Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

szombat, május 01, 2010
02:19
 
Amit mindig is szerettem volna csinálni...


...és amit négy éve kisebb-nagyobb intenzitással csinálok is, azt végre-valahára közhírré tettem a honlapomon ajánlat formájában, a következő, alaposan átgondolt mondattal:

Ha úgy tapasztalod, valami nem stimmel veled: Gyere hozzám terápiába!

Nem véletlenül fogalmaztam úgy, hogy „alaposan átgondolt”. Ajánlatomban e mondat minden elemét részletesen kifejtem; az egyes eszmefuttatások külön aloldalakon találhatók.

Megelőzve bárminemű félreértést, azt is feltüntettem hogy „mivel a hatályos magyar jogszabályok értelmében a "pszichoterápia" nevű tevékenység végzése speciális szakképesítéshez kötött, az általam terápiás keretek között nyújtott segítő szolgáltatás hivatalosan nem tekinthető pszichoterápiának”. Megjegyzem, a hozzám hasonlóan de facto pszichoterápiát tartó de iure nem-pszichoterapeuták mezőnyében, amennyire az interneten láttam, e tény explicit szerepeltetésével vitathatatlanul kuriózumnak számítok. Nem kizárt, hogy ezzel el is riasztok némelyeket – ugyanakkor a fair play fontos számomra. Noha mindent mérlegre téve valóban úgy gondolom (és tapasztaltam is már), hogy készségeim és ismereteim eredőjeképpen képes vagyok arra, hogy strukturált módon, ún. terápiás keretek között segítsek másokat saját életminőségük megjavításának útján, tárgyi tudásomat nyilvánvalóan nem akarom összemérni senkivel, aki hosszú évek kemény munkájával ténylegesen megszerezte szakképesítését.

Az összehasonlítgatásnak amúgy sem lenne sok értelme. Ehelyett inkább idézek két részt önmagamtól, a fent említett oldalakról. Az elsőben azt írom le, hogy mi a kliens szerepe a terápia folyamatában; a másodikban azt, hogy – az én szótáramban – mit is jelent egyáltalán az, hogy terápia.

„Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van” – panaszkodik az ismert magyar népdal beszélője. És igaza van – de ez nem terápiás téma. Az sem terápiás téma, hogy mennyire hülye (gonosz, rosszindulatú, idegbeteg, ostoba) a szomszédod (munkatársad, anyád, házastársad, gyereked). Az sem, hogy milyen irányban változik a világ. A világ, a téged körülvevő emberek vagy az időjárás megváltoztatása nem a terápia hatáskörébe tartozik.

Egyetlen valami lehet terápiás téma: TE. Az, hogy te hogy érzed magad a változó világban. Hogy te milyen módon vagy képes megélni a szomszédod (munkatársad, anyád, házastársad, gyereked) társaságát. Hogy mennyire vagy kiszolgáltatva a külső körülményeknek (pl. a nagyon hideg télnek vagy a nagyon meleg nyárnak). Ezek terápiás témák – mert ezeken a terápia keretei között lehet változtatni.

A terápia célja ugyanis egy valami: a változás. Ne azért gyere hozzám terápiába, hogy megértsd, miért is vagy rosszul – hanem azért, hogy jól legyél. A pozitív változáshoz vezető út esetenként tehet kisebb-nagyobb kitérőt a múlt (leginkább a gyerekkor) felé – de ez egyrészt nem szükségszerű feltétele a terápia hatékonyságának, másrészt az ilyen vargabetű, ha sor is kerül rá, soha nem terápiás cél, hanem terápiás eszköz. A cél az, hogy az életed élhetőbb, teljesebb legyen. Ha „meggyőző indokokat” akarsz begyűjteni a múltadból ahhoz, hogy végső soron miért ne változtass és miért szenvedj tovább – akkor ne akarj terápiába fogni. Ha nyitott vagy arra, hogy életed eddig nem működő megoldásai helyett valami újat tanulj (akár a múlt feldolgozásának eszközét használva) – akkor elkezdheted a terápiás munkát.

Munkát – mert a terápia munka. Nemcsak a terapeutának: neked is. A fogorvosnál elég, ha nagyra nyitod a szád: pusztán az, hogy nem szaladsz el, elegendő ahhoz, hogy a fogorvos elvégezze a szükséges beavatkozást. A terápia nem ilyen. A terápiához két személy aktív, elkötelezett közreműködése kell. Az egyik (ha engem választasz) én vagyok – és én bedobom a „közösbe” azt, ami az én részem. Azt, ami a te részed, neked kell bedobni. Más nem teszi meg rajtad kívül.



Noha erről manapság mind kevésbé illő szót ejteni, testünk az évek során megöregszik, sejtjeink, szöveteink és szerveink elhasználódnak, s végül valamennyien meghalunk. Jövőbeli elmúlásunk ténye megkerülhetetlen. Azonban az odáig tartó utunk során jogunk is, lehetőségünk is van arra, hogy amennyire az objektív körülmények engedik, szubjektíve jól érezzük magunkat: testben, lélekben és kapcsolatainkban.

A terápia olyan folyamat, amelynek során megtanulhatunk e jogunkkal élni, megtanulhatjuk e lehetőségünket valóra váltani.

Az ógörög therapeia szó elsődleges jelentése: gyógyítás, gyógykezelés. Ezek hallatán legtöbbünknek automatikusan fájdalmas és megalázó tapasztalatok sokasága jut eszünkbe. Azonban a therapeia szó eredetileg számos más jelentéssel is bírt, s ezek többsége gazdagíthatja, árnyalhatja a terápia lényegéről alkotott elképzelésünket. E további – számunkra fontos – jelentések a következők: tisztelet, figyelmesség, gondoskodás, ápolás, testőrség, kíséret.

A terápia célja, mint már mondtam, a változás, mégpedig a pozitív változás. Sok terápiás irányzattal összhangban úgy tartom, hogy minden ember alapvetően rendben van – akkor is, ha történetesen „valami nem stimmel vele”. A segítséget kérő embernek ezért nem egy nagyhatalmú varázslóra van szüksége, hanem egy olyan személyre, aki őt egyenrangú partnernek tekintve tisztelettel van iránta; aki teljes figyelemmel hallgatja őt; aki legjobb tudása szerint, elkötelezetten gondoskodik róla, ápolja és testőrként kíséri azon a kalandos úton, amelyen elindul, hogy felfedezze azon saját – pillanatnyilag számára rejtett – erőforrásait, amelyek a pozitív változást lehetővé teszik.

Ez a személy a terapeuta.



A terápiás oldalam linkje itt fent, a blog tetején, illetve (a többi főlinkhez hasonlóan) honlapom minden egyes aloldalán megtalálható. Amennyiben a lehetőségeidhez mérten te is teszel valamilyen lépést annak érdekében, hogy ez az oldal ismertebb legyen, azt előre is nagyon köszönöm neked.

Címkék: ,


Hozzászólások:


Balazs, orulok, es gratulalok.
Nagyon jo otlet, es bar csak a blogodrol ismerlek, talan nem tevedek, hogy ez a feladat tobb oromot fog neked okozni mint a regi munkad.
Sok sikert!



Köszönöm szépen a biztatást! :)



Ez nekem is tetszik.



Örülök, Balázs, és biztos agyok benne, hogy sokaknak tudsz majd segíteni. :) A könyveket végül sikerült megvenni! :)



A bejegyzésből, illetve a csatolt linkből többet tudtam és értettem meg ennek a dolognak a mibenlétéről, mint idáig összesen.
Klassz, csak így tovább, drukkolok!



Köszi mindenkinek mindent! :)
És ha véletlenül találkoztok jártotok-keltetekben olyasvalakivel, akivel "valami nem stimmel", jussak eszetekbe!

Mondogatom ezt már egy ideje a barátaimnak-ismerőseimnek, de úgy látszik, mindenki olyan integrált és kiegyensúlyozott éeltet él ebben az országban, hogy az irigylésre méltó...

Virág, örülök, hogy sikerült megszerezned! :))



[...]úgy látszik, mindenki olyan integrált és kiegyensúlyozott éeltet él ebben az országban, hogy az irigylésre méltó...

Én eddig kétféle emberrel találkoztam, aki szóba jöhet: az egyik húzódozik a dologtól, a másik már jár valakihez. De még nem adom fel.



Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.



Gratulálok Balázs, ha Pesten élnék még el is mennék hozzád. Legalább beszélhetnék egy értelmes emberrel. :)



Már egy ideje olvasgatom a blogodat. Gratulálok a bátorságodhoz és remélem úgy alakul, ahogy szeretnéd !


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta