Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

szombat, január 23, 2010
03:56
 
Miért nem fütyüljük ma a jövő évi slágert?


Roppant egyszerű: mert még nem ismerjük.

Az Avatarral kapcsolatos tegnapi írásomra több érdekes ellenvélemény érkezett. Ezekre kommentekben igyekeztem tudásom legjava szerint reagálni. Macskamedve véleményére azonban szeretnék önálló poszttal válaszolni, mert akaratlanul is ráirányítja a figyelmet egy döntő fontosságú distinkcióra. Azt írja:

Nem vitatom a film jószándékát, de kétlem, hogy a filmet megnézők többsége változatna az élethez való hozzáállásán. Ahogy az a számtalan kasszasiker film, amely az emberbaráti szeretetet, a zsarnokság elleni küzdelmet vagy épp a háború értelmetlenségét hirdeti, nem hozott túl sok változást társadalmi szinten.

Maximálisan egyetértek. Mégpedig azért mert ez a megállapítás egyáltalán nem áll ellentétben azzal, amit írtam. Én ugyanis ennyit állítottam: „kasszasiker csakis az tud lenni, ami valamiért vonzó a közönség számára; a radikálisan új gondolatok mindig csak egy-egy embert vagy kisebb csoportokat mozgatnak meg, soha nem tömegeket. Amikor a tömeg is megmozdul, akkor egész biztos, hogy ott valamilyen kulturális előkészítés már történt.”

Tehát még egyszer: nem azt állítottam, hogy „kész az új kultúra”. Nem azt állítottam, hogy „a közölt értékrend megegyezik a tömeg értékrendjével”. Annyit állítottam csupán, hogy „valamilyen kulturális előkészítés már történt”. Miben áll ez az előkészítés? Abban, hogy az adott termék (jelen esetben a film) által közölt mémek nem „radikálisan újak” a közönségnek, nem idegenek számukra – hanem már jelen vannak a fejekben.

Az, hogy egy mém „jelen van a fejekben”, egyáltalán nem jelenti, hogy az a bizonyos mém (már vagy még vagy egyáltalán) dominál az egyén vagy a populáció viselkedésében. Annyit jelent csak, hogy felismerhető.

A „zsidó világ-összeesküvés” gondolata, a ptolemaioszi világkép, a ius primae noctis gyakorlata, a flogiszton-elmélet, vagy éppen a szovjet himnusz dallama – ezek mind mémek, illetve mémkomplexumok. E mémek valaha embertömegek viselkedésében bírtak domináns erővel. Ma már nem – de nem szűntek meg. Ma is léteznek, és sokaknak a fejében jelen vannak – az enyémben is. Anélkül, hogy ezek bármelyike bármilyen módon meghatározná a viselkedésemet. Tehát ha ezek valamelyikével találkozom, felismerem. Tudok rá reagálni.

Ezzel szemben annak a slágernek a dallama, amit jövőre mindenki fütyörészni fog úton-útfélen, ma azonban még meg sem írták, számomra nem létező mém. Ha valaki 2006 szeptembere előtt azt találta mondani: „megfáztam, nem kicsit, nagyon”, akkor e szófordulat senkiben nem mozdított meg semmit, nem eredményezett semmilyen felismerést. A „nem kicsit, nagyon” szószerkezet egy aprócska mém, amely azóta csaknem minden felnőtt magyar ember agyában jelen van.

Daniel Quinn azt mondja a Az új reneszánsz című írásban:

A középkorban magától értetődőnek számított, hogy Istennel való kapcsolatunk kollektív dolog, amelynek menedzselésére egyedül a római katolikus egyház jogosult. A reneszánsz során e leosztást kikezdte egy teljesen új megközelítés, amely szerint Istennel való kapcsolatunk magánügy, amelyet ki-ki önállóan intézhet Istennel. Ebben az új leosztásban vált az individualitás fogalma szentté és sérthetetlenné, és tett szert arra a jelentőségre, amit mi a modern korban természetesnek veszünk. Ma mindannyian úgy tekintünk magunkra, mint fantasztikus hatalommal – szó szerint jogok özönével – felruházott, önmagunkban értékes egyéniségekre. Ez a középkor embere számára teljességgel elképesztő lett volna.

Nagyon fontos: nem azért lett volna számára elképesztő, mert nem értett volna vele egyet, hanem egész egyszerűen nem értette volna meg, miről beszél, aki ilyeneket mond számára, mert nem volt birtokában a megfelelő mémeknek. Ugyanúgy, ahogy nem képes színeket látni az, akinek a génkészletéből hiányzik a színlátásért felelős gén. Ha jelen volna ez a gén, akkor színlátó volna. Ha egy ember gondolkodásában jelen van az a mém, hogy „az individualitás szent és sérthetetlen” (függetlenül attól, hogy vallja vagy tagadja ezt az állítást), akkor ő a reneszánsz embere. Akkor is, ha a 15. században él, akkor is, ha a 9.-ben.

Az Avatar a Daniel Quinn által új reneszánsznak elnevezett mémkomplexum mémjeit kommunikálja, amelyek közül az egyik legjelentősebb: az emberek (meg a na'vik, persze) nem egy olyan létrendhez tartoznak, amely el van különítve az életközösség többi részétől. Ez egy félelmetes erejű mém, mégpedig azért, mert a tízezer éves civilizációnk ennek a mémnek homlokegyenest az ellentettjére épült: az emberek egy olyan létrendhez tartoznak, amely el van különítve az életközösség többi részétől. Vagyis történjék bármilyen sajnálatos esemény „a természetben”: az odakint történik, nem idebent. Mi biztonságban vagyunk – hiszen egy olyan létrendhez tartozunk, amely el van különítve az életközösség többi részétől.

Az ezzel ellentétes állítás a tömegek számára 1962 előtt, azelőtt, hogy Rachel Carson Néma tavasza megjelent volna, egyszerűen érthetetlen lett volna. Addig szinte kizárólag az a mém létezett és uralkodott, hogy a Föld öngyógyító mechanizmusa végtelen: képes korlátlan mennyiségű méreg elnyelésére, és jövőre ugyanolyan engedelmesen előállítja az ember számára a táplálékot, mint tette azt tavaly és tavalyelőtt. Egy olyan mondatot, ami az Avatar egyik legmegindítóbb jelenetében elhangzik, miszerint „megöltük Földanyát” – ezer emberből kilencszázkilencvenkilenc képtelen lett volna felfogni.

Tévedés ne essék: ma is ugyanez a mém uralkodik a kultúránkban, és tökéletesen egyetértek azzal, hogy egy na'vi nem csinál nyarat – de látnunk kell, hogy e mém ma már nem egyeduralkodó, hanem léteznek vetélytársai. Honnan lehet ezt tudni? Pontosan onnan, hogy a fenti mondatot (és a film többi üzenetét, pl. azt, hogy az életünk nem a sajátunk, hanem kölcsönkaptuk és egy nap majd visszaadjuk) a film ezer nézőjéből kilencszázkilencvenkilenc minden további nélkül megérti. Akkor is, ha nem érdekli. Akkor is, ha az utcára érve már az egész filmet elfelejtette. Akkor is, ha hosszú cikkeket írva száll vitába a film mondanivalójával. Megérti – mert ezek a mémek ma már léteznek. Jelen van a tömegek gondolkodásában.

Lehet (pontosabban valószínű), hogy a többség gondolkodásában még csak olyan hatásfokkal van jelen, mint a „zsidó világ-összeesküvés” gondolata, a ptolemaioszi világkép, a ius primae noctis gyakorlata, a flogiszton-elmélet, vagy éppen a szovjet himnusz dallama, de az egészen bizonyos, hogy már jelen van. Ahogy a kopernikuszi világkép mémje is már jelen volt abban a korban, amikor Galileit az inkvizíció elítélte. Ha nem lett volna jelen, nem ítélhették volna el, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem értették volna meg. Ugyanúgy nem ismerték volna fel, hogy ellentétes az aktuális világképükkel, ahogy én sem ismerném ma fel, ha valaki a jövő évi slágert fütyörészné mellettem.

Azzal kezdtem, hogy Macskamedve kommentje egy döntő fontosságú distinkcióra irányítja rá a figyelmet. E distinkció, röviden szólva, a következő: egy mém jelenléte a kultúrában nem azonos az adott mém dominanciájával. Azonban nyilvánvaló, hogy egy mém csakis akkor válhat valamikor dominánssá, ha egyáltalán megjelenik a kultúrában. A francia enciklopédisták nem Aquinói Szent Tamás fejéből ugrottak elő teljes fegyverzetben. A skolasztikus gondolkodástól hozzájuk vezető félezer éves úton okos és kevésbé okos, „főállású” és hétköznapi gondolkodók százezreire és millióira (bölcs belátásaikra és orbitális tévedéseikre) volt szükség, hogy amikor eljön az ideje, a felvilágosodás gondolatai valóban tömegeket mozgassanak meg.

Az Avatar kasszasiker. E tény nem bizonyítja, hogy az új reneszánsznak a civilizáción túlmutató mémjei dominálnak a kultúrában, azt azonban igen, hogy már – szemben a néhány évtizeddel ezelőtti állapotokkal – igen-igen széles körben elterjedve jelen vannak benne. Ebből nem következik, hogy az új reneszánsz valaha is diadalra jut (és ezzel az emberiség megmenekül a kipusztulástól). Egy jól induló, a tömegekhez elérő és csaknem diadalmaskodó mémkomplexum is megbukhat – erre a legkézenfekvőbb példa a kommunizmus.

Az Avatar sikere azonban ékes bizonyítéka annak, hogy az új reneszánsz elkezdődött, és ha üzenetének valódi súlyát a tömegek nem is érzékelik, ha ignorálják is az üzenetet – akkor is legalább fogalmilag megértik azt.

Ez persze önmagában kevés a túléléshez. Hogy lesz-e még idejük e mémeknek kiütni a nyeregből a civilizációnkat tízezer éve uraló mémeket, vagy előbb adjuk be végleg a kulcsot – ezt bizonyosan még nem tudhatjuk.

De a túléléshez való beugrónk már kétségtelen, hogy a zsebünkben van.

Címkék: ,


Hozzászólások:


sztem abból, h egy látványra épülő film kasszasiker lesz, egyáltalán nem következik, h ehhez bármi köze lenne a film sztorijának



Így szép a világ. :)

Merthogy szerintem meg igen – ellenben egyikünk sincs olyan helyzetben, hogy metodikailag korrekt kísérlet útján győződhetnénk meg hipotézisünk igazáról. Marad a pluralizmus és az egymás iránti tolerancia. Elvégre simán előfordulhat, hogy nekem van igazam és te tévedsz. Amint az is ugyanilyen simán előfordulhat, hogy neked van igazad és én tévedek.



Balázs, ugye, nem érted félre?, abból, hogy valamely komment szerzője a kétkedésének ad hangot, még nem következik, hogy drukkol is, hogy kételye beigazolódjék.



Nem is állítottam ilyet. Amint Ákosnak is írtam, abszolút lehetséges, hogy tévedek ebben a kérdésben – de abszolút biztos, hogy mindannyiunknak jobb volna, ha mégis igazam lenne.



Egyetértek azzal, hogy egy mém jelenléte nem azonos egy mém dominanciájával. De szeretnék továbbmenni: elképzelhető, hogy egy mém, legalábbis elméleti szinten, domináns vagy legalábbis széles körben elterjedt az emberek körében. Mivel azonban a politika és a multicégek érdekei ezen mém tartalmával ellentétesek, majdnem teljesen mindegy, hogy egyes emberek hány ezrei támogatják a gondolatot. Erre pont a környezetvédelem az egyik klasszikus példa. Most már rengeteg ember van, aki azt mondja, hogy inkább elektronikus vagy bioüzemanyaggal működő autót venne, ha megtehetné. Viszont a megfelelő iparágak gondoskodnak róla, hogy az ilyen autók elérhetetlenek vagy méregdrágák legyenek, nehogy véletlenül megtehessék.



Ez azért összeesküvéselmélet-gyanús. Az ásványi olaj használatában érdekelt iparágaknak nem nagyon kell erőlködniük, mert a környezetkímélő technológia is, meg az arra való átállás is önmagában baromi drága.
Ráadásul a bio-üzemanyagokkal csak elodázzuk a probléma megoldását, mert
a) az ilyen autók ugyanúgy széndioxidot bocsátanak ki, mint a benzinesek-gázolajosok,
b) Elvevő-Meghagyó szempontból tök mindegy, hogy a más fajok rovására megszerzett földön búzát (kenyér) vagy napraforgót (bio-dízelolaj) termesztünk.
Laikus fejjel úgy képzelem, amíg ott tartunk, hogy nem ezt égetjük el, hanem azt, az nem túl nagy eredmény, legfeljebb gazdaságilag. Megoldást olyan, gyökeres változástól lehet várni, mint globális átállás a szél-, nap-, árapályenergiára.



"Egyetértek azzal, hogy egy mém jelenléte nem azonos egy mém dominanciájával. De szeretnék továbbmenni: elképzelhető, hogy egy mém, legalábbis elméleti szinten, domináns vagy legalábbis széles körben elterjedt az emberek körében. Mivel azonban a politika és a multicégek érdekei ezen mém tartalmával ellentétesek, majdnem teljesen mindegy, hogy egyes emberek hány ezrei támogatják a gondolatot."

Akkor én is szeretnék továbbmenni: egy mémnek a darabra (kilóra) lemért többsége sem azonos feltétlenül a kultúrában való dominanciájával.

Egy mém per definitionem akkor domináns egy kultúrában (legyen az egy kiscsoport vagy globális kultúra), ha dominálja (uralja) azt a kultúrát. Azaz meghatározza, hogy egy adott szempontból mi történik benne.

Ehhez az kell, hogy két feltétel egyszerre teljesüljön: az adott mém a) elég sok egyedet megfertőzött (kritikus tömeg), valamint b) a valamilyen oknál fogva kulcspozícióban lévő egyedeket is megfertőzze.



még azt se tudom átérezni, h nekem is jobb lenne, mert sztem se az embernek, se a földnek nincs szüksége se megváltásra, se megmentésre. ettől függetlenül persze más nyugodtan remélhet mást



Igen, ezekkel a kulcspozíciókkal van a baj. Nem vagyok paranoid, de azt gondolom, hogy globális szinten ma a politika és a gazdaság irányít, nem pedig az esetleg jószándékú egyes emberek.

Az elektronikus autó pedig csak egy kézenfekvő példa volt, nem jelenti azt, hogy egyáltalán bármilyen autók használatával egyetértenék.



Szokás szerint Daniel Quinnt idézem:

"Az emberek általában nem akarnak még többet ugyanabból. Mégis, furcsamód, amikor megkérdeznek arról, hogy mi menti majd meg a világot, ugyanabból akarnak többet hallani – valami ismerőset, valami beazonosíthatót. Felkelésekről akarnak hallani és anarchiáról, vagy szigorúbb törvényekről. De ezek egyike sem tud megmenteni minket – bárcsak tudna. Amire szükségünk van, az nem kevesebb, mint egy olyan világ, amely telis tele van megváltozott gondolkodású emberekkel. Megváltozott gondolkodású tudósokkal, megváltozott gondolkodású iparosokkal, megváltozott gondolkodású tanárokkal, megváltozott gondolkodású politikusokkal – noha természetesen ők lesznek az utolsók. Épp ezért nem várhatunk rájuk, hogy ők vezessenek át minket egy új korszakba. Az ő gondolkodásuk nem fog megváltozni mindaddig, amíg az őket megválasztó polgárok gondolkodása meg nem változik. Nem Gorbacsov teremtett meg egy új gondolkodásmódot; az új gondolkodásmód teremtette meg Gorbacsovot."



Csatlakoznék a huhogókhoz...
Környezetemben azt tapasztalom, hogy a történetből, az elvevő és meghagyó kultúrából még csak gondolati magvak szintjén sem fogott föl senki semmit a filmből. Mindenki el van ájulva a fantasztikus trükköktől, a látványtól, a csatajelenetektől, de egyetlen ismerősöm sem említette egy szóval sem mondjuk a na'vik életmódját, Pandorához való viszonyukat, a "megöltük Földanyát" mondatot, vagy bármi olyasmit, ami a "valamilyen kulturális előkészítés megtörténtére" utalna. Persze mit várhatnánk egy Mónika-showt és Barátok köztöt intravénásan adagoló társadalomtól? Az Avatar kasszasiker volta szerintem egyáltalán nem bizonyítja az említett mémek jelenlétét, az új reneszánsz elkezdődését. Az optimizmusod mindenesetre örömmel tölt el.
(Nem állítom, hogy neked vagy nekem van igazam, csak közlöm a megfigyeléseim eredményét, illetve a megfigyeléseimből általam levont következtetéseket. Egyébként honnan tudod, hogy "abszolút biztos, hogy mindenkinek jobb lenne, ha igazad volna"? Csak nem azért, mert az élet egyetlen helyes útja, ha mindenki igazat ad neked? LOL :P)



Sziasztok!

Elolvastam a kommenteket, és tetszik a dolog. Fontos kérdések.
Nagyon egyet értek Balázs "Gorbacsovos" Daniell Qinn idézetének gondolatával. Azért gondoltam írni egy kommentet, mert úgy látom a "huhogók" kommentjeink alapján (is), hogy van egy nagyon komoly, a társadalmainkat tanult tehetetlenség állapotában tartó mém is a fejünkben, amely Magyarországon különösen is erős. Ez pedig nem mást mond, mint hogy a "kis ember" ÚGYIS TEHETETLEN és ESÉLYTELEN a pénzhatalommal, a politikai hatalommal, a médiahatalommal szemben, és végső soron ÚGYIS annak az érdekei fogják eldönteni, hogy mi lesz.
Én haragszom erre a mémre, mert voltaképpen egy önbeteljesítő jóslat, amely nagyon káros.

A közelmúltban jelent meg egy cikk egyik napilapunk kulturális mellékletében, amit nagyon ajánlok olvasásra, nekem elevenembe vágott. Pontosan arról szól, méghozzá a magyar valóságba ágyazottan, hogy nem vagy tehetetlen, pontosabban, hogy nem vagytok tehetetlenek. Nagyon fontosnak tartom - függetlenül ennek a cikknek a konkrét tartalmától és az iránta kialakuló szin- vagy antipátiától -, hogy az ehhez hasonló "ellenmémek" minél tágabb teret kapjanak. Úgyhogy olvassátok:

http://mno.hu/portal/693085

Hadd bíztassalak benneteket azzal, én vagyok például az a tanár, aki ezt a cikket (állásfoglalás vagy egyetértési nyomás nélkül) felolvastam órán a diákjaimnak, egyszerűen azért, hogy halljanak róla, hogy ilyen is van. Kis kövekből építkezünk, de én hiszem, hogy érdemes. (Más lehetőség meg úgysincs nagyon...)

Üdv :)

f


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta