udvariasabbak voltak az emberek? Vagy erkölcsösebbek?
Vagy hogy kevesebb technikai eszköz volt?
Ha a szövegre figyelek, elkerekedik a szemem, hiszen a buszon való helyátadás és a modern vívmányok egy helyen említése azt a látszatot kelti, mintha a modern technika erkölcstelen, illetlen valami lenne.

Ha megpróbálom zsiráfoldalról: aki ezt írta, és akik továbbküldik, az lehet a szükségletük, hogy a bennük felhalmozódott keserűségnek kiutat találjanak. Keserűségük származhat a mai korban való nehéz eligazodásból, hogy nem érzik otthon magukat a világban (lásd globalizációra és technikára utaló részek), és hogy nem érzik otthon magukat emberi kapcsolataikban (lásd pl. time sharing), illetve, hogy szeretnék azt hinni, nem velük van a baj (lásd moralizáló részek).

Hozzád hasonlóan bennem is rossz érzéseket kelt az írás, de ismételni nem akarlak, ezért azt nem fejtem ki.



Az idézett levél szellemiségéhez nincs mit hozzászóljak - az magáért beszél. A hitelessége viszont nagyon is ingatag lábakon áll. Nézzünk néhány példát!
A színes képrögzítési technika százéves. A polaroid technika éppen hatvanéves. Mechanikus számológép már a XVII. században (!) volt. A XIX. században már léteztek automatikus zsebórák, amelyeket nem kellett felhúzni. Instant kávé a XX. század elején már volt. Nagypapa születése előtt már volt sztereó hangrögzítés. A pszichoanalízisről ("egészségedre, Bagoly") nem is beszélve. Folytassam? (Nem folytatom.)



Biztosan nem mai csirke a szöveg... A mi nagypapánk (enyém apa.) is hatvan éves - és az bizony egy meglehetősen lázadó korosztály volt, nem az a székátadós fajta (csak, ha jól fejbecsűrték, esetleg.)

Volt egy hasonló körlevél, az valahogy aúgy kezdődött, hogy mi, akik a mitudoménhanyas években születtünk... ha jól emlékszem... Hasonló tartalom, de kevesebb ellentmondás és keserűség, bár abban is volt pár hülyeség.

És nem egy eredetileg amerikai hülyeség magyar fordítása volt, hanem magyar vonatkozású, magyar hivatkozásokkal, és ezért picit hitelesebb.

Amúgy meg sajnos nem egyedülálló dolog, hogy a modern technika vívmányait fölöslegesnek, hülyeségnek titulálják - ha nem is erkölcstelennek.



Ez a "régen minden jobb volt" alaphangvételű nosztalgia szüli szerintem pl. azt, hogy a szülésekkor oly gyakori gátmetszés az egészségügy rideg gépieségének és lelketlensgének lett a szimbóluma. Már nem egy relatív előnyökkel és hátrányokkal járó orvosi beavatkozásnak tekintjük, hanem egy jobb vagy rosszabb vlág jelentéseinek bokrát idézi fel bennünk.

Sokkal egyszerűbb persze a dolgokat csak egyik oldalukról nézni. Én is gyakran kívánom, hogy bár lenne a világ fekete-fehér, mint a mesében.



Olyan nagyon tegnapi csirke sem lehet, ha a DVD-re hivatkozik.



Csak tudnam Del-Amerika hogy jon ide. Inkabb tartom valoszinunek, hogy latin-amerikai, DE E-Amerikaban elo nagypapirol lehet szo, miutan D-Amerikaban nem dollar van. Az viszont igaz, hogy pl. a peso "fillerjet" is centavo-nak mondjak.



A tartalomelemzésed ügyes munka volt, de...szomorúan látom, hogy kissé hasonlítasz Gelléri Andor Endre (Auschwitzban elpusztult kiváló magyar író): Öt fillér, Hold utca c. novellájának főhősére, aki mindent egyetlen, önös és kicsinyes szempontból volt csak képes megítélni, értékelni. A szöveget csak személyes támadásként olvastad, holott egy külső szemlélő számára ez a szöveg nem egy homofób fröcsögés.Felszínes és szemellenzős, de nem gyűlölködő. A te elemzésed viszont vicsorgó volt, és még beszűkültebb, mint maga a nagypapa. Lehet, hogy hihetetlen, de nem mind buziverő az, aki nem tud DVD-t másolni és szkennelni, (ugyanez fordítva is igaz: nem mindenki liberális, aki tud). Problémám: hol van a te elemzésedből a tolerancia, a másik fél megbecsülése? Miért nem érdekelnek a szövegben felvetett problémák? Pedig nem is könnyű megtalálni a választ a következőre: vajon a nőket mindig így tisztelték a múltban a férfiak? Akkor miért erőlködtek annyit a feminista mozgalommal, ha a helyzetük paradicsomi volt? Ha nem tisztelték őket, miért nem, ha tisztelték őket, miért igen? Mi volt a nők és férfiak viszonyában az a változó faktor, ami befolyásolta a két nem viszonyát, általános, társadalmi szinten?
A másik kérdés: hogyan teszel szellemileg különbséget a Pithagorasz-tétel, a váltóáram, a Waldorf-módszer, a digitális iskolatáblák, az akupunktúra és a V2-rakéta között? Honnan tudod, melyik tudás, technikai fejlesztés jön tiszta, és melyik gonosz forrásból?
Problémám, hogy a levélből jórészt csak 1 szót emeltél ki, és ezen leragadva előadtál egy közhelyes és felszínes szóáradatot, amelyben nem a levél valódi témájával, az ott felvetett problémákkal (pedig volt sok, pl. az öregedés, a perifériára szorulás, a külvilág fekete dobozzá válása etc.)- tehát nem ezekkel a felvetett témákal, inkább a feltételezett bácsika személyével voltál elfoglalva: azt bizonygattad, a bácsi mennyire fasiszta, ebből következően tehát neked igazad van......Ja és mivel ez egy vérkonzevatív nézőpont, tehát minden konzervatív (köztük a keresztények kb. 95%-a is)fasiszta...Úgy egyébként a zsidó vallású emberek nem tolerálják a homoszexualitást, a törvényekbe egyszerűen nem fér bele; szemben pl. a vérkonzervatív mohamedánokkal, ahol a többnejűség miatt/mellett ez mindig is elfogadott gyakorlat volt. (Nem zsidó vallású az, akinek csak valamely őse vala az valaha, ámde ő ateista.)



Kedves Anonim Kommentező,

úgy látom, vagy a nagypapás szöveget nem olvastad figyelmesen végig, vagy az én posztomat. Persze nem is kötelességed, csak gondoltam, szóvá teszem. :-/

B.B.



Egy apróság:

"elvégre fagylalt, buszjegy és üdítő nálunk is kapható volt, valahány forintért vagy fillérért."

1919-től 1926-ig korona volt nálunk a pénznem, 1927-től 1946-ig pedig pengő (majd egy rövid időre adópengő), viszont mindkettőnek valóban fillér volt a váltópénze. Egy magyar nagypapi tehát inkább pengőről beszélhetne -- ha picit félre akarná tenni agyában a II. vh.-t. Ezért is nemigen lehet ezt Mo.-ra alkalmazni, hacsak nem megyünk előbbre az I. vh. előtti boldog békeidőkbe, de ahhoz inkább dédpapinak kell lennie.

Egyébként egyetértek anonimmal. Lehet, hogy nem olvasta elég figyelmesen a szöveget vagy a te reakciódat, de jogos kérdéseket vetett fel, létező szükségletekről beszélt, amelyek a mai idősek számára nincsenek kielégítve, pl. hogy a technika néha több bonyodalmat okoz, mint amennyi hasznot hoz, és nemritkán elidegeníti egymástól az embereket. Röviden: ahogy halad előre az idő, a civilizáció nem minden téren egyértelműen előrefelé halad, sajnos. Szerintem ennyi lett volna az üzenete. Ha megnyitod a zsiráffüleidet, ezt is meghallhatod.



Nekem elsőre az jön le ebből meg a hasonló szövegekből, hogy a nagypapi nagyon sajnálja, hogy az ő fiatalkorában nem volt tévé meg számítógép, és azzal vigasztalja magát, hogy viszont ők különb emberek voltak :) Nem voltak. Mindig is voltak olyanok, akik nem illettek bele a képbe, voltak boldogtalan házasságok, stb. Az emberi természet nem változott ekkorát hatvan év alatt, mert több ezer év alatt se változott ekkorát.

Azzal viszont nem értek egyet, hogy a nagypapi a történetben idegengyűlölő lenne. Japán tényleg nem volt mindig technikai nagyhatalom, ezt kijelenteni miért jelentené azt, hogy gyűlöli őket? Lehet, hogy hatvan év múlva a "Made in Nigeria" jelenti a csúcsminőséget, de ugye nem vagyok rasszista, ha most még nem vennék ilyen árut? :)

Névtelen: nem tudom, honnan vetted, hogy a muszlim országokban elfogadott a homoszexualitás... tudtommal az összes olyan orszég, ahol ténylegesen halállal büntetik, muszlim többségű.


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta