Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005) |
vasárnap, június 29, 2008
11:39 Utálok félni
Címkék: Add tovább, Emlék, Kisebbség, Melegség, Világ+ember Hozzászólások:
Ma onnan jöttem rá, hogy mennyire félek úgy általában, hogy ma este különös öröm ért: a Budapesti Fesztiválzenekar úgy játszhatott klezmert egy fekete klarinétossal, hogy senki nem volt, aki megdobálja a zenekart vagy a közönséget, amely harsogva tapsolni merészelt. És ennek úgy örültem, hogy az már sírnivaló.
Kedves Balázs.
Érdekes (vagy a hozzászólásaimat ismerve talán kevésbé meglepő), hogy én épp ellenkezőképpen gondolkodom. Az atrocitások számomra a helyzet eszkalálódását, az árok mélyülését jelzik, és úgy hiszem, ennek az ároknak szintúgy a mélyüléséhez járul hozzá a felvonulás annak mostani formájában. A felvonuláson való részvételt tehát én inkább hideg(?)háborúhoz, fegyverkezési versenyhez hasonlítanám, s a lehető legkevésbé tudnám a konszolidáció eszközének tekinteni... Egy ilyen folyamatnak pedig csak vesztesei lehetnek. :-( Vagy tévedek?
Kedves Ádám!
Tény:Magyarországon már nem lehet segíteni.Felvonulások? hah.Borsót a falra.Majd 10 év múlva beéri a jelenlegi nyugatot.Mind gazdaságilag, mind tolerancia terén.Megoldás:Amint van lehetőség,már megyek is ki külföldre.Másnak is ezt tudom tanácsolni.
"[A]zt mutatta meg, hogy ellenzi a melegek jogát a felvonuláshoz, hogy ellenzi a meleg identitás megmutatását, hogy továbbra is betegségnek (jó esetben tolerálandó betegségnek), nem pedig egy normális alternatív identitásnak tekinti a homoszexualitást" -- ebből az utóbbi kettőről meggyőződésem, hogy a szélsőjobbosok 2007 előtt is ugyanígy vélekedtek. Emlékszem képekre, amikor Budaházyék (?) talán az Erzsébet híd lábánál rázták az öklüket a felvonulókra vagy négy-öt éve. Egyszerűen a közélet durvult el, a politikai klíma változott meg az utóbbi években (leginkább az őszödi beszéd óta) úgy, hogy a nemzeti ünnepeket egyes csoportok újabban robbantgatásokkal és gyújtogatásokkal ünneplik meg. Amit korábban nem fejeztek ki olyan nyíltan, mert nem volt divat, azt most kifejezik, mert most már "belefér".
Kedves Ádám! << Vissza |
|
látogató 2005. január 10-e óta |