Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

vasárnap, november 01, 2009
06:55
 
Tojások és lovak


„Igazi elvevő idill :D :P” –

– szól a FarmVille nevű jétkról szóló posztomhoz írott komment.

Ha figyelmen kívül hagyom azt az opciót amely szerint ez öncélú, át nem gondolt basztatás, akkor csak azt tudom mondani: a FarmVille-t Elvevőnek titulálni egyszerű tárgyi tévedés, amely a játék nem ismeréséről és/vagy Daniel Quinn mondanivalója lényegének meg nem értéséről árulkodik.

Quinn, mint tudjuk, azt a társadalmi szerveződési formát nevezi Elvevőnek (szemben a Meghagyóval), amelynek alapelve az ökológia alaptörvényének, a korlátozott vetélkedés törvényének figyelmen kívül hagyása, sőt nyílt tagadása. A törvény, amely a Földön az életközösséget irányítja, egyik megfogalmazása szerint így szól: Versenghetsz képességeid legjava szerint, de nem irthatod ki szisztematikusan a vetélytársaidat, nem semmisítheted meg a táplálékukat, illetve nem tagadhatod meg tőlük a táplálékhoz jutást. Más megfogalmazással: vetélkedni szabad, hadat viselni tilos. Ismét máshogy: Egyetlen faj sem teheti a világ életét a saját tulajdonává.

Ez a törvény biztosítja az életközösség működését; ha egy (kellően intelligens) faj kivonja magát a törvény hatálya alól, az a biodiverzitás csökkenéséhez, ez az életközösség törékennyé válásához, végső soron pedig a nagyon nagy méretű pusztulásához vezet.

Ez történt és történik a mi kultúránkkal, tízezer éve.

Kétségtelen, hogy az Elvevő életmód egyik jellegzetes ismérve a mezőgazdaság. Azonban önmagában a mezőgazdaság nem áll ellentétben az ökológiai törvénnyel. Számos Meghagyó törzs foglalkozott (és foglalkozik ma is, ahol még nem irtottuk ki őket) mezőgazdasággal, és a Homo sapiens megjelenését követően 190 ezer éven keresztül ez nem vezetett a világ leigázásához.

Az Elvevő paradigma lényege – és itt a félreértés – nem a mezőgazdaság, hanem annak egy fajtája, az ún. totalitárius mezőgazdaság. Kiegészítve azzal a tévképzettel, hogy ez az életmód az emberi élet egyetlen helyes útja, tehát aki nem ezen jár, az tévedésben él. És megspékelve a Quinn által Nagy Felejtésnek nevezett történelemhamisítással, amely szerint az ember kezdettől fogva ezt az életet élte.

Ez a háromkomponensű robbanókeverék alkotja azt a jelenséget, amit Daniel Quinn Elvevőnek nevezett el, utalva arra, hogy az eszerint élő emberek elveszik a világ irányítását – képletesen szólva – „az istenek kezéből”, hogy magukhoz ragadják azt. És amely robbanókeverék szükségszerűen a világ letarolásához vezet.

Ennek logikai összefüggése a következő: A megnövekedett termelés megnöveli az elérhető táplálék mennyiségét. A megnövekedett táplálékmennyiség a népesség megnövekedéséhez vezet. Minden fajnál, az életközösség egészében. A népesség megnövekedésére adott válasz mindig és mindenhol az elérhető táplálék mennyiségének csökkenése. A kevesebb táplálék a népesség csökkenéséhez vezet. A kisebb népesség a táplálékkészlet megnövekedését eredményezi. A megnövekedett táplálékmennyiség a népesség megnövekedéséhez vezet – és így tovább, a végtelenségig. Ez az önszabályozás, az ún. negatív visszacsatolás zajlik az életközösség egészében. Mindig és mindenhol. Ez az ökológiai körforgás.

Az Elvevők ezt a körforgást szakítják meg azzal, hogy a népesség megnövekedéséből adódó táplálékcsökkenésre nem a népesség csökkenésével válaszolnak, hanem további tápláléktermeléssel (mivel hogy szerintük ez az élet egyetlen helyes útja), ami a népesség további növekedéséhez vezet, amire a többlettermelés a válasz, ami a népesség további növekedését eredményezi, amire ismét még több termeléssel válaszolnak, ami további népességnövekedéshez vezet...

Ez a pozitív visszacsatolás jelensége, amelyre a legeklatánsabb példa: minél forróbb a kazán, annál jobban fűtjük. Ez természetesen rövid úton a kazán felrobbanásához vezet. És ez a robbanás – a népességrobbanás – zajlik tízezer év óta a mi kultúránkban. A tízezer év ökológiai léptékkel mérve egy szempillantás.

A termelés azonban nem teremtés. A megnövekedett táplálékkészlet nem a semmiből jön elő. A termelés azt jelenti, hogy más (növényi és állati) életformákat alakítunk át emberi táplálékká. Annak oka, hogy naponta fajok tucatjai tűnnek el végérvényesen, nem valamilyen szerencsétlen csillagállás, hanem az – hogy közvetve vagy közvetlenül – a szó szoros értelmében felzabáljuk őket. Kiesszük magunk alól a világot.

A FarmVille nevű játék természetesen az Elvevő kultúrkörben született meg. De:

A játékban nincs népességnövekedés, ami szükségszerű többlettermelést, az pedig további népességnövekedést eredményezne. Továbbá van ugyan területi terjeszkedés, de

a) nem korlátlanul, csak egy bizonyos határig,
b) nem a szomszédaid kárára, végül pedig a legfontosabb:
c) a terjeszkedés nem kötelező.

A FarmVille tehát mindössze annyiban hasonlít az Elvevő paradigmára, hogy mindkettőben meghatározó szerepet játszik a mezőgazdaság. Ahogy mind Mozart Varázsfuvolájában, mind a faluvégi kurta kocsma hangulatában meghatározó szerepet játszik, hogy énekelnek.

Hogy apám egy kedvelt fordulatát idézzem: úgy hasonlítanak egymásra, mint egyik tojás a másik lóhoz.

Címkék: ,


Hozzászólások:


Természetesen öncélú basztatás volt! Hiszen te pontosan tudod, hogy én csak arra vagyok képes. Dolgokat átgondolni, összehasonlítani, mélységekbe menni: az nem az én világom...

Bocs, ha elvettem egy játékot tőled...



Úgy látszik, a szeretet is hullámtermészetű: időnként zavaró interferenciák, ennek folyományaként fadingek lépnek fel. Ezek rendszerint maguktól megszűnnek, de ha nem, hozzá lehet nyúlni a finomhangolóhoz.
(Kérem és köszönöm.)



Tetszik a gondolat, elteszem magamnak. De van harmadik út is: elengedni azt, aminek vége van, no nem?



De van harmadik út is: elengedni azt, aminek vége van, no nem?

Ha csakugyan vége van, akkor de, persze. A veszélyt abban látom, hogy valaminek az elengedéstől is vége tud lenni.



Szerintem a tojás és a ló nagyon is hasonlít egymásra. Egyrészt mind a kettő nagyon törékeny, másrészt amennyiben természetellenes helyzetbe kerülnek mindkettő nagyon büdös tud lenni.



A felvetés ott bukik meg, hogy természetellenes helyzet nem létezik.



Nagyon erdekes, koszonom


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta