Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

szerda, október 21, 2009
00:44
 
A Nagy Kosárlabda Teszt


Az alábbi videó hossza 32 másodperc. Hang nem kell hozzá, viszont átkozottul kell figyelni. A felvételen egy fehér és egy fekete csapat tagjai passzolgatnak egymásnak egy-egy kosárlabdát. A feladat a következő: Meg kell számolni, hogy a felvétel teljes időtartama alatt a fehér játékosok között hány passz történik.

Csalni nem ér: a film válaszadás előtt csak egyszer nézhető meg.

Most tessék indítani.



Megvolt?

Sikerült összeszámolni a fehér játékosok közötti passzokat? Mennyi az eredmény? Esetleg valami megjegyzés, észrevétel?

OK. Akkor jöjjön az igazság pillanata.

Az egérrel történt kijelölés után alább olvasható a helyes válasz; ki-ki meggyőződhet a saját figyelmességének mértékéről.


Teljesen lényegtelen, hogy hány passz történt a fehér csapatban. De vajon észrevetted-e a gorillát?!

Ha nem, akkor nézd meg még egyszer a filmet, de ezúttal ne számolj semmit. Csak nézd. Aztán vond le a megfelelő következtetéseket.

Csak az őszinteség kedvéért: én is beszoptam, én is levontam.

Címkék: ,


Hozzászólások:


Ha ez beszopás (bár miért is?), hát én is beszoptam. A levont következtetés viszont - legalábbis magamnak - felettébb izgalmas. Ugyanis nem a videót illetően voltam figyelmetlen - kaptam egy feladatot, amit igyekeztem képességeim szerint megoldani, ehhez szigorúan egy területre kellett koncentrálnom, ezzel szerintem nincs gond.
Viszont a posztot illetően voltam figyelmetlen. Ez a mondat: Esetleg valami megjegyzés, észrevétel?, csak utólag szúrt szemet. Tanulságos.



Én majdnem elkavarodtam a fekete dög miatt, így most nem tudom, hogy 16 vagy 17 passz volt. Biztos voltam benne, hogy azért jön keresztül a szőrős muki, hogy összezavarjon. Sikerült neki. :D



Hát majdnem zavarba hozott a fekete figura, de nem engedtem neki, 18-at számoltam egyébként passzból, de már közben sejtettem, hogy az a szőrös izé lesz a lényeg...



Bikkfa, lorcsi: fogadjátok irigykedésemet! Én totálisan belemerültem a passzok számolásába. Fentebb vitattam, hogy ez beszopás volna, de éles helyzetben nagyon is az tud lenni. Asszem, ideális terep lehetek egy zsebtolvaj banda számára.



Jgy, nyugi: Bikkfa és lorcsi elenyésző kisebbséget alkotnak. Ez a videó egy nagyon híres pszichológiai kísérlet, rengeteg emberrel elvégezték. Az alanyok közül a túlnyomó többség (Tomiék harmincfős egyetemi csoportjában kb. mindenki) akkor, amikor fölteszik a kérdést, hogy "ki vette észre a gorillát", hülyén néz, hogy mi a faszról van szó.

Nem az a kérdés, hogy mi a helyzet a zsebtolvajokkal, sokkal inkább arról, hogy mi a helyzet a szemtanúk megbízhatóságával, teszem azt akkor, amikor egy szemtanú vallomása alapján ítélnek valakit halálra (vagy hosszú-hosszú börtönbüntetésre).

Ezt a témát (a szemtanúk megbízhatatlanságát) rengeteg kísérletben vizsgálták, azonos eredménnyel. Volt, amelyikben én voltam a megfigyelés tárgya (1995, ELTE pszichó szak, amikor oda jártam). Roppant szórakoztató volt, ahogy a tesztelt csoport (egy ZH-t író társaság) teljes magabiztossággal állította, hogy a terembe óra közben benyitó alakon (rajtam) milyen ruha volt: konkrétan felsorolták azt a cuccot, amit akkoriban rendszeresen hordani szoktam volt, de aznap egész véletlenül kurvára nem az volt rajtam.



OK, értem. Mondjuk, az irigykedést nemigen befolyásolja, hogy annak a tárgya kisebbségben van-e, de nem is ez a lényeg.
Amit írsz, elgondolkodtató, és talán nem is annyira a halálbüntetés területén, mert jóhiszeműen vélelmezhetjük, hogy adott esetben az eljáró bíró nagyon alaposan megvizsgálja a tanúvallomásokat, egybeveti a nyomokkal meg egy rakás körülménnyel stb. Hanem ha ez a kísérlet mindig ilyen eredménnyel végződik, akkor egy nagy határ biztosnak hitt történet (mást ne mondjak, a négy evangélium) megkérdőjelezhető.
Egyébként ez a posztod "csak úgy" jött, vagy kapcsolódik az előzőhöz, nevezetesen, hogy ilyen egzaktságú eredményt várnál el az asztrológiától, hogy hiteles legyen.



Az egybeesés véletlen. Richard Dawkins A legnagyobb mutatvány - Az evolúció biznyítékai c. könyvét olvasom éppen, ő hivatkozik erre a kísérletre, így jutott eszembe. Annak idején Tomi mutatta nekem.

Azzal kapcsolatban, hogy "eljáró bíró nagyon alaposan megvizsgálja a tanúvallomásokat", hadd idézzem épp Dawkinst:

"A gorillás filmet vgy valami hasonlót minden esküdtszéknek be kellene mutatni, mielőtt visszavonulnának az ítélet megvitatására. És minden bírónak is. (...) Elszomorítóan hosszú azoknak a listája, akiket tévesen ítéltek el a szemtanúk vallomásai alapján, majd később felmentették őket - néha több év után - a DNS-vizsgálatokból származó új bizonyítékok alapján. Csak Texasban harmincöt elítéltet mentettek fel azóta, amióta a DNS-vizsgálat eredményét bizonyítékként fogadják el a bíróságok, és ők csak azok, akik még élnek. Tekintettel arra, hogy Texasban milyen különös előszeretettel élnek a halálbüntetés lehetőségével (hatévnyi kormányzósága alatt George W. Bush átlagosan kéthetente írt alá halálos ítéletet), kénytelenek vagyunk feltételezni, hogy jelentős számú kivégzettet menthettek volna fel, abban az időben is lehetőség lett volna DNS-vizsgálatra."



Azért a kísérlet is csal egy picit, ugyanis egész más lenne az eredmény, ha a kérdés az lenne "figyelje meg alaposan a következő eseményt". A passzok számolása annyira nehéz feladat a legtöbb embernek (nekem is), hogy muszáj minden mást kizárni a megfigyelésből, jöhet itt gorilla, elefánt akármi, nem figyelek rá mert elvonná a figyelmemet az eredeti feladatról és nem tudnám azt megoldani. Az viszont szépen kiderül, hogy egy feladatában elmélyedt szemtanú vallomása bizony nagyon is félrevezető lehet.



Még valami. Azt hiszem akkor is más lenne az eredmény, ha a fekete csapat passzait kéne figyelni, vagy, ha egy jegesmedve jönne be a képbe.



A kísérlet nem csal, hanem az életet modellezi.

A valós életben sem az szokott lenni az instrukció, hogy "figyelje meg alaposan annak a sofőrnek a viselkedését, mert mindjárt el fog gázolni valakit" (azaz figyelje a gorillát), hanem a járókelő elmerül a kirakatnézegetésben vagy egy beszélgetésben (azaz a passzokat számolgatja). És utána maximális magabiztossággal állítja, hogy mi is történt valójában.

Nincs itt semmi csalás, csak kurva kínos az eredmény annak, aki nagyra van a megfigyelőképességével és a (bármire vonatkozó) véleménye megalapozottságával.



Nem lenne más eredmény. Vizsgálták, és mindegy, hogy melyik csapat passzait figyeli az alany.



Ha ez a szomorú helyzet tanúmegbízhatóság ügyében, akkor ezen a poszton:

http://birtalan.blogspot.com/2007/06/merre-tart-vilg.html

a felsorolt ötven, a világot potenciálisan megrengető tény közül a 46. pont átértékelődik.



A hivatkozott adat: "46. Az átlagos brit városlakó naponta akár háromszázszor is kamera elé kerül."

Nem hiszem, hogy a jelen posztban tárgyalt téma átértékelné a kérdést. Bush nem a kamerák feltalálása és -szerelése előtt lett kormányzó; ezek a kamerák nem akadályozták meg a téves ítéleteket.

Erre lehetne az a válsz, hogy igen, mert kevés volt a kamera. Voltaképpen miért ne: föl lehetne szerelni kamerát mindenhova: az utca minden négyzetméterére, minden munkahely és otthon helyiségébe, beleértve a klotyót meg a hálószobát is. Persze hogy ki figyelné (és de facto ki figyeli) e töméntelen mennyiségű kamera által közvetített képet, az más kérdés. Esetleg föl lehetne szerelni a monitorokat figyelő kamerákat.

Csak az a helyzet, hogy én kurvára utálnám ezt a megoldást. Már Orweel is utálta.

Arról persze nem is beszélve, hogy a kamera által közvetített kép ugyanúgy ki van téve az optika törvényeinek, mint a közvetlenül látott, tehát tág tér nyílik az optikai csalódásoknak.

Valamint a legnagyobb gond (túl a személyisgjogi problémákon) az, hogy vitás esetben a felvett képet is emberek nézik meg: ugyanolyan emberek, akik egy 32 másodperces filmben a színen 9 másodpercig jelen lévő kibaszott nagy gorillát nem vesznek észre.

Itt egy másik gyors önteszt a figyelmességre. Én megbuktam rajta.



Világos. Ámbár egy videó többször is visszajátszható, így van esély, hogy a valahanyadik pergetésnél megpillantjuk a gorillát/kiküszöböljük az optikai csalódást.
A kamerát nem személyiségi jogokat felülíró előnyei miatt dobtam be (én is utálom), hanem csak példának: adott esetben megbízhatóbb, mint a tanú. (Meg mert hátha örülsz, hogy előhalásztam egy több mint két évvel ezelőtti posztodat.) :-)



Mekkora összegben mernél fogadni arra, hogy mondjuk ezer kísérleti alanyból akadna legalább egy, aki egy passz-számolgatós felvételt visszanézne még egyszer, biztos, ami biztos alapon, hogy véletlenül nincs-e benne egy gorilla? ;)

Annak örülök, hogy előástad ezt a posztot, de rögtön fel is rémlett, hogy annak idején volt egy heveny egyet nem értésünk, épp a kamerák kapcsán. (Nem olvastam most újra.)



Az önteszten megtaláltam az összes F betűt. (Tekintsünk el attól az apróságtól, hogy már ismertem, és persze, elsőre én is elbuktam rajta.)



OK, tekintsünk; akkor megvan a happy end. :P



(Asszem, cippzárban írunk.)
Tesztben nem, de egy vizsgálóbíró akár számolhat is vele, hogy a látott videón valami nem tűnt fel neki rögtön.

Kamera elé kerülés ügyében én csak kételkedtem a napi 300-ban. (És még most is.) Meg nem találtam azonos fajsúlyúnak a nemtudommármivel.



"Nem lenne más eredmény. Vizsgálták ..."
Ha vizsgálták el kell fogadjam, másra tippeltem.

"A kísérlet nem csal, hanem az életet modellezi."
Hát ez nagyon merész kijelentés! Mármint, hogy az életet modellezi. Ehhez nagyon sok kontroll kísérlet kéne, hogy ez kijelenthető legyen. Amíg ilyenek nincsenek addig szerintem nem modellezi az életet, hanem csak egy szituációt, amikor valaki nagyon koncentrál és kizárja a külvilágot.
Egyébként, ha ilyen arányban és mértékben lennénk minden szituációban figyelmetlenek akkor a homo sapiens már kihalt volna.



A "modellezi" szót nem úgy értettem, hogy egy az egyben leképezi; a modellezés nem feltétlenül ezt jelenti. (A modell témáját lásd még (érintőlegesen) ebben a posztban.)

Azt viszont fenntartom, hogy a világban többnyire nem úgy vagyunk jelen, hogy mindenre kiterjedő figyelemmel tanulmányozunk valamit, hanem be vagyunk szűkülve valamire. Lehet az egy figyelmet igénylő feladat, de lehet az aznapi vacsora fejben való tervezgetése; lehet egy aktuális beszélgetés, egy szerelem, egy hirtelen jött düh vagy egy feltört sarok okozta fájdalom. Ezek mind tökéletesen alkalmasak arra, hogy a figyelmünket fókuszálják, s így a valóságészlelésünket torzítsák.

Ebből a szempontból a kísérlet valóban az életet modellezi.



Így elfogadom, bármely váratlan esemény megfigyelésekor (szemtanú) feltehető, hogy valami másra figyeltünk éppen ami miatt az eseményt nem tudtuk tökéletesen megfigyelni. Ennek ez a kísérlet egy erősen eltúlzott esete, de pont ezért olyan látványos az eredménye.



Vélhetőleg itteni utolsó kérdésem. Számít-e (mondjuk, a "beszopás" hatékonyságát tekintve) a videó hossza, illetve az, hogy nagyjából félidőben jelenik meg a gorilla? Olyasmire gondolok, hogy "a kísérletek szerint az ember 16 másodpercig tud erősen koncentrálni" stb.



Feltehetőleg számít, de semmit nem tudok a kísérlet dokumentációjáról.

Viszont a "fekete vagy fehér vgy jegesmedve" témához még annyit: időközben megkérdeztem Tomit, hogy pontosan hogy is volt a kísérlet eredeti instrukciój. Hát úgy, hogy a csoport egyik fele a fehérek, a másik a feketék passzait számolta. Nem volt különbség: egyformán nem vették észre a gorillát.



:D
keméény, nekem nem tűnt fel,
ez most akkor mit jelent?:(



Azt, hogy a megfigyelőképességed nem jobb, mint Apáé, Tomié vagy az enyém. ;)



Na mondjuk Tomiék egyetemi csoportjában a gorillás film a második volt:) Az elsőként bemutatott jelenet három különböző fekete-fehér filmből egymásra montírozott, és - szerintem - sokkal nehezebben észlelhető "extrát" tartalmazó szösszenet volt. (Mondom ezt persze azért, mert természetesen én sem vettem észre az extrát a passzok számolgatása közben.) Raksz majd föl szignáldetekciós kísérletet is? Vagy esetleg változási vakságosat? :)

A tízmásodperces IQ-tesztet valamikor az ősidőkben egy sokkal komplexebb :D, kb. 6 ugyanilyen feladatot tartalmazó teszt részeként kaptam meg, és már ELSŐRE megtaláltam mind a 6 F-et. Ilyen ügyes vagy, bezony.



milyen gorilla? ó, hogy az a...

ez nagyon jó :D



Megmondom őszintén, én azzal voltam elfoglalva, hogy "fehér" alatt fehér ruhásat vagy fehér bőrűt kell-e érteni (mert mondjuk egy fekete/kreol bőrű fiún a fehér ruha pont félrevezető), meg hogy amikor a dobdát átlabják egymásnak, akkor az most passzolás-e volt. :-D S mivel egyik kérdésre sem találtam választ, gondoltam, az első alkalommal inkább végignézem, megállapítom, hogy mit is kell sasolni egyáltalán, és ha már tudom, akkor másodszorra talán már meg is számolom, hány fehér dibdáb dobál labdát. :-D Nem csoda tehát, hogy az ún. gorilla sokkal érdekesebb volt, meg főleg az, hogy a többiek ugyanúgy játszottak körülötte tovább -- amiből rögtön nyilvánvaló lett, hogy itt egy ún. szihológiai kísérletről van szó. Bár ha már a fehéreken meg a dobdákon filóztam, abban sem voltam biztos, hogy az a bejövő intenzív maflaság volt-e úgy kimondottan gorillának szánva, vagy inkább egyebet (mondjuk egy pszichológiai kísérTetet) kell rajta érteni. :) A legnagyobb meglepetés tehát az volt, hogy ez a gorillisztika egyáltalán felmerült. Hát ki a csiga ne vette volna észre? :-P

Egyébként ez talán összefügg azzal, mikor Feldmár András felteszi a kérdést ("Van élet a halál előtt?" c. film): mit tennél, ha beléd hipnotizálnának egy szokást (pl. hogy ha a másik megérinti az orrát, pislogj), amiről nem tudsz, és rá akarnál jönni, mi az? A válasz: a meditáció -- kívül helyezkedni mindenen, ahol nincs többé megszokás, hanem a legbanálisabb dolgok is tudatosulnak. Lehet, hogy (elvileg) ez lenne a titka az előfeltevés és előítélet nélküli megfigyelésnek is. Nem mintha a köznapi életben ez olyan egyszerű lenne: nemcsak azért, mert annyi minden történik, hanem azért is, mert csak akkor tudunk bármi értelmeset is csinálni, ha arra koncentrálunk.


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta