Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

szombat, június 13, 2009
08:40
 
Nyak és borotva


Horrorisztikus egy cím, hát nem? Hát nem. Semmi vér és erőszak – csupán evolúció. Kezdjük azzal, amit már az óvodában, de legkésőbb környezetismeret órán megtanultunk:

– Miért van a zsiráfnak hosszú nyaka?
– Hogy el tudja érni a magas fák leveleit.


Ugye logikus? Ott van a kis talaj menti őszsiráf a szavannán, fönt a magasban meg a fincsi falevelek. Szegény őszsiráf kénytelen addig nyújtogatni a nyakát a levelek felé, hogy egy idő után úgy marad, s mire néhány ezer év múlva az őszsiráfból újzsiráf lesz, addigra jól meg is nyúlt a nyaka neki.

Gyönyörű, koherens mese. Tiszta Walt Disney. És az igazsághoz is kb. pont annyi köze van.

Először is soha nem értettem, hogy az egyén életében végbement testi változás hogyan öröklődhet. Volt egy őszsiráf, nyújtogatta a nyakát – rendben. De a kisfiának vagy kislányának ettől miért lett volna hosszabb a nyaka? Továbbá, ha úgy történt, ahogy a fenti mese mondja, vagyis ha a zsiráfnyak megnyúlása kvázi szükségszerű volt, akkor vajon miért nincs ugyanilyen hosszú nyaka az összes növényevő állatnak, teszem azt, a nyuszinak? Talán mert a talajszinten is található növény? Rendben, de ha található, akkor miért volt muszáj a zsiráf nyakának megnyúlnia?

Persze nem volt muszáj. Az utóbbi egy-két évben jöttem csak rá arra, hogy milyen bődületesen fals képet fest nekünk a társadalom az evolúcióról. Eszerint az evolúció az, ami létrehozta a tökéletes zsiráfnyakhosszt, de ez még hagyján: az evolúció az, ami létrehozta annak végső célját: az embert. Az embert, aki attól kezdve, hogy lemászott a fáról, mást sem csinált, mint kereste a módját annak, hogy végre föltalálja a kereket, az ásóbotot, az ekét és a lovat, és nekiállhasson földet művelni, várost, civilizációt, Titanicot és atombombát építeni.

Most már persze tudom, hogy ez mítosz. Az ember nem született civilizációépítő, és nem született mezőgazdász. Persze mezőgazdaság és mezőgazdaság között is van különbség. Már a nagyon-ősember is igyekezett előmozdítani, hogy a kedvenc ennivalóját újratermelje. Nem kell veszettül sok ész annak felismeréséhez, hogy az elpotyogtatott magból egy idő után kaja lesz. Bizonyos fokú mezőgazdasági tevékenységet a legtöbb ún. „primitív” nép folytat. De nem azért csupán „bizonyos fokút”, mert hülyébbek nálunk – hanem csak. Mert nekik így is jó. Ennyi is elég. Úgy látszik, nekik elfelejtettek szólni, hogy az emberi élet egyetlen helyes útja a totalitárius mezőgazdaság, vagyis az a gyakorlat, hogy minden táplálékunkat mi magunk termeljük.

A mese úgy szól, hogy valamikor az újkőkorszakban, a Tigris és az Eufrátesz környékén „az ember” letelepedett és nekiállt földet művelni – aztán ez lett belőle, amit ma látunk. Ez nem igaz. Az újkőkorszakban, a Tigris és az Eufrátesz környékén sok ezer különböző kultúra létezett, különböző táplálékszerzési gyakorlattal. Voltak köztük csak vadászó-gyűjtögetők, és voltak, akik idejük egy részében mezőgazdasággal is foglalkoztak. E sok ezer akkoriban létező kultúra közül egy választotta a totalitárius mezőgazdaság útját, és ez terjedt aztán el, szépen apránként, asszimilációról asszimilációra, hódításról hódításra.

„Biztos? – kérdezi tőlem levélben Jgy. – Nem lehet, hogy (időben elszórva) itt is, ott is felütötte a fejét a totalitárius mezőgazdaság? Aztán összeért, mint húsleves felszínén a zsírkarikák? Mint ahogy a lőport, iránytűt, kereket, ábécét sem egy helyen találták föl.”

Nincsen „biztos”, csak jó és rossz kérdések vannak, valamint a legjobb kérdésre (ami nem biztos, hogy jó kérdés) adott legvalószínűbb válasz (ami nem biztos, hogy igaz válasz) megtalálására vannak tudományosan bevett stratégiák. Az egyik ilyen stratégia a címben jelzett borotva. Occam borotvája. Mindjárt érthető lesz, hogy jön ez ide.

Az iránytűhöz és a kerékhez nem értek, de ami a betűírásos ábécét illeti, arról úgy tudom, hogy a föníciaiak találták fel, és gyakorlatilag azt vette át minden más betűírást használó kultúra. De tegyük fel, hogy még 2-3 helyen ettől függetlenül föltalálódott a betűírás. Oké. A lőport feltalálták Kínában és Európában. Oké. Azonban vegyük észre: Nem az történt, hogy az ábécét és a lőport sok, sok száz vagy ezer helyen találták fel, szükségszerűen. Feltalálták egymástól függetlenül egy vagy két helyen, aztán e mémek – a memetika törvényszerűségei szerint – elterjedtek a kultúrák között. Ma nem tudjuk elképzelni a világot ábécé és lőpor nélkül, amint nem tudjuk elképzelni kutyák, pitypangok és hosszúnyakú zsiráfok nélkül sem. Ha azonban valaki azt mondja, hogy mindezek (az ábécé, a lőpor, a kutya, a pitypang vagy a zsiráf hosszú nyaka) evolúciós megjelenése szükségszerű volt, akkor az egyrészt az anakronizmus tévedésébe esik, másrészt az evolúció lényegét nem érti.

Mind a genetikus, mind a memetikus evolúció úgy működik, hogy egy adott helyzetben spontán módon, azaz véletlenül történik valamiféle mutáció, azaz változás. Ennek hatására létrejön egy új elem: egy új gén (ha biológiáról beszélünk) vagy egy új mém (ha kultúráról beszélünk). Ez az új elem a fennmaradási esélyek tekintetében bír valamilyen túlélési értékkel.

Mondjuk van egy madárfaj, amelynek a csőre X fokban hajlik. Egy véletlen mutáció révén az egyik fészekaljból olyan fiókák kelnek ki, amelyeknek a csőre X+1 fokban hajlik. Meg lehet ebből jósolni, hogy tíz generációval később hány fokban fog hajlani az adott fajba tartozó madarak csőre? Nem lehet. Amikor a fiókák versengenek a fajtársaikkal az erőforrásokért, kiderül, hogy az adott környezetben az X vagy az X+1 bizonyul-e hatékonyabbnak. Ha az X+1, akkor a fiókák többsége jó eséllyel felnő és szaporodni fog, és jó eséllyel adja tovább a véletlenül kialakult gént. Ha az X bizonyul hatékonyabbnak, akkor az X+1-es fiókákból kevesebb nő fel, és kisebb arányban adják tovább az X+1 génjét. Eltelik valamennyi idő, és tíz generációval később megnézzük az X és X+1 fokban hajló csőrű madarak arányát az adott területen. Az eredmény bármi lehet: az arány lehet 45%–55%, lehet 93%–7%, lehet 0%–100%, vagy bármi más. Tegyük fel, hogy az arány 0%–100%. Ez azt jelenti, hogy az X gén eltűnt a génállományból: az X+1 teljesen kiszorította. Lehet-e erre azt mondani, hogy „az X+1 megjelenése szükségszerű volt”? Nyilván nem lehet. Megjelent véletlenül – és történetesen bevált. Ugyanez igaz a mémekre nézve. Muszáj volt-e föltalálni a rock and rollt vagy a gördeszkát? Nem. De véletlenül megjelentek és történetesen beváltak.

Még nem vagyunk Occam borotvájánál, de nagy lépésekkel haladunk arrafelé.

Annak, hogy egy adott változás véletlenül bekövetkezik, van valamekkora esélye. Annak, hogy az adott változás értelmes is legyen, már sokkal kisebb az esélye. Nézzünk egy mesterséges példát. Vegyünk egy verset, mondjuk Pilinszky János leghíresebb versét:

Négysoros

Alvó szegek a jéghideg homokban,
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Egy számítógépes programmal véletlenszerűen változtassunk meg a versben egyetlen karaktert. Ez lesz a mutáció. Az alfanumerikus készlet, kiegészítve a folyó szövegben előfordulható karakterekkel, nagyjából így fest:

aábcdeéfghiíjklmnoóöőpqrstuúüűvwxyzAÁBCDEÉFGHIÍJKLMNOÓÖŐPQRSTUÚÜŰVWXYZ0123456789.,!?:;-„”()

Ez 91 lehetséges karakter. A vers a címével és a szóközökkel együtt 126 betűből áll. Tehát egyetlen karakter véletlenszerű megváltoztatása révén 126×91=11.466 variáció jöhet létre. Tehát annak valószínűsége, hogy a program futtatása után egy bizonyos változás jöjjön létre (pl. „Alvó szegek a jéghideg xomokban.”) 1 a 11.466-hoz. Ez látványosabban úgy képzelhető el, hogy ha felállítunk egymás mellett 11.466 számítógépet, és mindegyiken lefuttatjuk egyetlen alkalommal a véletlenszerű karaktercserét végrehajtó programunkat, akkor a végén a 11.466 monitor közül egyen jó eséllyel olvasható lesz az „Alvó szegek a jéghideg xomokban.” variáció.

(A valószínűségeket egyébként egy 0 és 1 közötti számmal szokás kifejezni: minél közelebb van a szám az 1-hez, annál nagyobb a valószínűség. Tehát szakszerűbben úgy mondhatnánk, hogy a vers esetében vizsgált mutáció valószínűsége 1/11.466 = 0,000087.)

A kérdés az, hogy mekkora az esélye annak, hogy egy mutáció egymástól függetlenül menjen végbe két különböző egyedben vagy kultúrában. A versnél maradva ez azt jelenti, hogy ha két, egymástól függetlenül működő számítógépen futtatjuk le a Négysoroson a véletlenszerű karaktercserét végrehajtó programunkat, akkor vajon hányszor kell próbálkoznunk ahhoz, hogy ugyanaz az eredmény jöjjön ki mind a két esetben. Vagy másképpen: hány számítógépet kell egymás mellé tennünk ahhoz, hogy egyszeri futtatás után két monitoron is olvasható legyen az elvárt variáció?

A matematikai válasz természetesen a következő: annyiszor, amennyi a két különböző valószínűség szorzata. Jelen esetben a valószínűség mindkét esetben ugyanaz, tehát 11.466 a négyzeten, vagyis 131.469.156. Ennyi számítógépre lenne szükségünk a kívánt eredményhez. Ha kb. 60 cm széles laptopokkal dolgoznánk, akkor szorosan egymás mellé téve őket, kétszer körbeérné az Egyenlítőt.

Tehát több mint százharmincmillió próbálkozásból egyszer van esély arra, hogy két egymástól független rendszerben ugyanazon változás jelenjen meg a fenti (nagyon rövid) versben. Hogy három ízben történjen meg ugyanazon változás, ahhoz ezt a számot még egyszer be kell szorozni 11.466-tal – ezt inkább nem számolnám ki.

Természetesen a lehetséges mutációknak elenyésző hányada lesz nyelvtanilag értelmes. (Pl. „Alvó szegek a jéghideg somokban.”) Úgy is mondhatnánk: nagyon kicsi az esély arra, hogy véletlen mutáció révén értelmes változat szülessék. Továbbá: ha egy változás egyáltalán értelmesnek bizonyul, akkor is kérdés, hogy működőképesebb-e, mint az eredeti volt, vagy sem. A „működőképesebb” a versre lefordítva olyasmit jelenthet, hogy „nagyobb irodalmi értékkel” bír, mint az eredeti. Szebb, meghatóbb, elgondolkodtatóbb. De egy ilyen véletlennek roppant elenyésző az esélye.

Roppant elenyésző, azonban – ha visszatérünk a génekhez és a mémekhez – a próbálkozásra borzasztó hosszú idő áll rendelkezésre. Ezért van elvi esély arra, hogy a számos véletlenszerű változásból létrejöjjenek működőképesebb verziók is, vagyis olyan X+1-ek, amelyek hatékonyabbak a korábbi X-nél. Ez az evolúció.

Sőt, bizonyos kedvező környezeti feltételek esetén a változások darabszáma megnőhet, így a hatékony változatok megjelenésének valószínűsége is emelkedhet. Valamennyit. És elvileg megtörténhet, hogy a genetikus/memetikus evolúció során ugyanazon hatékony változás egymástól függetlenül jelenik meg több ízben. Megtörténhet – de, mint láttuk, nagyon kicsi az esélye.

Természetesen az, hogy egy nagyon alacsony valószínűségű esemény valaha már bekövetkezett, tehát hogy volt rá precedens (pl. a lőpor kétszeri feltalálása), semmivel sem növeli meg a valószínűséget. Attól, hogy sokszor volt már korábban ötös a lottón, a jövő heti húzásnál egy hajszállal sem lesz több esélye annak, aki játszani akar.

És akkor nézzük Occam borotváját, vagyis azt a tudományos alapelvet, hogy ha egy jelenség okaként két lehetséges magyarázat kínáltatik, akkor – egyéb kiegészítő információk hiányában – azt kell választanunk a kettő közül, amely kevesebb alapelv szerepeltetésével képes megmagyarázni ugyanazt a jelenséget. Sarkosan fogalmazva: két lehetséges magyarázat közül többnyire az egyszerűbb az igaz.

Ha látunk ma egy hatékonyan, az egész világon elterjedt mémet (bár az Elvevő paradigmát valójában nem egyetlen mém alkotja, hanem egy legalább három mémből álló komplexum), amelynek a létrejöttéről nem áll rendelkezésünkre feljegyzés, akkor két lehetséges forgatókönyvet képzelhetünk el:

A) Az adott mém egymástól függetlenül jelent meg több helyen, és a végén összeért, „mint húsleves felszínén a zsírkarikák”.

B) Az adott mém egy helyen
bukkant fel – de olyan hatékonynak bizonyult, hogy elterjedt az egész világon.

A fenti levezetés és Occam borotvája alapján talán érthető, hogy miért valószínűsíthető sokkal nagyobb (pontosabban összehasonlíthatatlanul nagyobb) eséllyel a B forgatókönyv.



Bónusz annak, aki eljutott idáig az olvasásban:

– Miért van az oroszlánnak farka?
– Azért, hogy ha kint marad a bojt a ketrecből, legyen mivel visszahúznia.

Címkék: , ,


Hozzászólások:


:) eljutottam a bónuszig. Megérte.



"- Igen - kuncogott Argax -, általában így van. De ha valaki nagyon sokáig játssza, évekig, akkor néha véletlenül szavak lesznek belőlük. Nem éppen szellemdús szavak, de mégiscsak szavak. "Spenótgörcs" például vagy "Sörtekörte" vagy "Gallérmáz". Ám ha száz évig, ezer évig vagy százezer évig játssza valaki, akkor minden valószínűség szerint szerint véletlenül egy vers is kijöhet belőlük. S ha örökké játssza, minden lehetséges versnek és történetnek létre kell jönnie, azonkívül a történetek összes történetének, még ennek a történetnek is, amelyben mi ketten most éppen társalgunk. Logikus, nem?
- Ez borzasztó - mondta Barnabás."
(Michael Ende: A Végtelen Történet; A Régi Királyok Városa c. fejezet)

Occam borotvájával egyetértek, úgyhogy most már Veled is énekelhetünk Morgan-kánonban :D

Ádám



– Miért van a zsiráfnak hosszú nyaka?
– Hogy el tudja érni a magas fák leveleit.

Szerintem ez egy tökéletes válasz, ha a miért kérdést, nem "mi célból"-ként, hanem, úgy mint te, "mi okból"-ként értelmezzük.
Csak a levezetés hiányzik a válsz előtt, amit viszont te a "Nyak és borotva" című, azaz a:
"Miért van a zsiráfnak hosszú nyaka, avagy miért olyan erős a totalitárius mezőgazdaság térhódítása az emberi kultúrában?" témájú, ezen írásodban igen jól kifejtesz.
Összegezve oda juthatunk, hogy a zsiráfpopulációban a hosszúnyakúság illetve az emberi kultúrákban a totalitárius mezőgazdaság véletlen megjelenését követően,
ezek széleskörű elterjedtségében,
az elterjedés lehetőségét biztosító gének illetve mémek igen jelentős adaptív értéke nyilvánul meg, tehát az, hogy ezek a gének illetve mémek fokozott evolúciós előnyt biztosítottak a „hordozóik” számára.
S ha ezután föltesszük azt a kérdést, hogy milyen evolúciós előnyt biztosított a zsiráfnak a hosszúnyakusága, máris jöhet a válasz, az:
-Hogy el tudja érni a magas fák leveleit.
Tehát a válasz tökéletes! :-)
És nincs benne semmi antropomorf célszerűségre utalás sem! :-)
Nem igaz?:-)

De a lényeggel teljesen egyetértek!
Üdvözöllek: Ria

Ui. Olvastad már Umberto Eco: A Foucault-inga című könyvét?



Igen: onnan tudtam meg az élet egyik nagy alapigazságát, miszerint "a pénisz csak egy fallikus szimbólum". :D



Néhány megjegyzés:

1) Az evolúcióról szóló vicc pedig így hangzik:
– Miért van a zsiráfnak hosszú nyaka?
– Hogy el tudja érni a magas fák leveleit.
– És miért nőnek magasan a fák levelei?
– Hogy a hosszú nyakú zsiráf is tudjon miről legelni.

2) Csak a pontosság kedvéért: ábécét mondtam, nem betűírást. Tehát a betűk sorba rendezését, azt pedig több helyen is feltalál(hat)ták.

3) Amikor idéztél, nem idézted azt a felvtésemet, amit más kommentelők is már megtettek, nevezetesen hogy miért is bukkan föl az adott mém. Miért vált át egy kultúra a Meghagyó életmódról a fáradalmasabb Elvevő életmódra?



Ad 1.) :D

Ad 2.) Teoretikusan OK, gyakorlatilag én viszont nem tudok olyan ábécéről, amely ne az aleffel (ill. annak ekvivalensével) kezdődne.

3.) Valóban nem idéztem. És a neked írt kilométer hosszú magánlevélből sem idéztem a rá adott választ. Azt választottam, hogy nem fogok egyazon posztban mindenről írni. De nincs elfelejtve a téma.



Ad ad 2. Úgy tűnik, jogos, igazad van (má' megin', brühü). Ha nagyon erőltetném és kepesztenék az igazamért, valami olyasmit mondanék, hogy azért a kettőnk által ismert ábécék (ez vélelem) mind visszavezethetők valahova a Földközi-tenger környékére vagy mittudoménhova, de ettől még vidáman létezhetnek mindenféle betűíró nyelvnek mindenféle más ábécéi is. De nem mondom, mert nem vagyok egy olyan. :-)



Bónusz folyt. B verzióban:

- Hogyan nézne ki az, hogy oroszlán-semmi-bojt?



(Némileg OFF, Balázs, nyugodtan töröld, ha úgy érzed.)

- Miért van hátul a mókus farka?
- Mert elöl a mókus van.



"Négysoros"-odat követő fejtegetésedet olvasva én inkább az Abulafiára asszociáltam.:)

A könyv általad említett tanulságát tekintve, megjegyzem: vannak akiknek szomorú igazság lehet az általad idézett "nagy igazság".

Nekem Lia magyarázata tetszett a legjobban (ld.63.fejezet), melyben az emberi test, mint az analógiák ősmintája jelenik meg.

Bocsánat a kitérőért.
A világmegváltás természetesen fontosabb!

Üdvözöllek: Ria



Az a helyzet, hogy aránylag rég olvastam - és valószínűleg, mint oly sok mindent, ezt is túl korán. :( Az egész könyvből leginkább csak a hangulata maradt meg... Ja meg az, hogy "Tudod a jelszót?" - "Nem." :) (De nem lehet, hogy ez a legfontosabb mondanivalója?)


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta