Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

hétfő, november 19, 2007
11:45
 
Sakálkodni drága mulatság


Ez a poszt egy barátom történetéről szól, aki eladta a lakását. Az ő engedélyével írom le a történteket.

A sztori megértéséhez tisztázni kell hozzá a foglaló fogalmát. Ez a jogintézmény már a római jogban létezett, és azt a pénzösszeget jelenti, amelyet a leendő vevő az adásvételi szerződés megkötésekor azért ad az eladónak, hogy az ne adja el másnak az ingatlant (vagy tehenet stb.) addig, ímg ő össze nem kaparja a teljes vételárat. Ha aztán a vevő mégsem akarja megvenni azt, amit lefoglalózott, akkor az nem jár neki vissza: bukta a kérdéses összeget. Ha viszont az eladó áll el a biznisztől, vissza kell adnia a foglalót, plusz még egyszer annyit. Ez a „plusz még egyszer annyi” egyrészt a szopatási pótlék, másrészt a vevő kártalanítása: elvégre ha én meg akarok venni akármit, akkor az egy csomó járulékos kiadással járhat nekem. Következésképpen: akinek komoly a vételi szándéka, az akkora foglalót adjon, amely(nek a duplája) fedezi minden kárát abban az esetben, ha mégsem jön létre a bolt.

Még egy infó: jogszabály alapján az eladónak átadott pénz akkor és csak akkor számít (duplán visszakövetelhető) foglalónak, ha van a történetben adásvételi szerződés. Ennek hiányában legfeljebb gentleman agreementről lehet szó.

Nos, fent említett barátom el akarta adni a lakását, és azt csinálta, amit ilyen esetben az emberek általában szoktak: megbízott egy ingatlanügynökséget az eladással. Ez azt jelenti, hogy az ügynök hozza sorra a vevőjelölteket, aztán ha valamelyikkel végül megköttetik a tényleges adásvételi szerződés, akkor a vételár X százaléka az ügynököt illeti.

Mit ad Isten, barátom lakása körül két ügynök is elkezdett szorgoskodni, némi családi keresztbeszervezés következtében. Ebből lett a gubanc. Az első ügynök ugyanis előállt egy vevővel, aki ajánlott egy elfogadható összeget. A barátom igent mondott. És e ponton történt egy jogilag ezer százalékosan elbaszott aktus: a vevő (egy fiatal csaj) szülei, valamint a barátom ügynöke találkoztak egy plázában, és aláírtak valamit, amit ők „foglalós előszerződésnek” neveztek, azzal, hogy majd valamikor hamarosan megkötik a rendes szerződést. Tehát hogy érthető legyen: sem az eladó, sem a vevő nem írt alá semmit, akik pedig aláírtak bármit is, azoknak kurvára nem volt semmilyen érvényes jogosultságuk(meghatalmazásuk) ehhez. Az ügynök pedig átvett „foglaló” címen 100.000 forintot, amit aznap este át is adott a barátomnak.

100.000.– Ft-os foglaló természetesen viccnek is kevés, amikor az ingatlan értéke 12 millió körül van. Ezzel együtt nem is lett volna semmi baj. Igen ám, de jelentkezett a 2. sz. ügynök, és hozott egy vevőt, aki jóval többet kínált a lakásért. Barátomnak gyors döntést kellett hoznia, és hozott: úgy döntött, hogy a második vevővel fog szerződni. Ez nem szerelem, hanem pénz kérdése. (E barátom egyébként nem ingatlanüzér, hanem egy fiatal srác, akit a családja teljesen elcseszett körülmények között belehajszolt pár éve egy teljesen elcseszett lakásvásárlásba, és most szabadulni akart, hogy végre a saját lábára állhasson. Ehhez pedig pénz kell.) Meg is köttetett a szerződés, a 2. sz. vevő lefoglalózta a lakást, méghozzá úgy, hogy az tényleg foglaló legyen: kb. egymillió forinttal.

Mi a helyzet jogilag egy ilyen esetben?

1.) Adásvételi szerződéstől mindenkinek jogában áll elállni, vállalva a jogkövetkezményeket. Ha van érvényes szerződés, a foglaló duplán visszajár a peches vevőjelöltnek. Ha nincs, akkor annyi jár neki vissza, amennyit kifizetett, egy kanyival se több.

2.) Továbbá a (végül befuccsolt) ingatlanügynök lehet, hogy nagyon számított arra a pár százalékra (néhány százezer forint; állítólag egy ingatlanügynök többet keres egy lakás eladásán, mint az a mérnök, aki megtervezte a lakást), de ha mégis olyan vevő vitte el az ingatlant, akit nem ő szervezett be, akkor megszívta. Ennyi.

Ez a jog.

Barátom azonban úgy volt vele, hogy más a jog és más a becsület. Ezért úgy döntött, hogy

ad 1.) az első vevőnek nemcsak a százezret adja vissza, hanem 200 ezret, mintha a jogszabálynak megfelelő foglaló lett volna (holott kicsit sem volt az);

ad 2.) az első ügynöknek, aki tényleg nagyon lelkiismeretesen dolgozott addig, ad fájdalomdíjként 50 ezer forintot. Csak úgy.

És akkor mi van a jelen poszt fenti címével? A következők történtek:

Az első vevő nekiállt ordítozni, hogy be fogja perelni a barátomat (hogyan? milyen jogcímen? nevetséges: egyértelműen blöffölt), merthogy neki micsoda vesztesége keletkezett, ugyanis felbontotta a lekötött betétjét, hogy kifizethesse a vételárat. (Járulékos infó: ez a vevő, helyesebben az apja, merthogy ő verte a tam-tamot, építési vállalkozó – szóval nem egy szegény, naiv pechvogel.) Az illető folyamatosan zaklatta a barátomat SMS-ben, telefonon, követelőzött, fenyegetőzött; ez így ment napokon keresztül.

Ezenközben az 1. sz. ügynök (akinek jogilag egy fillér nem járt volna), még mielőtt a barátom a fájdalomdíjat megemlíthette volna, elkezdett követelőzni, hogy márpedig a barátom fizessen neki (mire föl?), továbbá erkölcstelennek bélyegezte (milyen alapon?), és ő is napjában százszor zaklatta tlefonon, a végén már olyanokkal, hogy a barátomnak, ha máskor nem, majd a halálakor el kell számolnia ezzel a súlyos, emberileg tisztességtelen tettével (no comment).

Hát így történt. És hogy mennyire drága mulatság a sakálkodás? A barátom úgy döntött, hogy egy nagy faszt fog hülyét csinálni magából.

A fenyegetőző vevő megkapta postán a százezrét (a tervezett kétszázezer helyett).

A moralizáló ügynök (szemben a tervezett ötvenezres fájdalomdíjjal) nem kapott egy fillért sem.

Hát így történt.

Címkék: , , ,


Hozzászólások:


Jó sztori, hihetetlenek az emberek.
Azt mondd már el légy szíves, hogy
- a 100.000 "foglaló" átvételéről az ügynöktől keletkezett valamilyen dokumentum?
- a plázában készült "foglalós előszerződés" alá lett írva utólag az eladó vagy a vevő által?



1.) Ahogy vesszük. A barátom és az ügynökség írtak egy közös nyilatkozatot, amiben érzékeny búcsút vesznek egymástól, azzal, hogy egymással szemben a továbbiakban semmilyen követelésük nincs. Ebben rögzítették, hogy a "vételi szándék jelzéseként" (sic!) kifizetett 100 ezer Ft az ügynökön keresztül a barátomnál landolt.

2.) Nem. Ill. hogy a vevőnél levő példány utólag az utcából vagy a faluból hányan írták még alá, nem tudom, de nem is nagyon tartom érdekes kérdésnek. ;)



Egyvalamit hiányolok a történetben. Milyen szerződést kötött a barátod az ügynökökkel? Ha ugyanis csak az egyikben is szerepel a kizárólagosság, akkor a második ügynökhöz fordulni szerződésszegés volt.



Bocsánat, természetesen nem a második, hanem másik ügynök értendő.



Nem szerepelt benne. (Ezért hiányzott ez az elem a történetből.)



Amúgy sem szokás kizárólagos szerződést kötni, mindig egyszerre többel szerződik az ember, biztos, ami biztos alapon... Bevallom, nekem az volt döbbenetes a történetben, hogy egyáltalán felmerült benne, hogy a kétszeresét adja, és még az ügynöknek is akart kárpótlást adni... Nem semmi a barátod, klassz fej lehet :-)



Pedig nem a kisujjamból szoptam. Bizonyos ingatlanirodák kőkeményen kikötik, hogy csak rajtuk keresztül árulhatod az ingatlanodat.



Tiszta sor. Egy előző irodával ezt a barátom is beszopta. Azért csak most sikerült eladnia a lakását, nem pedig fél éve...


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta