Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

csütörtök, július 10, 2008
12:43
 
Így vagyok


Semmi különös. Vagyok. Eszem, alszom. Mozgalmasakat álmodom, aztán pedig nehezen ébredek és fáradt vagyok. Csinálom a munkámat. Okiratokat készítek elő, ügyfelekkel tárgyalok, ügyintézőkkel veszekszem. Edzésre járok: konditerembe, múlt hét óta rendszeresen. Heti 3-szor kb. 1,5 óra. De tegnapelőtt, miután a levezető húszperces bringázás is megvolt, azt éreztem: olyan feszültség van bennem még mindig, hogy valamit csinálnom kell. Úgyhogy soron kívül futottam még 25 percet a futópadon. Próbáltam kitombolni magamból mindazt, ami kitombolhatatlan.

És miközben tepertem a szalagon, arccal az ablak felé, az égen gyönyörűszépen kirajzolódott egy hatalmas szivárvány. Mintegy kárpótlásul, vigaszdíjként a szombaton átéltekért. Akkor és ott, pár percre boldognak éreztem magam.

Aztán leszálltam a futópadról, és vissza a mókuskerékbe. Vagyok, eszem, alszom, dolgozom. Kattintgatok a neten, némileg kényszeresen. Nézem a híreket, olvasom a beszámolókat.

A bírói ítélet szerint az élelmiszerrel való dobálás csak akkor bűncslekmény, ha azon „valaki felháborodik”. Mivel a buzik elleni gyűlöletkeltéssel, a megfélemlítésükkel, megalázásukkal és fizikai veszélyeztetésükkel kapcsolatban – gondolja ezek szerint a bíró – fel sem merül, hogy bárki is felháborodna, amit velünk tettek, szól az ítélet, az jogszerű véleménynyilvánítás volt: az ellentüntetők csupán alkotmányos jogukkal éltek.

A KDNP-s Lukács Tamás (aki nemcsak a homoszexualitás és a pedofília, de a pap és nem-pap közti különbséget sem tudja, s emiatt vádolt engem esküszegéssel nyilvánosan) erkölcsileg egyenlőségjelet tesz a melegek és a fasiszták közé: a történtek őt „egy Fradi-Dózsa meccsre emlékeztették”, és szerinte „a melegfelvonulás lényege a polgárpukkasztás, ami ugyanolyan elítélendő, mint az a magatartás, ahogyan az ellendemonstráló tömeg reagált a homoszexuálisok rendezvényére. A kereszténydemokrata politikus azonban leszögezte azt is, hogy nem hisz feltétel nélkül a szombati eseményekről szóló híradásoknak.”

A köztársasági elnök kussol. Az egyházak képviselői kussolnak. És kussolásuk beszédes.

Olvasom, hallom, hogy mások hogy vannak napokkal az események után. Rosszul. Sokkosan. Az egyik kerüli a beszélgetést mindenkivel. A másikban tombol az indulat és ölni akar. A harmadik összerezzen, ha valaki hirtelen mozdulatot tesz a közelében.

Én nagyjából mindezen jelenségeket produkálom. Dolgozom, aztán azt veszem észre, hogy megint félbe hagytam a munkát: csak ülök, és érzem, hogy valami súlyosan a mellkasomra nehezedik; azt veszem észre, hogy hoppá, megint szorongat a könnyek nélküli, kétségbeesett sírás. A szemem előtt váltakoznak a képek: a Hősök tere, a majomketrec, az Andrássy út, az a félelmetes lekanyarodás a kordon nélküli Munkácsy utcába; hallom az ordítást, a robbanásokat, és újra mozdul a kezem, hogy a szánalmas esernyőmmel védjem magam. Időnként szóba hozom valaki előtt a témát: várom, hogy a hangjukban ugyanaz a megrendülés, felháborodás vagy szorongás legyen, mint az enyémben, de nem; persze, én vagyok a hülye, miért is lenne, nem is lehet. Racionálisan teljesen megértem, ugyanakkor magányosnak érzem magam, végtelenül magányosnak, és félek.

Aztán megemberelem magam, megyek vissza az okiratokhoz, az evéshez vagy bármihez. Közben reménykedve várom, hogy a sok pofázás helyett valaki csináljon végre valamit, hogy történjen valami, és közben pontosan tudom, senki nem fog csinálni semmit és nem fog történni semmi. Marad a pofázás, aztán a felejtés.

Így vagyok.

Címkék: , , ,


Hozzászólások:


Kedves Balázs! ismerem az érzést, legalábbis azt a részét, amikor már kezdek optimista hangulathullámba kerülni, és történik az életben valami, ami olyan szinten visszavet, hogy nem a nulláról, hanem mínuszból kell induljak ismét. Én nem voltam felvonulni, de átérzem a nem-elfogadás "mitsemváltozását" idehaza. Na ez nem lett valami szép szó(de a politikai elithez képest még mindig Kazinczy magasságaiban vagyok sztem:-)
Magas szinten érzem azt, hogy nem vagyok része a közösségnek -globálisan- ahogy korábbi cikkedben írtad, hívőként, kollégaként, barátként, családtagként, emberként. Elveszek a szerepjátszásaim között, én, a személyiségem. Ujból elgondolkoztat hogy külföldre menjek. Csakhogy megmagyarázhatatlanul szeretem ezt a "kurva országot" ... stewe



Hát egyedül biztos nem vagy, itt vagyok pl. én, azt hiszem a tiéddel rokon szomorúsággal/félelemmel/mineknevezzemmel.

Nem az a legnagyobb baj, hogy vannak emberek, akik tojással/bármivel dobálóznak (bár ez is épp elég nagy baj), hanem hogy a hatalom és a poliikai elit ezt nem veszi komolyan, nem veszi olyan komolyan, hogy a törvény erejét megragadva lépjen fel ellene.

Élelmiszerrel dobálózni a szabad vélemény-nyilvánítás engedélyeett körébe tartozik? Molotov koktél dobni az csupán rongálás? Szemétbuzikmegdöglötök ez nem közösség elleni izgatás? Egy cselekedetet csupán a vélt következményievl (pl. volt-e felháborodás) mérni? Na hiszen...

Borzasztóan fáj, hogy az apám meghalt a múlt évben, de azt azért nem bánom, hogy ezt nem kell (megint) végigélnie.



Felháborítóak a bírósági ítéletek!
És nem "csak" tojás volt, hanem hatalmas kövek is. Ha egy olyannal fejen találnak valakit, könnyen meg is halhat. Erre várunk? Autót gyújtanak fel, emebereket vernek meg, ütnek le, és semmi következmény?
Nem! Ez már nem folytatódhat sokáig! Valamit tenni kell. Csak az a baj (illetve hála Istennek), hogy mi értelmiségiek, keresztények és demokraták vagyunk, akiktől távol áll, hogy kemény válaszcsapást adjunk. Vannak durva országok, ahol nem szeretnék élni. Magyarország is egyre inkább ilyen.



Balázs, a kussolással kapcsolatban nekem is eszembe jutott tegnap este - ágyban fekve - filmünk egyházi szereplője... és a naív remény, hogy hátha ő megszólal... mert ő már egyszer kifejezte, hogy - bár nem ért egyet melegséggel -, de keresztényként elszomorítja a szeretetlen bánásmód, amit te megéltél életedben keresztények felől... és éreztem, hogy vagy ő fog megszólalni vagy senki. Bár tudom, hogy kötve van a keze (szája). Sajnos.

Berna

ui: tapasztalatból tudom, hogy a kemény trauma utáni magányosság+rettegés sajna még eltart egy darabig... szabványduma, de csak az idő segít. Tágabb környezet sosem érzi át igazán. Sőt sokszor a szűkebb sem :(



Eszter megjegyzéséhez: A hatalomtól és a politikai „elittől” (az én szememben söpredéktől) várni azt, hogy fellépjenek a gyűlölkődök ellen, az olyan, mintha azt várná az ember egy hóhértól, hogy ne végezze ki a halálraítéltet.

A hatalom, a politika – minden esetleges látszat ellenére – mások eltaposásán, elnyomásán alapul, tehát az „elitnek”, finoman szólva, nem erőssége az együttérzés. (A színlelés annál inkább.)

Másodszor, ha más tekintetben nem is, de egyben biztosan képviselik a választóikat a politikusok: a többségük vagy gyűlöli a melegeket, vagy legalábbis megtűri az ellenük irányuló gyűlöletet. (Az egyik napilap olvasóinak 79%-a találta felháborítónak a „melegek magamutogatását”. Elgondolkodtató – akár reprezentatív, akár nem.) Miért lennének különbek, mint az emberek, akik közül kikerültek?

Harmadszor, a gyűlölködés hasznos – megosztja az embereket. Amíg egyesek a melegek dobálával vannak elfoglalva, addig nem a mindenkori hatalomra zúdul az indulat. Jártatják tehát a szájukat a politikusok, mint mindig, de csak akkor izgatja őket ez az egész, ha őket is veszélyeztetheti.

És persze veszélyeztetheti is, hiszen a melegek megruházása jó gyakorlat a gyűlölködőknek, amelyet aztán kamatoztatni lehet majd megint mások – zsidók, arabok, cigányok, nem „elég jó” magyarok stb. – ellen…

Szóval egy kis gyűlölet nagyon hasznos a hatalomnak, feltéve, hogy olyan kisebbség ellen irányul, amelyet a többség nem szívlelhet (kivéve, ha ez a kisebbség maga a hatalom.)

Aztán ha a hatalom fenyegetve érzi magát, majd a gyűlölködést kihasználva még több hatalmat kaparint meg magának, és az oltalmazás, védelmezés ürügyén lesúlyt mindenkire. Nagy Testvér, besúgóhálózat stb.

A gyűlölködés emellett hasznos a hatalomra vágyónak is. Csak ügyesen fel kell karolnia azokat, akik ma („még csak”) a melegek ütlegelésével vannak elfoglalva.

Szóval akárhogy is nézem, ez a gyűlölködés mindenképpen rosszul fog elsülni. Agyarországon nem lesz béke, itt megint erőre kap az agyatlan söpredék – felülről való biztosítással, sőt támogatással. (Mint a 20. században annyiszor.) Ki tudja, talán valamelyik ördög démoni szolgái lakoznak e látszatra emberi testekben…

Vagy túl naív, cinikus, negatív mindez? Majd meglátjuk.

András (aki mellesleg hetero, de a hócipője tele van a gyűlölködéssel)



Az jutott most az eszembe, amikor kitalálták a külföldieknek a magyarigazolványt. Akkor mondta Hernádi Judit aggódva a Heti Hetesben, hogy attól fél: megérjük, hogy előbb-utóbb idehaza is magyarigazolványokat fognak osztogatni. (Mármint nem mindenkinek.) :-(



Én nem vagyok homoszexuális, maximálisan hetero vagyok.
Ezzel együtt ha hiszitek, ha nem, ugyanannyira mélyen érintenek az események.
A történtek önmagukban is megrázóak és felháborítóak, de önmagukon túl is az.

Számomra az az önmagán túli jelentése az, hogy ma Magyarországon BÁRMIKOR BÁRKI kerülhet olyan helyzetbe, hogy egyesek úgy érzik, hogy meg lehet dobálni kővel, hogy veszélyeztetni lehet az életét.
Bármikor, bármelyikünk kerülhet olyan helyzetbe, hogy egy szélsőséges valamilyen szempontól másnak tekinti, és ez a saját véleményük szerint bármire feljogosítja őket.
Ez szomorú.

Őszinte és mély elismerésem azoknak, akik felvonultak! A legszívesebben én is felvonulnék legközelebb hetero létemre, egyszerűen csak hogy kifejezzem az együttérzésemet.
Sajnos gyáva vagyok ehhez... Nem jó ezt beismerni, de ez van.
Örülök, hogy Ti bátrak vagytok.
És mégegyszer elismerésem, és együttérzésem!



Lehet, András, hogy igazad van, gondolom ebben az esetben talán te is örülnél, ha nem volna. Egy pontosítást szeretnék tenni: nem együttérzéses alapon várnék a hatalomtól hatékony cselekvést. Az együttérzés amúgy sem politikai fogalom. Hanem mondjuk a demokrácia védelme érdekében, a jogállam védelmében, a törvények nevében, a korrekt jogalkalmazás érdekében. Bizonyára naív vagyok, hogy beveszem a dmokrácia szólamait, noha magam is üres szólamokon nőttem fel, amelynek jelentés-nélküliségét már 12 évesen is átláttam. A remény hal meg utoljára???



"Én nem vagyok homoszexuális, maximálisan hetero vagyok.",
még ezeken az oldalakon is gyakorta olvasható szófordulatok. A zsidóság, cigányság alól is kibújunk, de mintha az kevésbé lenne ciki, ott otthonosabban mozog az átlagdemokrata. A melegség /szexuális magánszféránk/ más, ott jobb egy laza magyarázat, mert hát mindenki egyenő, de azért mi egy kicsit jobban...

béefá



1 vélemény + 1 kérdés:

1) A KDNP-s Lukács Tamás szerint „a melegfelvonulás lényege a polgárpukkasztás, ami UGYANOLYAN ELÍTÉLENDŐ, mint az a magatartás, ahogyan az ellendemonstráló tömeg reagált a homoszexuálisok rendezvényére" (kiemelés tőlem).
Nos, az egyház(ak) és a KDNP egyik fő érve az ún. 'melegházasság' ellen éppen az IGAZSÁGOSSÁG elvére történő hivatkozás: nem szabad egyenlőnek tekinteni azt, ami (legalábbis szerintük) nem egyenlő - jelesül a heteroszexuális és a homoszexuális párkapcsolatot (azért, mert ...).
Akkor viszont, kérem szépen, jelen esetben is tessék következetesnek, tehát IGAZSÁGOSNAK lenni: kéretik különbséget tenni az így-úgy minősíthető ÖNmegmutatás-MAGAmutogatás és a MÁSIK SZEMÉLY emberi méltósága és testi épsége elleni erőszak között.
HA PEDIG ERRE AZ ELEMI DISTINKCIÓRA EGY EGÉSZ PÁRT NEM KÉPES, AKKOR AZZAL A (NOTA BENE: PARLAMENTI) PÁRTTAL NAGY BAJOK LEHETNEK.
2) A - főként jobboldali - médiumok a "kereszténység meggyalázásának" (bármit kell is ezen a kifejezésen érteni) ezévi eseteként rendszeresen példálóznak Sándor Bertalannal.
Nos, talán nem vagyok eléggé tájékozott, ezért a következő kérdésemre szeretnék választ kapni:
Milyen kánonjogi-teológiai-jogi-erkölcsi-illemtani-ízlésbeli etc. szabály ellen vét az a személy, aki nem reverenda- vagy apácaruhaparódiában, nem Biblia- vagy imakönyvimitációval a kezében, nem kamionon, 'vonaglást' stb. bemutatva, hanem felszentelt papként, valódi liturgikus öltözetben, valódi Biblia-példánnyal a kezében, kulturáltan-fegyelmezetten viselkedve, megjelenik egy 'melegfelvonuláson'?
A választ előre is köszönöm!

Üdvözlettel:
Tapsifüles



Kedves béefá, már valahiol, valamikor magam is állítottam magamról, hogy maximálisan hetero vagyok. Ha más mondja, nem tudom, mit jeletn, ha én mondom, akkor nem az elhatárolódás hangja (szerintem András esetében sem erről volt szó, de ha akrja, majd megmondja ő). Sőt. Kifejezetten a szolidaritásé, annak kifejezése, hogy nem "hazabeszélek", és így is ekképp (szolidárisan) látom. Gondolom, ez a szolidaritásrokon azokéval, akik a melegekkel vonultak.

A zsidóság alól ha akarnék sem tudnék kibújni, és azt hiszem, a melegek elleni atrocitásokat éppen "kisebbségi létem" (hülye kifejezés, inkább mondhatnám,hogy apám holocaust túlélő volta) miatt érzem át az átlagosnál jobban.

Én nem vagyok egyenlőbb (még csak nem is érzem annak magam) azáltal, hogy hetero vagyok, ez egyszerűen csak egy tény. Aminek csupán szexuális ízlésemhez, nem pedig emberi (vagy bárakármilyen) értékemhez van köze.



Kedves Eszter, nem akarok ingoványos területre tévedni, de fontosnak tartom: ahhoz, hogy valaki /valami/ melletti szolidaritásomat kifejezzem, nem tartom szükségesnek a saját koordinátáimat közzétenni, s attól nem érzem erősebbnek hitvallásomat.
Szerintem mindenkinek, ki saját jogait fölemlíti, elemi kötelessége, hogy a másikéért kiálljon.Nem érdem. Kötelesség.
...és tökéletesen mindegy: a többséghez, kissebbséghez tartozik-e.
béefá



Béefá, szerintem nincs közöttünk valódi ellentét. Tökéletesn egyetértek azzal, amit most írtál.

Szerintem kár a szándékaimat vitatnod (úgysem férsz olyan direkt módon hozzájuk, mint én): kicsit sem gondolom, egy pillanatig sem, és egy kicsit sem állítottam, hogy érdem volna a szolidaritás. Amit mondtam magamról, az leginkább információ, száraz, érzelem- és értékmentes információ. Az értelme (mármint a megmondásának értelme) csupáncsak az, hogy mivel - szerintem - nincsenek általános igazságok, érdekes lehet, hogy ki az, aki egy adott dolgot állít, mert ez megváltoztathatja a jelentést. Ha pl. a szomszéd és én ugyanazt álmodjuk, az egészen biztos hogy két különböző dolgot jelent.

Szerintem ne vitázzunk, mert a leglényegesebb dolgokban a érzésem szerint egyetértünk.



Igen, Eszter, valóban örülnék, ha nem lenne igazam. Csak hát… a jelek mintha másfelé mutatnának.

Amúgy szerintem nincs demokrácia, csak demokráciáról való süket duma van. Akik milliók feje felett dönthetnek, azoknak csak akadály a demokrácia. (Lásd: ír népszavazás + EU.) A törvények védelme pedig… a zsidótörvények is törvények. Érted mire célzok… Szóval ennyit a törvények védelméről és tiszteletéről :-). Védelem és tisztelet az élőket illeti meg, nem a törvényeket. De nálam amúgy is ökölszabály, hogy semmilyen hatalomtól ne várjon jót az, aki a hatalomnak alávetve él. Nem jótékonysági intézmény ez.

béefá megjegyzéséhez: Igazad van, de mégis… Megjegyeztem, hogy hetero vagyok, de nem azért, mintha egyenlőbb lennék, vagy mert elhatárolódom a melegektől. Csak azt szerettem volna tudatni, hogy nem én vagyok a hőbörgők támadásainak céltáblája (még?), de nem is tartozom a hőbörgők közé – akik állítólag olyan fene nagy heterók. Tehát hogy igenis vannak heteroszexuálisok, akiknek nincs semmi baja a homoszexuálisokkal. Mert úgy látszik, ez is egy kisebbség.

Hiszed vagy sem, ha nem a támadások apropóján tettem volna megjegyzést, akkor szükségtelen lett volna megemlítenem ezt a tényt.

Ha egyszer végre eljutnánk oda, hogy senki sem csinál gondot semmilyen szexualitásból (vallásból, nemzetiségből stb.), akkor senkinek sem kellene megemlítenie semmiféle hovatartozást – mert lényegtelen lenne. (Mint ahogy valójában az is.) Addig azonban az van, amit Popper Péter ír a 666 című könyvében: „Elmúlt az aktualitása minden mimikrinek, tettetésnek, marannus-életnek. Az embernek meg kell mutatnia, hogy kicsoda valójában, hova tartozik, és vállalnia kell önmagát.”

Minden jót mindenkinek!



Na, akkor még Tapsifüles kérdésére válaszolva. :-) A teológiai, jogi stb. része nem az én asztalom, de azt biztosra veszem, hogy mindenféle „kereszténység meggyalázása” baromság úgy, ahogy van.

Csupán arról van szó, hogy bizonyos – magukat kereszténynek valló – emberek felháborodnak valamin (fúj, zöld a fű, kék az ég!), és felháborodásuk igazolására (vagy elkendőzésére) kijelentik, hogy az adott dolog a „kereszténység meggyalázása”. Nem én sértődöm meg, hanem te sérted a kereszténységet. Látod? Ezzel vitatkozz, ha tudsz. Én jó keresztény vagyok (naná!), te meg égj a pokol tüzén. Probléma megoldva.

Egyfajta kivetítés vagy hárítás ez – vagy egyszerűen csak pszichológiai hadviselés. Sőt, olyan, mint a sapkás vicc a nyusziról. A sapka csak ócska kifogás.


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta