Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

vasárnap, szeptember 27, 2009
18:30
 
Egy Ember, Akinek abszolúte Semmi Érzéke a Szimbolizmushoz


Végre, végre! Rábukkantam a neten arra a Karinthy-jelenetre, amit csaknem húsz éve olvastam valami kötetben, de nem emlékeztem, melyikben, és azóta akartam megtalálni! Istenem, hogy hány embernek akartam már a kezébe nyomni...!

Most itt van, tessék, mindenki okulására:


EGY EMBER,
AKINEK ABSZOLÚTE SEMMI ÉRZÉKE A SZIMBOLIZMUSHOZ


Színházakkal szemben kézirat

Éjjeli kávéház, egyik sarokasztalnál a Mindennel Leszámolt Degenerált. Az ajtón belép Az Ember, Akinek abszolúte Semmi Érzéke a Szimbolizmushoz. Piros képű, bajuszos ember. Odanéz, és észreveszi a Mindennel Leszámolt Degenerált-at, aki, mint azonnal felismeri, iskolatársa volt. Vígan odamegy.


Az E. A. S. É. Sz. vígan. Szervusz, Zauerlében, á, szervusz, Zauerlében, hát hogy vagy? Nem ismersz?

A M. L. D. fájdalmas mosollyal. De igen, emlékszem. Az iskolában, nemde?

EASÉSZ szélesen letelepszik. Hát persze. Emlékszel a Löwingerre?

AMLD legyint, az, ablak felé fordul. Halkan. Én már nem emlékszem semmire.

EASÉSZ vígan. Mér, mi bajod? Gyöngül a memóriád?

AMLD tompán. Nem. Az életem gyöngül. Az életem hajója gyöngül ebben a kávéházban.

EASÉSZ vígan. Milyen hajó? Te foglalkozol ezekkel a Duna-gőzhajózási részvényekkel?

AMLD szünet után. Én most már többé nem foglalkozom semmivel. Én, barátom, a Semmivel foglalkozom.

EASÉSZ harsogva nevet. Hehehe! Nagyon jó! Te még mindig olyan vicces vagy.

AMLD fájdalmasan végigsimítja homlokát. Igen, én még mindig olyan vicces vagyok, jó fiú. Már nem sokáig leszek ilyen vicces, jó fiú.

EASÉSZ vígan. Mér, talán valami komoly dologgal foglalod el magad?

AMLD tompán. Igen, egy nagyon komoly dologgal foglalom el magam, jó fiú. Szegény barátom.

EASÉSZ vígan. Mér vagyok én szegény? Nem is vagyok szegény, egész jó ez a sóhivatali állásom. Te mér nem lépsz be valahová?

AMLD egészen tompán. Igen. Én nemsokára belépek valahová...

EASÉSZ vígan. Na végre, látod, ez már egyszer egy helyes elhatározás! Kaptál valami állást?

AMLD tompán. Igen. Egy végleges állást. Egy véglegeset. Egy véglegeset.

EASÉSZ vígan. No, hála istennek. Mindig mondom, hogy az ember foglalja el magát valamivel. Itt van a városban?

AMLD tompán. Nem. Messze van. Nagyon messze.

EASÉSZ vígan. Nem baj az, legalább világot látsz. Elutazol?

AMLD egészen tompán és nyomatékkal. Igen... én elutazom innen, jó fiú. Mereven ránéz.

EASÉSZ vígan. Bravó, gratulálok! Mikor utazol?

AMLD révetegen. Talán még ma...

EASÉSZ vígan. Na nézd csak, ilyen hamar. Na és hová utazol?

AMLD szomorú fölénnyel veregeti meg a vállát, tompán. Ha te azt tudnád, szegény, szegény barátom.

EASÉSZ vígan. Hát nem tudhatom, ha nem mondod meg.

AMLD tompán ránéz. Azt nem mondhatom meg.

EASÉSZ vígan. Nem? Kár.

Hosszú szünet.


AMLD tompán. Azt nem mondhatom meg neked soha.

EASÉSZ vígan. Kérlek alássan, nem erőltetlek, ha nem akarod. Szünet.

AMLD kicsit kevésbé tompán. Ahová én utazom, oda poggyász nélkül utaznak,

EASÉSZ vígan. Hát szóval, akkor ide a közelbe valahová. Talán Pomázra, nem?

AMLD mély szánalommal. Nem, nem Pomázra, szegény barátom.

EASÉSZ vígan. Hát nem találtam el.

Hosszú szünet.


AMLD tompán. Ott már nem kell Pomáz, és nem kell semmi... azon a vasúton.

EASÉSZ vígan. Tudod, az mindig a vasúttól függ. A gyorsvonatot azért szeretem, mert ott van étkezőkocsi is, az ember kap legalább valami harapnivalót, ha korog a hasa, nem igaz? Hehehe! Nevet.

AMLD tompán. Azon a vasúton csak egyetlen ételt osztogatnak... azt is vastányérból... Mereven ránéz.

EASÉSZ vígan. Ugyan. Na, az nem valami előkelő, hallod. Vastányér? Nagyon jó. Hehe! Nevet.

AMLD tompán. Abban a vastányérban ólomgombóc van, szegény, jó fiú. Mereven ránéz.

EASÉSZ vígan. Ólomgombóc? De hiszen azt nem lehet megenni. Milyen vicces vagy, hehe!

AMLD kicsit türelmetlenül. Azt nem is kell lenyelni... az magától nyelődik le... az az ólomgombóc... a vastányérból...

EASÉSZ vígan. Magától? Hogy lehet az? Valami automata?

AMLD kicsit epésen, de még elég tompán. Mert az a vastányér egy vascső... szegény, szegény barátom.

EASÉSZ vígan. Csőből egy tányér? Nagyon jó. Milyen az?

AMLD pikírozva. Az egy hosszú cső, amibe ólomgombóc van... ha tudni akarod...

EASÉSZ vígan. Csőbe gombóc? Milyen az?

AMLD kicsit forrva a dühtől, de mérsékelve magát. Vagy ólomgolyó, ha akarod...

EASÉSZ vígan. Ólomgolyó? Szünet után hangosan nevet. Ja úgy! Most már értem! Az revolver! Nagyon jó. Hehe!

AMLD sápadtan ránéz.

Szünet.


AMLD mereven nézi, aztán révetegen. Igen... Ha tudni akarod...

EASÉSZ vígan. Na ja... revolver. Gondolkodva. Ja, de hát te azt mondtad, elutazol... Na és ott kapod a revolvert?

AMLD ránéz. Nem... a revolver nálam lesz... nálam...

EASÉSZ vígan. Nálad? Minek?

AMLD fogait csikorgatva. Minek? Hogy magaam felé fordítsam!!! Tudd meg!!!

EASÉSZ vígan. Miért fordítod magad felé a revolvert?

AMLD feláll, kétségbeesetten ordít, hadonász. Hogy elsüssem a revolvert, lehúzzam a kakast a revolveren, kilőjem a revolverből magam felé a golyót!! Nem érted?!! Nem érted?!!!

EASÉSZ vígan. Ja úgy, szóval te főbe akarod lőni magad a revolverrel! Hát mért nem beszélsz világosan?! Akaszd föl magad. Szervusz. Vígan el.

Címkék: , ,


Hozzászólások:


Igggen kiváló, én is kerestem már, de "csak" ezt találtam, azért ez se semmi, sőt: http://hu.wikisource.org/wiki/Saj%C3%A1t_any%C3%A1m_nem_ismer_meg.



Szia!

Én a jezsuitáknál találtam rád! :-)
Megnéztem a filmedet és (tudom, hogy a beszólásom nem passzol ide) lenne egy-két kérdésem: 1. Azt mondtad a filmben, hogy a szemináriumban volt az első szexuális kapcsolatod egy fiúval! Azt is mondtad, hogy ez egy felemelő és borzasztó élmény volt, mert erre vágytál/vártál 8 éve!
A kérdésem: Mit kerestél a szemináriumban, ha ilyen fokú szexuális (most tök mindegy, hogy homo) késztetésed volt? Azt mondtad, megütköztél egy társadon, aki elmondta neked, hogy túlfűtött erotikus álmai vannak. És nem csak álmai (ő ha jól értettem heteroszexuális volt). Szóval????
2. A püspök nagyon leégett(legalábbis így van a filmben összevágva)hebeg, habog...és a végén magába zuhan. Ezt nem értem!: Azt mondod, közösséged van, hívő katolikus vagy. Nem értem, miért volt fontos ezt a szegény püspököt nyilvánosan ennyire megleckéztetni?
Annyira fura volt, ahogyan a végén a film úgy fejeződik be, hogy a püspök magába zuhantan, kivörösödve, leizzadva néz lefelé!
Nem értelek igazán!
A történeted sem igazán világos, bár sokat sejtet, de azt mindenki kitudja magáról jelenteni, hogy az ő gyerekkora csupa móka volt és kacagás! Ezt érvként felhasználni viszont kissé háát, ha finom akarok lenni, felszínes dolog!
Üdvözöllek: Zsuzsa



Ime Egy Asszony (lásd fentebb), Akinek Abszolúte Semmi Érzéke a Szimbolizmushoz.

Az élet maga az irodalom.



Míg Zsuzsanna értetlenkedő kérdéseit megjegyzés nélkül hagynám "jólneveltségem" okán (s ily módon Eszter kommentjéhez csatlakozom), megkérdezném, hogy amit csak most vettem észre a poszt címében, a z>t betűcsere véletlen elgépelés vagy szándékos poén?



Zsuzsa: Tárgyilagosan válaszolok mindkét konkrét kérdésedre.

1. "Mit kerestél a szemináriumban...?"

Pap akartam lenni.

2. "Nem értem, miért volt fontos ezt a szegény püspököt nyilvánosan ennyire megleckéztetni?"

Erre az eldöntendő kérdésedre ("Nem értem...?") te magad árulod el a választ: Igen.

Eszter: Tíz pont! LOLLOLLOLLOLLOL :DDD

lorcsi: ...Nem kicsit, nagyon. :( Kösz, javítom.



Az a benyomásom, hogy Zsuzsanna jelen blog nyelvezetétől eltérő nyelvezetet használ, és Ti zömmel az eltérő nyevhasználatra reagáltatok, és kevéssé a tartalmi részre. Szívesen olvasnám újra a gondolatait kvázi zsiráful megfogalmazva, illetve szívesen olvasnék valódi párbeszédet, habzó éggel a tetején. Már csak azért is, mert Zsuzsa valami filmről beszél, amit nem láttam.



Zsuzsa a Halállal lakoljanak? című, rólam készült, 55 perces portréfilmről beszél, amely a http://gay.hu/halallal_lakoljanak/ címen egyébként megnézhető. A filmet a 2003. évi filmszemlén mutatták be, rendezője Frivaldszky Bernadett.

A filmben megszólal apám és Beer Miklós püspök is, de nagy részében engem mutatnak premier plánban; így beszélek a melegségemről, a megtérésemről, a szemináriumi éveimről, a kisközösségből való kirúgásomról, az öngyilkossági kísérleteimről, meg az Öt kenyérről.

A film úgy készült, hogy megcsinálták velem az interjút (egyetlen ülésben). Utána a rendező keresett valakit, aki "főállású katolikus", vagyis egy püspököt, aki hajlandó lenne nyilatkozni a homoszexualitásról. A püspökök közül egyedül Beer atya vállalta a megszólalást, aki annak idején tanárom volt Esztergomban (és akivel mellesleg nagyon kedveltük egymást).

A vele való interjú két részből állt. Először beszélgettek vele a homoszexualitásról általában. Elmondta a kincstári katolikus téziseket, de kiderült a megszólalásából, hogy baromira nincs fogalma a témáról (úgy derült ki, hogy ő maga mondta). Másodszor levetítették neki a velem fölvett anyagot, és végig vették az arcát, ahogy nézi. És hát az történt, amit Zsuzsa leír: látványosan magába roskadt. Azt mondta a végén, idézem: "Még soha nem volt alkalmam, hogy ilyen közelről lássam egy ember életét. Tudja, annyi más dolgunk van, annyi mindennel kell foglalkoznunk..."

Zsuzsa most azt kérdezi, miért kellett így csinálni. Mit mondhatnék erre?



Értem, köszönöm.
Nem tudom, mit mondhatnál Zsuzsa kérdésére, már azon kívül, amit most itt leírtál.
A kommenttel igazában Zsuzsát akartam megszólítani, mert szeretném megérteni. Hogy mi okozott neki kognitív disszonanciát (így mondjuk?), ami miatt azt írja, hogy "Szóval????".
Az újabb kommenttel benneteket, mert azt láttam, hogy helyreteszitek (mármint Zsuzsát), ami önmagában nem gond (elvégre amilyen az adjonisten...), csak ő egyedül szóvalozott, ti meg voltatok hárman, és te pluszban meg is dicsérted Esztert a helyretételért.
Próbálom zsiráful: az volt a benyomásom, hogy összezártatok, úgy néztetek farkasszemet egy emberrel, és ettől frusztrált és csalódott lettem, és szükségét éreztem, hogy Zsuzsa mellé álljak, holott valószínű, hogy amúgy nem értenék egyet vele.



Kedves Jgy, igazad van: én egy olyan Asszony vagyok Akinek Viszonylag Korlátozott Érzéke Van a Zsiráfnyelv Iránt. És sajnos számomra léteznek zsiráfnyelv inkompatibilis helyzetek, ahol azt a szemléletet nem is erőltetem. Sajnos - mondom -, mert jó volna még szelídebbnek, empatikusabbnak, és toleránsabbnak lenni, de nem vagyok, mert félek odatartani a másik orcámat is.

Mindig oda kell tartanunk a másik orcánkat is?



Eszter, ez megint a régi félreértése az EMK-nak. A zsiráf az erőszakmentes, nem pedig hülye és/vagy mazochista. :) A másik orca odatartása az nem EMK-találmány, hanem egy másik történetből származik. A két dolognak semmi köze sincs egymáshoz, már csak azért sem, mert az evangéliumokban bemutatott Jézus minden, csak nem zsiráf.

A zsiráf végtelenül makacs jószág, és maximálisan ragaszkodik ahhoz, hogy kielégüljenek a szükségletei. Ugyanúgy, mint a sakál -- azzal a különbséggel, hogy a zsiráf ezt be is vallja.



Eszter: Nem, nem mindig. Főleg nem kell.
Balázs: Igen, köszönöm.
magamnak: Azóta megnéztem részleteket a filmből. Az első reakcióm a megrázkódtatás volt. A második, hogy Zsuzsa [öncenzúra]. A harmadik, hogy még jobban vágyom Zsuzsát megérteni.



Azt hiszem, a berzenkedésem zsiráfnyelv ügyben nem elvi jellegű, hanem érzelmi megalapozottságú (egyszer régen már vitatkoztunk, eszmecseréltünk erről), ezért nem hatnak rám eléggé az észérvek. Értem, amit mondasz Balázs, de - időnként, mint pl. Zsuzsa bejegyzését olvasva - nem érzem.



Értem a berzenkedésedet valami ellen, amire te azt mondod, hogy a zsiráfnyelv elleni berzenkedés. Nem akarom az érzéseidet elvitatni, csak arra szeretnék rámutatni, hogy amikor ezt a "valamit" (a berzenkedésed okát) részletezed, akkor olyan attribútumokat sorolsz fel (pl. a másik orca odatartása), ami kifejezetten nem a zsiráf (hanem pl. a befelé fordított fülű sakál) sajátja.

Tehát az averziódat értem, csak épp úgy gondolom, hogy hajlamos vagy tévedésbe esni, amikor az averziód tárgyát megnevezed.

Kicsit úgy, mint a néhai K. felesége, amikor éjszaka becsöngetett hozzám, mert nem tudott aludni az én állítólagos gitározásomtól. Hogy nem tudott aludni valami hangtól, az vitathatatlan. Hogy annak a "valami hangnak" én lettem volna a forrása -- az viszont történetesen nem stimmel.



Szerintem bizonyos dolgok el sem jutnak (az ellenállásom miatt?) hozzám abból, amit zsiráf ügyben mondasz. Egyébként tisztában is vagyok vele, hogy nem a zsiráfnyelv ELLEN, hanem a zsiráfnyelv-ÜGYBEN berzenkedem.

Azért is használtam ezt a kevésbé konkrét kifejezést - és nem azt, amit Te olvastál ki belőle - mert ez az EMK dolog nem tárgya, hanem triggere az ide vonatkozó érzelmeimnek.

Vannak különben elvi jellegű, viszonylag érzelemtelen kétségeim, de nem vagyok abban biztos, hogy elvi alapon védhető volna az álláspontom, meg nem is vagyok ennek megítéléséhez kellőképpen tájékozott. Maradok inkább annál a megfogalmazásál, hogy én az EMK-t nem mindig szeretem :(



"én az EMK-t nem mindig szeretem :("

Légy erős: én se mindig szeretem. De hát ez is olyan, mint az óvszer: azt se azért használja senki, mert szereti, hanem mert nélküle, ugye... :)



Sziasztok, látom nem kegyelmeztek nekem,:-) szóval: Balázs, nem válaszoltál, miért akartál Te pap lenni amikor alig vártad, hogy "bűnbe" essél? ((bocs ez nem a zsiráf nyelv) A papi szeminárium egyébként (ezt atyáktól tudom) tele van olyan fiúkkal, akik nem odavalók. Ezért van az, hogy sokan már a papneveldében "csajoznak", vagy "pasiznak". A cölebsz életmód nehéz. Nagyon kevés pappal találkoztam, aki tényleg legbelső indíttatásból lett az aki. Nagyon sokan vannak akik később pappá válnak, valami elől menekülnek -pl a homoszexuális élet elől. Vagy valami más motiválja őket.



Zsuzsa, azért nem válaszoltam neked, hogy miért akartam pap lenni, mert nem kérdezted eddig. Most kérdezted, de most sem válaszolok, a következők miatt:

Azt írod rólam: „alig vártad, hogy "bűnbe" essél”.

Nem tudom, honnan vetted ezt: miből szűrted le, vagy éppen ki mondta neked rólam. De ha azután, hogy állítólag megnézted a rólam készült filmet, képes vagy ilyen marhaságot mondani, akkor a következő lehetőségek állnak fenn:

a) ostoba vagy
b) rosszindulatú vagy
c) előítéletes vagy
d) figyelmetlen vagy
e) bárdolatlan vagy

Ezek közül bármelyik, esetelg ezek bármilyen együttese. Egyik esetben sem érzem magam motiválva arra, hogy az időmet a veled való párbeszéd kísérletére (amely kísérletről eleve tudható, hogy kudarcra van ítélve) pazaroljam.

És ha elfogadsz egy tanácsot: amennyiben a jövőben valaha azt szeretnéd, hogy egy másik ember ossza meg veled a legbelsőbb, legmélyebb érzéseit és gondolatait (vallásról, hivatásról, intimitásról), akkor ne azzal nyiss, hogy letámadod, hanem előlegezd meg neki a tiszteletet, ami alapján a másik úgy érezheti, hogy rászolgáltál a bizalmára.

Esetedben én nem érzem így.




<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta