Néhány nap múlva társadalmi életünk egy nagyon fontos eseményéhez érkezünk: országgyűlési választások lesznek hazánkban –

– tájékoztatja erről virágvasárnap ünnepe alkalmából híveit a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia. Ebben önmagában nincs semmi meglepő: az MKPK hosszú évek óta kampányol lelkesen, direkt módon és kendőzetlenül a Fidesznek. Tartalmilag újat persze régóta nem tudnak mondani, csak az unalomig ismert patterneket rakják időnként más sorrendbe, illetve szóhasználatukba beépítenek időnként egy-egy új aktuálpolitikai közhelyet. A mai körlevélben is csak három említésre méltó dolgot találtam.

Az egyik a fenti idézett bevezető mondat. Egyszeri olvasásra talán nem szembeötlő, mire gondolok. A következőre: a mondat nem úgy kezdődik, hogy „Mint tudjuk...” vagy „Amint köztudott...” Nem. A katolikus hívő önállótlan, tájékozatlan csecsszopó, aki a püspök atyák jóságos figyelmeztetéséből szerezheti be elemi értesüléseit arról, hogy mi is történik körülötte a világban. Ha végiggondoljuk, hogy e kezdőmondat egy informatikai társadalomban hangzik el, a kampány kellős közepén, akkor megérezhetünk valamit abból a kortévesztő, paternalisztikus attitűdből, amelynek általános volta tömegek előtt hitelteleníti el a katolikus egyház minden megnyilvánulását.

2006-ban a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia imaévet hirdetett a nemzet lelki megújulásáért. Ebben a körlevélben írtuk: „Nemzetünk nagyon nagy bajban van, csak Isten irgalma menthet meg minket.” Sajnos helyzetünk azóta még tovább romlott, de a lelki megújulás vágya is erősödött.

Valószínűleg a poén itt sem világos mindenkinek elsőre. Nálam is csak azért ül, mert karizmatikus környezetben edződtem, ahol nagy súlyt fektettek a tanúságtételre, az evangelizációra. „Képzeljétek, testvérek! Már félórája stoppoltam eredménytelenül, amikor elkezdtem imádkozni, és öt percen belül fölvett egy kocsi!” Valahogy így néz ki formailag egy átlagos keresztény tanúságtétel: ez rámutat arra, hogy Isten hatalmas, Isten meghallgat engem, ergo, testvér, ha te is szeretni fogod Istent, akkor neked nagyon jó lesz ám.

Na, akkor most olvassuk el újra a fenti szöveget. Segítségképpen kiemelem a vicces motívumot:

2006-ban a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia imaévet hirdetett a nemzet lelki megújulásáért. Ebben a körlevélben írtuk: „Nemzetünk nagyon nagy bajban van, csak Isten irgalma menthet meg minket.” Sajnos helyzetünk azóta még tovább romlott, de a lelki megújulás vágya is erősödött.

Világos a tanúságtétel, ugye? A „keresztény Magyarország” egy egész éven keresztül imádkozik, és íme, a helyzet tovább romlik! Az ima erejét és Isten hatalmát ilyen briliáns módon lejárató megfogalmazás valószínűleg az egyház esküdt ellenségeinek sem jutott volna eszükbe. Le a kalappal a püspök atyák előtt!

A harmadik gyöngyszem az obligát buzizással a már nem létező SZDSZ-be próbál rúgni rutinszerűen:

Keresztény hitünkkel ellenkezik minden olyan liberális, a kereszténység alapértékeit támadó-kigúnyoló világnézet, amely tagadja az élet szentségét, az egy férfi és egy nő közötti házasságon alapuló családot, és amely – miközben állandóan hivatkozik az emberi jogokra – ugyanakkor mégis a pénzt és a multinacionális tőke uralmát állítja a középpontba.

A magam részéről tudnék mondani egy olyan intézményt, amelyet a multinacionális (lefordítva: soknemzetiségű) tőke mozgat, s mint ilyen, a földi halandó számára elképzelhetetlen pénzek fölött disponál, ugyanakkor, bár szavaival védi, de facto menetrendszerűen lejáratja „az egy férfi és egy nő közötti házasságon alapuló családot”. Teszi ezt egyrészt azzal, hogy a házasságnak a vallásos moralitás ranglistáján csupán ezüstérmet ad: az, hogy a dobogó első foka a cölibátusé, minden katolikus hívő számára olyan hittétel, amelyet ha nem vall, kiközösíti önmagát az egyházból:

Ha valaki azt állítaná, hogy a házas állapotot a szüzesség vagy nőtlenség elé kell helyezni, és nem jobb és boldogabb a szüzességben vagy nőtlenségben megmaradni, mint házasságot kötni: legyen kiközösítve –

– deklarálta dogmatikusan (azaz tévedhetetlenül és visszavonhatatlanul, tehát 2010-ben is érvényesen) 1563. november 11-én a Tridenti Egyetemes Zsinat.

Másrészt, hogy támogatja-e vagy rombolja a családot az az intézmény, amelyiknek aktuális vezetője személyesen felelős pedofil bűncselekmények százainak elhallgatásában és az elkövetők hivatalban tartásában – döntse el mindenki maga, hite és vérmérséklete szerint.

Ha van kiskorú gyereke, döntés közben nézzen mélyen a szemébe.

Címkék: Politika, Vallás

---