Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

hétfő, február 22, 2010
23:48
 
Hipnózis


Ritka ajándék a kristálytiszta intellektuális élvezet, amely teljesen „érdek nélkül tetszik”. A napokban ilyenben volt részem, amikor a kezembe pottyant A hipnózis és hipnoterápia alapjai című, két éve megjelent szöveggyűjtemény. Pottyant, mondom, mert a múltkori debreceni kiruccanásom során említette kávézás közben, szinte félszegen VTA barátom, hogy a múltkoriban látott a boltban valami hipnózis témájú szöveggyűjteményt. Én kicsit szkeptikus voltam: azt hittem, a Hipnózis – hipnoterápia című tanulmánykötetre gondol, ami 2006-ban jelent meg. Teljesen hihetetlennek tűnt számomra, hogy egy magyar nyelvű, komoly hipnóziskönyv megjelenése elkerülheti a figyelmemet.

Jó tanulság volt: elkerülheti. Amikor ott Debrecenben átbattyogtunk a könyvesboltba, és megláttam a vaskos kötetet, leesett az állam. A tartalomjegyzéke alapján a könyv valódi kincsesbánya: olyan szerzőktől szerepelnek benne tanulmányok, akikről korábban csak hivatkozásként olvastam. Nem egy-két napos, még csak nem is pár hetes program lesz a kötet elolvasása. Eleddig csak mazsoláztam belőle – és e mazsolázás során volt részem az említett intellektuális élvezetben, konkrétan a hipnózis egy kvázi-definíciójának olvasásakor.

A definíció Bányai Éva tollából származik, és a kötet három különböző pontján is szerepel (Bányai különböző tanulmányaiban), szinte változatlan formában. Ez a „szinte” számomra nagyon sokat mondó. Egyrészt az egy-két szavas eltérés ékesen bizonyítja, hogy nem kopipésztről van szó, hanem mindig újbóli megfogalmazásról. Másrészt az, hogy a több sornyi leírásban ennek ellenére csupán egy-két szó eltérés van a többi verzióhoz képest, világosan mutatja: ennek a két hosszú mondat olyan mélyen, olyan alaposan átgondolt, oly sok (ezer) elolvasott tanulmány és elvégzett kísérlet támasztja alá egyenként minden egyes szavát, hogy semmit nem lehet kispórolni belőle tartalomvesztés nélkül.

Bányai szociál-pszichobiológiai hipnózismodellje szerint azzal, hogy egy sajátos szociális kontextusban „hipnózisnak” címkézünk egy helyzetet, lehetővé tesszük, hogy két felnőtt személy – kontrollált körülmények között – védett helyzetben, rövid ideig, különösebb rizikó nélkül olyan intenzív kapcsolatba kerüljön egymással, amelybe egyébként csak szoros, intim személyközi kapcsolataiban (pl. szülő–gyerek kapcsolatban) kerül. Ebben a helyzetben a hipnózis a folyamat mindkét résztvevője számára olyan feszültség- és ingerbemenet-szabályozó funkciót tölthet be, amely általában csak a szoros, intim személyközi kapcsolatok sajátja, s amelynek központi szerepe van a szervezet jó közérzetének és optimális arousalszintjének fenntartásában.


Messze vagyok attól tudásban, hogy e meghatározást, ha a lényegét érteni is vélem, teljes mélységében átlássam. Azt se gondolom, hogy aki egyébként nincs ráizgulva a hipnózis témájára, annak hű, de milyen sokatmondó lenne. Mivel azonban a blogom nemcsak interaktív gondolatcserélő felület, hanem napló is (sőt elvileg elsősorban az), a magam örömére fontosnak tartottam megörökíteni.

Címkék: ,


Hozzászólások:


Kedves Balázs!

Tegnap befejeztem egy hosszú cikkemet, amit főként Jean Liedloff "Az elveszett boldogság nyomában" című könyve ihletett, és van szó benne indiánokról, csecsemőkről, és egy élhető, emberséges jövő lehetőségéről.

Itt olvashatod: http://jand.info/2010/02/az-elveszett-boldogsag-nyomaban/

Visszatalálni bizalomteljes kapcsolatainkhoz, nehéz feladat, de a hipnózis is biztos segíthet. Bár amint Feldmár is leírta, arra lenne igazán szükségünk, hogy megtaláljuk egy hipnózisból való _felébrédes_ tudományát.

A blagomban is leírtam, amit neked már korábban, hogy én is egy könyvet tervezek írni, összekapcsolva megannyi fontos témát. Ha ehhez, a hipnózissal (vagy bármi mással) kapcsolatban bármi érdekeset tudsz hozzátenni, továbbra is nagyon szívesen veszem. (Már eddig is sokat tanultam tőled.)

Sok erőt kívánok!
JAndrás


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta