Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

péntek, június 26, 2009
09:36
 
Valami új


Van egy olyan dolog a kozmoszban, amit kizárólag a meleg férfiak nem ismernek. A nők ismerik, mert van nekik – de hát a meleg férfiak nem nők. A heteró férfiak ismerik, mert nagyon is érdekli őket – de hát a meleg férfiak többek között pont attól melegek, mert ez a valami maximálisan kívül esik az érdeklődésükön.

Ez a valami a vagina. Ami nekem oly mértékben kimaradt az életemből (az ifjúkori identitáskrízis egy hevenyészett és kétségbeesett – és egy üveg vodkával megsegített – próbálkozását leszámítva), hogy esetemben még az általános iskolai „vicces” beszólás (ti. „Menj vissza oda, ahonnan jöttél!”) sem stimmelt, tekintve, hogy császárral születtem.

Alapvetően nyitott gondolkodású embernek tartom magam: hajlandó vagyok elolvasni olyan szövegeket, amelyek megkérdőjelezik az aktuális világnézetemet; a Vidám Parkban kipróbáltam a hullámvasutat és a centrifugát; noha korábban utáltam az olajbogyót, egyszer csak megszerettem (és azóta is olajbogyófüggő vagyok); volt, hogy megkóstoltam az osztrigát (csaknem meg is fulladtam tőle); igyekszem empatikusan megérteni a tömeggyilkost – de az én nyitottságomnak is van határa. És a vagina, mint ontológiai entitás, eleddig e határon túl helyezkedett el. Vagina, mint olyan, nincs, nem létezik, vagy ha létezik is, akkor az egyetlen adekvát attitűd, amellyel irányában viszonyulhatok, az a viszolygás.

Tegnap este azonban Tomival megnéztük A vagina monológok című színmű filmváltozatát (egy nagyon kedves barátunktól kaptuk kölcsön DVD-n). Az első negyedóra e viszolygás jegyében telt. Azonban a szerző és előadó, Eve Ensler olyan megkapó, keresetlen őszinteséggel, egyszersmind olyan elemi erővel kommunikálta üzenetét, hogy első, zsigeri érzésem átadta helyét egyfelől az önfeledt szórakozásnak, másfelől a mély megrendülésnek.

Alább Legeza Ilona könyvismertetőjét idézem:

Eve Ensler: A vagina monológok„Bárcsak ősanyáim is tudták volna, hogy a testük szentség. Hiszem, hogy az olyan botrányos hangok és az olyan őszinte szavak segítségével, mint amilyenek ebben a könyvben is találhatóak, a jövő nagymamái, anyái és lányai meggyógyítják önmagukat – és rendbe hozzák a világot”

A vagina monológokat több mint húsz ország színházaiban játsszák sikerrel. Eve Ensler több mint kétszáz interjút készített idős és fiatal nőkkel, házasokkal és egyedülállókkal, tudósokkal és prostituáltakkal, hajléktalanokkal, szegényekkel és gazdagokkal, heteroszexuálisokkal és leszbikusokkal, ázsiaiakkal, európaiakkal, amerikaiakkal és zsidókkal, majd ezekből a bensőséges vallomásokból írta meg a monológokat. Arra kérte a nőket, hogy beszéljenek a vaginájukról, pozitív és negatív élményeikről. Természetesen nem volt könnyű helyzetben, hiszen a nők saját testükhöz való viszonyáról nem szokás beszélni, különösen az idősebbeknek esett nehezére erről szólni. Az őszinte, szókimondó, költői szövegezésű, személyes hangú történetek a nővé érés, az első menstruáció, a szexualitás, a leszbikus szerelem, az örömszerzés, az erőszak és a szülés témáját járják körül. Szólnak arról, mennyire fontos nevet adni a vaginának, hiszen ez az első lépés a megismerése felé vezető úton. Olvashatunk arról, hogy sok nő iszonyodott a saját testétől vagy egyszerűen csak nem ismerte, aztán a felfedezése milyen diadalmas érzés volt. Megrázó képet kapunk a női nemiszerv-csonkításról, a boszniai nők háborús kínjairól, a gyermekkori zaklatásokról, az elhallgatott szenvedésekről. Megtudhatjuk, hogy leánya első menstruációjakor az egyik család megünnepelte a nagy eseményt, a másikban az anya felpofozta gyermekét. Ezek az élmények akár egész életre meghatározóak lehettek. A monológok azonban örömökről és vágyakról is szólnak, és a játékosság sem hiányzik belőlük. Ahány nő, annyiféle a válasz a „Mit viselne a vagina, ha felöltözne?” kérdésre: van, akié selyemharisnyát, másoké álarcot, angórát vagy szögesdrótkerítést. Az olvasmányos kötet, amely rávilágít arra, hogy a nők többsége mennyire nem ismeri a saját testét, hogy mennyire meghatározóak a nőiességgel kapcsolatos első élmények, és milyen káros lehet az elhallgatás.


A film nem egészen másfél órája alatt többet értettem meg abból, hogy mi a nőiség és mit jelent nőnek lenni, mint az elmúlt négy évtizedben összesen. Nagyobb tiszteletet ébresztett bennem a nők mint nők iránt (noha soha nem voltam hímsoviniszta), mint megannyi agresszív színezetű – feminista vagy kvázifeminista töltetű – beszélgetés és olvasmányélmény. Ettől persze egy kicsivel sem vagyok kevésbé meleg, mint voltam tegnap ilyenkor, mégis úgy érzem, megláttam valami újat a világból.

Voltaképpen ez a történet is egy ballada a költészet hatalmáról.

Címkék: , , , , , ,


Hozzászólások:


Örülök, hogy tetszett :)



Én színházban láttam még nagyon régen, és imádtam. Egyébként érdemes a Fallosz monológokat is elolvasni, mert nagyon tanulságos az is. Sajnos azt még színpadra állítva nem láttam.

Stent



Örülök, hogy ez a film újat hozott az életedbe.
Bennem fura érzések kavarogtak, miközben bejegyzésedet olvastam.
Versek jutottak eszembe.
Versek, melyeket nőkhöz nagyon is vonzódó emberek írtak, és mégis ambivalens viszonyulásról szólnak, sőt néha kifejezetten nőkkel szembeni idegenségnek adnak hangot.
Mint például Szabó Lőrinc következő 2 versében.

Szabó Lőrinc: Nők titka
http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/SZABOL/szabol00154/szabol00743/szabol00743.html

Szabó Lőrinc: De jaj a nő megszomorít
http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/SZABOL/szabol00154/szabol01441/szabol01441.html

Ilyen verseket olvasva szembesülök azzal, amit a magam "emberségében", sosem érzek, hogy nőként "más" vagyok.
Gyönyörűnek vagy viszolygást keltőnek ítélt sajátosságokkal, félelmetes vagy kicsinyes titkokkal, egy végletesnek látott idegen világhoz tartozónak.
Nem tiltakozom ezen "világfelosztás" ellen, csak valahogy nem érzem.
Számomra máshol vannak a határok ember és ember között.

Üdvözöllek: Ria



Nos, először is a keresetlen, de őszinte felvezetés: mikor most a blogodra kattintottam, nem számítottam semmi jóra. Mint bizonyára tudod, volt ma egy beszélgetésem, ami többek közt arról is szólt, milyen értetlenségeim vannak veled kapcsolatban.

Különösebben nincs kedvem elemezgetni a miérteket, csak az élményt szeretném megosztani, hogy (tudom, hogy gyomorforgatóan patetikus leszek) a bejegyzés végére már könnybe volt lábadva a szemem, aztán sírtam is, ami nem szomorúságról vagy örülésről szólt, egyszerűen egy régi feszültség távozott ezen a kijáraton, és valami nagyon helyrerakódott bennem veled kapcsolatban, ami bevallom, sokkal fontosabb nekem, mint a keresztény kontra Izmael, vagy más egyéb téma. Egyszerűen csak nagyon jó.



Örülök neki, és köszönöm a visszajelzést.


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta