Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

csütörtök, december 25, 2008
11:05
 
Recenzió és adósság


Karácsonyra egyebek közt azt kaptam, hogy Sztefanó recenziót írt blogjában az Aszalt szilváról. Ír benne jót is, rosszat is. Az előbbi kategóriában olyanokat, hogy belepirulok, az utóbbiból viszont feladatokat hallok ki. Hangot ad ugyanis a csalódásának arra nézve, hogy miért nem számolok le könyvemben végképp a keresztény vallással, mint a sápatag, élettelen demagógia képviselőjével. Az írja, ez „egy rejtély, amit még nem tudtam értelmezni, és Mémtörténeteiben is adós marad a válasszal” (mármint én).

Én ugyan úgy gondolom, nem maradtam adós a válasszal, azonban kétségtelen, hogy a könyvemben az ökológiai és teológiai mondanivaló elkülönül egymástól, és csak néhány vékony szál köti össze őket. Ez a néhány szál egyértelműen megvan ugyan (ezt onnan tudom, hogy én raktam oda őket, tudatosan), de kétségtelen, hogy aki nincs különösebben arra trenírozva, hogy a teológiai szóhasználat dzsungelében eligazodjon, annak a figyelmét e szálak elkerülhetik, vagy legalábbis elégtelennek bizonyulhatnak.

Az persze elszomorít, hogy a végeredmény (egy olvasóm szemében legalábbis) az, mintha valami tunyaságból vagy gyávaságból nem lépnék ki a fénybe („Mikor már-már kilépne a verandára, a szoba távoli falán függő feszületre téved a tekintete és ettől mintha erejét vesztené, vagy megtántorodna, vagy tudomisénmilelte, de ijedten becsukja az ajtót.”), de mint Örkény is írja, nincsenek rossz olvasók, csak rossz egypercesek. Nem hibáztathatok senkit azért, hogy a könyvemben annyit (és nem többet vagy nem kevesebbet) lát, amennyit. Ha valaki csalódást élt meg a könyvemet olvasva, akkor pont a könyvem szellemének mondanék ellent, ha megkérdőjelezném a csalódásának (mint autonóm érzésnek) valódiságát.

Azzal tehát valóban adós vagyok, hogy az összefüggéseket egyértelműbben, közérthetőbben fogalmazzam meg. Köszönöm Sztefanónak a kritikát, és azt, hogy erre a restanciára felhívta a figyelmemet.

Címkék: , ,


Hozzászólások:


Nem "rossz az egyperces", csak Sztefanó valószínűleg nem azt érti kereszténység alatt, amit te. Azt nem várhatod, hogy a könyved mindenkinek ugyanazt fogja jelenteni, amit szeretnél, mert mindenkiben a saját élete dolgai idéződnek fel, és pár éve még nekem is mást jelentett volna pl. a "katolikus" szó.
Aki a vallásból csak a törvény szigorú betűjére asszociál és nem a szellemére, az nehezen érti meg, mások miért hisznek benne. (Nem azt mondom, hogy Sztefanó így van vele, mert őt nem ismerem, inkább pár évvel ezelőtti önmagamból indulok ki.)

A tavaszba és fénybe meg már rég kiléptél szerintem. Boldog karácsonyt!



"Elolvastam az író Birtalan Balázs, példamutató makacsságomért személyesen nekem dedikált könyvét, melyet, ha nagyon röviden szeretnék jellemezni, akkor úgy fogalmaznék, hogy a nemzet legújabb kori lelkiismerete. Balázs a teljesség igénye nélkül szólítja és nevezi meg az ország és sok esetben az egész keresztényi világ otromba feszültséggócait. Feltárja azok ellentmondásait, rámutat lényegi tarthatatlanságukra."

Aki ezeket a mondatokat írja az Aszalt szilváról kritikája bevezetőjéül, mindent elmondott, amit lényegesnek gondolt.

béefá



Sokáig tétováztam, hogy szaporítsam-e feleslegesen a szót, de talán ennyit még elbír az internet. Tisztázni szeretném, hogy ellentmondásos érzések kerítettek hatalmukba amint haladtam a könyvvel. Általában nem ez a jellemző. Az Aszalt szilva esetében néha igazi eufóriát éltem át, néha feszült érdeklődést váltottak ki a sorok, aztán határozott helyeslést, máskor derűt és volt olyan fejezet is, hogy szinte kín volt a végére érnem. Én ezt vállalom. Sajnálom, de másodszori átlapozás után is ugyanezt tudom elmondani.

Tévedés, nem vádollak gyávasággal. Itt fogalmazhattam volna jobban is. A gyávaság egészen biztosan nem az a tulajdonság, mely Balázst jellemezi. Ellenkezöleg! Mindíg is csodáltam azt a bátorságot, amivel Balázs kiáll a köz elé és felvállalja nézeteit, agitál és harcol, míg mások kényelmesen szürcsölgetik otthon a sört és böfögnek itt ott valami értelmezhetetlent.

Azt is vállalom, hogy nézetem szerint (megengedem, hogy esetleg tévedek), a lelkiismeretet megszólító témák dominálnak a könyvben – még ha ezért kedves névtelen mintha gúnyolna. Mert mi más lenne, ha arról beszélünk, hogy miképpen viszonyuljunk a természethez, a világhoz és embertársainkhoz. Hogy nincs rendjén a kisebbségek a melegek, a zsidók a cigányok elleni elfajuló betegítő légkör. És az ellentmondások is itt vannak, ahogy Balázs elemzi a logika eszközeivel. A feszültségeket okozó otrombaságok.

A hiányérzetemről már szóltam. Ismét szabadkoznom kell, hogy tényleg nem látom azokat a vékony szálakat, melyeket Balázs említ. Lehet, most nehezen követnek azok, akik számára Quinn munkái javarészt ismeretlenek. Quinn szintén szemináriumi növendék volt és kilépett, mint Balázs. Egészen meghökkentő hasonlóság egyetlen apró különbséggel. Balázs azért indult el ezen a pályán, mert megtért. Quinn viszont azért lépett ki, mert megtért (lásd a Providence címü könyvét). A quinni megtérés fogalma túllép a mi kultúránk által kifeszített kereteken. Quinnböl B lett - és ezt itt tovább nem fejtegethetem, mert ezen a ponton túl elengedhetetlen munkái ismerete.



"Azt is vállalom, hogy nézetem szerint (megengedem, hogy esetleg tévedek), a lelkiismeretet megszólító témák dominálnak a könyvben – még ha ezért kedves névtelen mintha gúnyolna."

Magamat gondolva megszólítottnak (bár névjegyemet letettem), kedves Sztefanó, tisztázni szeretném: a gúnyolódás föl se merült bennem. Ha félrérthetően fogalmaztam, sajnálom. Ellenkezőleg, egy nagyon emberi, szép kritika első szakaszát idéztem be, amit én az egész könyvre vonatkoztatva igaznak gondolok.

Barátsággal: béefá



Kedves béafá, bocsántot kérek. Félreértés volt. Köszönöm a tisztázást. Megnyugtatott amit írsz. Boldog újévet kívánok és minden jót.


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta