Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005) |
kedd, július 28, 2009
12:12 Két pszichobagatell
Címkék: Agymenés, Pszicho, Vers Hozzászólások:
Óh, egy szál gatyában? Elpirulok. Viszont a két pszichobagatell remek! Mindkettő egy-egy gyöngyszem. Lehet, nem is sikerültek volna ilyen jól, ha hosszúnadrágban, nyakig gombolt ingben állsz azon a bizonyos erkélyen. De azért ...
Ez esetben nemhogy az őszt, de valószínűleg a mai reggelt sem értem volna meg.
Hát nem tom, hogy a Ti erkélyetek hogyan működik, én a magamén hosszúnadrágban + zárt ingben álldogáltam (igaz, a mellettem álló férfiú nem követte példámat), de nem lett semmi bajom, még mindig élek. Igaz, a szemben lévő erkélyeken hűsölő emberkék nevetgélve mutogattak rám, néhányan még a fejüket is csóválgatták. Nem értem, miért.
Az még nem is lenne baj, ha csak az ilyen csodás rímeket imádnád, s azok követelésében lennél telhetetlen, mi több: mohó! :-)
Puritán: Gatya ide vagy oda, azért az unikumnak is lehetett némi szerepe.
Nem tudok róla, hogy létező műfaj lett volna, mi több, nem is gondoltam rá, hogy műfajt teremtek vele, de miért is ne? És ó, igen, igen: nyíljon meg az út a mindenféle orvosi bagatellek előtt! :D
A pszichobagatell szó (és a vele megjelölt műfaj) valóban Balázs találmányának tekinthető, büszkén mondhatjuk, hogy egy új líratípus születésének lehettünk itt tanúi. << Vissza |
|
látogató 2005. január 10-e óta |