Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

szombat, május 08, 2010
15:12
 
Közszolgálat és parkolás


Átalakítottam, és folyamatosan még átabb alakítom a terápiás oldalamat. Egyrészt most már nem nyolc egymást követő, hanem egyetlen oldalon olvasható a szöveg, így nem kell vadul kattintgatni az ablakok között. Szerintem áttekinthetőbb így, de persze kíváncsi vagyok a véleményekre.

Másrészt elkezdtem feltölteni (és az oldalra belinkelni) általam írott, pszichológiai vonatkozású háttéranyagokat. Amúgy közszolgálatilag, hogy akit érdekel egy-egy téma, annak legyen mit olvasnia róla. Eddig fölkerült a Regressziós hipnózis és az EMK – Format C:\ című írás, valamint a szívem (egyik) csücske, a Miért szeretem a Harry Potter-könyveket? című eszmefuttatásom pszichológiai vonatkozó része, Harry Potter és a pszichoterápia címmel.

Emellett úgy gondoltam, legfőbb ideje, hogy azok számára, akik most találkoznak először e kifejezésekkel, írjak egy-egy rövid ismertetőt az EMK-ról, a KIP-ről, az NLP-ről és a TA-ról. Amikor ennek a munkának nekiugrottam, még nem tudtam, hogy milyen nehéz diófalatba vágom a fejszémet. Gyakorlatilag három napja ezzel foglalkozom, és még mindig nem vagyok kész vele. Pontosabban az első hármat már megírtam, de még nem töltöttem föl. A TA-ról (azaz tranzakcióanalízisről) szóló összefoglalóm is félig kész van már; remélem, holnap estére az egész anyag olvasható lesz a honlapon.

Ezzel kapcsolatban pedig egy érdekes tapasztalat, úgy is, mint sajátélmény. Ahhoz, hogy egy nagy témáról viszonylag rövid, mégis érthető összefoglalót írjon az ember, értelemszerűen végig kell gondolnia a téma egészét. Az ilyesmi nekem mindig roppant hasznos elfoglaltságnak bizonyul: az elmúlt napokban a lényeg kihámozására és (többedszeri) megfogalmazására tett próbálkozásaim során ismét sikerült számos új dolgot megtudnom és régről tudott dolgot jobban megértenem mind az EMK-val, mind a KIP-pel, mind az NLP-vel kapcsolatban, jóllehet mindegyiket kb. 4 éve ismerem és alkalmazom. Ami a TA-t illeti, annak a lényegi áttekintése nagyobb falat a többinél (úgy tűnik, megírva is hosszabb lesz, mint a másik három együttvéve). Úgyhogy ma hajnali fél 5-ig bíbelődtem A TA – MA és a Sorskönyv című opuszokkal, s e tevékenységem során szokásom szerint folyamatosan vizsgáltam saját magam, keresvén a viselkedésem ismétlődő mintázatait, a sorskönyvem és ellensorskönyvem elemeit, beazonosítván a helyettesítő érzelmeimet, és persze nem utolsósorban a különböző helyzetekben választott énállapotaimat. Ez jó kis edzés volt.

Ma délelőtt elmentem vásárolni, mégpedig kocsival. (Nyugi, nem csapongok, ez még mindig ugyanaz a téma.) Ehhez annyit, hogy a múltkoriban írtam egy önéletrajzot (az álláskeresési járadék becenevű munkanélküli zsebpénz folyósításának az egyik feltétele, hogy rendszeresen ilyesmivel spammeljem a jobb sorsra érdemes munkaadókat), és mivel abba illik beírni minden szépet és jót, beírtam, hogy van nekem 1992 óta B kategóriás jogosítványom, és hogy bibibí, azóta balesetmentesen vezetek. Azt persze nem írtam be, hogy ha összeadom, hogy 1992 óta mennyi időt töltöttem volánnál, akkor nemigen jön ki 24 óránál több, de hát erre nem is kíváncsi senki. Meg arra sem, hogy az eddigi legnagyobb táv, amit Mitfahrer nélkül abszolváltam, az Ábrahámhegy-Révfülöp viszonylat volt, a maga szűk 8 kilométerével.

Szóval ha én egyedül kocsiba ülök, az mindig kalandszámba megy, és a budapesti forgalomba nem is merészkednék be egyedül. A CBA viszont nincs olyan messze, úgyhogy ezt hajlandó voltam bevállalni.

A TA pedig ott jön képbe, hogy leparkoltam a járda mellé. Van egy aranyos emancipációs vicc arról, hogy miért nem tudnak a nők járda mellé parkolni. Válasz: azért, mert elhitették velük, hogy a 20 centi az tulajdonképpen ennyi (hüvelyk- és mutatóujjal mutatva a kb. 12 cm-t). Na most én tudom, hogy mennyi a hány centi, de a járda mellé parkolás nekem sem szerepel az erősségeim között. Ma se nagyon akart sikerülni, jóllehet egy kisebb kamion is befért volna a kiszemelt helyre.

Tettem egyesbe, tettem rükvercbe, tekertem jobbra-balra, közben párszor le is fulladtam, szóval mindazt megtettem, amit egy átlag hímsoviniszta pasas megtenne akkor, ha be akarná mutatni, hogy milyen a sztereotip szőke nő.

Kurva kínos volt, mit ne mondjak.

Lesápadtam, elpirultam, leizzadtam: végtelenül szégyelltem magam, mert elképzeltem, hogy mit szólhat a látványhoz az a töméntelen mennyiségű ember, aki ezt végignézi. Kicsinek, ügyefogyottnak, tehetetlennek és semmirekellőnek éreztem magam (a zsiráffülek nyilván a kesztyűtartóban voltak eközben).

És ekkor kapcsoltam.

Föltettem magamnak a kérdést: tulajdonképpen milyen énállapotban vagyok én most?! A válasz egyértelmű volt: Alkalmazkodó Gyermeki. Vagyis az az érzés, amit aktuálisan megélek, nem a jelen helyzetnek szól, hanem egy gyerekkori (vélhetőleg megalázó) helyzetben megélt érzésem fölelevenítése.

Katartikus pillanat volt. Hirtelen világossá vált számomra, hogy a „a töméntelen mennyiségű ember, aki ezt végignézi” című rémség voltaképpen egy darab férfiból áll, aki az amúgy néptelen zsákutcában tőlem kb. tíz méterre lebzsel, leginkább háttal, és marhára nem érdekli, hogy mit művelek és mit nem. Rájöttem – ekkor már nyilvánvalóan Felnőtt énállapotban –, hogy senkinek nem tartozom elszámolással az időmről és a tevékenységemről: abszolút magánügy, hogy tíz másodperc vagy másfél óra alatt parkolok le.

Végtelenül megnyugtató gondolat volt. Újra sebességbe tettem a kocsit, és nekiálltam tovább bénázni – immár teljes felszabadultsággal. Nem sürgetett senki és semmi, az sem érdekelt, hogy amott a pasas figyel-e vagy sem. Gyakoroltam, rutinoztam kedvemre, és amikor meguntam (miután beláttam, hogy ennél jobb már nem lesz), akkor egyszerűen abbahagytam. Kiszálltam, elindultam a bolt felé. Visszanéztem: a kocsi ott állt bő fél méterre a járdától, látványosan ferdén. És higgadtan, tárgyilagosan, mindenféle szégyenérzet nélkül megállapítottam magamban: nos, ez így sikerült.

Klassz dolog a TA, szeretem.

Címkék: , ,


Hozzászólások:


Aki háromkocsinyi, rokkantaknak kijelölt parkolóba áll be a terepjárójáva, ezt előbb felismerte :).

béefá



Nagyon tetszett a parkolásod részletekbe menő leírása! Szerintem minden férfi túl van néhány ilyen epizódon, csak soha senkinek nem fogja bevallani :-)
S t e w e



TA jó, biza. Monjuk nézem itten, hogy vállalkozol játszma, sorskönyv, ellensorskönyv megváltoztatásra.

A TA szemlélete szerint a sorskönyveket tűzre kell vetni és kilépni a játszmákból. Gondolom, hogy te is így látod, csak akkor a pontatlan a megfogalmazás.

Amúgy meg full respect. Én biztos nem vállalkoznék erre... :)



Én meg nem vásárolnék a CBA-ban, mert ők a jobbik támogatói...
MGy



Lord_Soth: Köszönöm az észrevételt, teljesen jogos. A "sorskönyv és a játszmák megváltoztatása" kifejezés valóban inadekvát. Természetesen úgy ezek elengedésére, s ennek révén a korábbi viselkedési minták megváltoztatására gondoltam. Fogom javítani.

Azonban annyit meg én pontosítok, hogy terapeutaként nem arra vállalkozom, hogy mindezt én vigyem véghez: a változás a kliensben megy végbe, az ő felelőssége; az ő erőforrásai képezik hozzá a fedezetet. Az én dolgom annyi, hogy segítsek annak felismerésében, hogy milyen változásra van szükség; hogy biztosítsam az ehhez számára szükséges klímát; hogy segítsek neki hozzáférni a változáshoz szükséges erőforrásaihoz.

MGy: Mindig örülök, amikor látom, hogy valakinek sikerült megragadnia a lényeget.



Én meg annak örülök, hogy van, aki ennyire elégedett önmagával.
MGy



Örülök az örömödnek. :) Én is örülök, hogy elégedett vagyok magammal.

Szerintem is sokkal élhetőbb és örömtelibb lenne a világ, ha minden ember elégedett lenne önmagával és a másikkal is, azaz "OK vagyok, OK vagy" életpozíciót foglalna el.

Úgy gondolom, ez az életpozíció jobban kedvez a nem hatékony viselkedésmódok kijavításának is, mint a többi három. Magamon legalábbis azt veszem észre, hogy a számtalan hibámat és hiányosságomat jobban tudom kezelni akkor, ha az alapállásom igenlés önmagam és környezetem felé. Amikor pozíciót váltok és hibáztatom magamat (tehát magamat, a személyemet, nem az egyes megnyilvánulásaimat), az nem kedvez e hibás megnyilvánulások kijavításának.

Neked mi a tapasztalatod ugyanerről? Megosztod velem/velünk?



MGy: Nekem aztán semmi okom rá, hogy szeressem a Jobbikot. Azzal együtt továbbra is a CBA-ban fogok vásárolni, amíg ott
1) ugyanaz a minőségű áru olcsóbb, mint máshol, vagy
2) ugyanazért a pénzért jobb minőségű árut kapok, mint máshol, és
3) önmagában abból, hogy ott vásárlok, nem tudom meg a vezetőség politikai preferenciáit.

Amúgy az első megjegyzésed némileg off-topicra sikeredett. Aki ezt észrevételezi, az rögtön önelégült?



Arra gondoltam, hogy az, akit zavar az, hogy mit gondolnak azok, akik nézik, hogy ügyetlenül áll be a parkolóba, talán érzékenyebb arra, amit írok. A megjegyzésem ugyanis arra akart utalni, hogy az is érdekelhetné, hogy azok, akiknél vásárol, egy fasiszta pártot támogatnak az ő pénzéből is. Nekem ez megrázóbb, mint a parkolás, ugyanis gyerekként átéltem (túléltem) a gettót, 38 családtagomat veszítettem el azok miatt az eszmék miatt, amiket Önök anyagilag támogatnak. Vagyis szerintem ahhoz szóltam hozzá, ami a cikkben foglaltatott, mert szerintem nagyobb szorongás a fasizmustól való félelem, mint a rossz parkolástól, és talán kicsit nehezebben győzhető le.
Jgy: vannak az anyagiaknál fontosabb dolgok is, én soha nem adnék pénzt (és ezzel anyagi támogatást) olyan áruért, amit rasszisták, homofóbok vagy egyéb kirekesztők kínálnak. Akkor sem, ha olcsó. Nem vásárolok a CBA-ban, nem veszek süteményt az Auguszt cukrászdában, sem a Daubnernál, mert nem akarom, hogy az én forintjaim a jobbiknál kössenek ki. De nem vagyunk egyformák.
MGy



Tisztelt MGy, most meg vagyok fogva, mert nem tudom hol meghúzni a határvonalat, illetve látszólag nagyon is meg tudom. A CBA tulajdonosainak jobbikos kötődéséről nem tudtam, csak az Ön hozzászólásából. Kereshetek másik üzletláncot, mert vannak fontosabb dolgok az anyagiaknál, csak nem tudom, hogy a másik üzletláncba pumpált pénzemmel majd kit támogatok. Valószínűleg nincs hótiszta tulajdonos. Amúgy ennek a logikának a mentén a rendőrséget sem hívhatom ki, ha betörtek hozzám, miután a cég a mai napig nem határolódott el egyik saját szakszervezetétől, amelyik együttműködést ajánlott fel a Jobbiknak.
Ugyanakkor viszont faképnél hagytam a Petró húsboltot, ahol az egyik alkalmazott zsidózott teli szájjal. Remélem, érzékelhető a különbség.
Még egy megjegyzés: azt, hogy "De nem vagyunk egyformák", akár el is lehetett volna hagyni, mert
a) tudom,
b) van egy megvető-lesajnáló kontextusa.



Tisztelt Jgy,
most már tud a CBA kötődéséről, a döntés az Öné. Egyébként nem hiszem, hogy van másik üzletlánc, amely nyíltan támogatja a fasisztákat és még dicsekszik is vele. (Ha megnézi a reklámújságjukat, akkor Ön is látni fogja.)
Nem volt semmi lesajnálás a "De nem vagyunk egyformák"-ban. Csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy nem gondolkozunk egyformán. Azt sejtettem, hogy tudja, hogy nem vagyunk egyformák, mégis érdemesnek tartottam leírni, mert ebben az esetben fontosnak találtam. De az is lehet, hogy ez csak az én öregemberes okoskodásom.
MGy



Kedves MGy!

Azt írja (nem engem megszólítva, de az én blogom vendégeként): "most már tud a CBA kötődéséről".

Ez tévedés: továbbra sem tudok róla. Annyit tudok, hogy egy számomra ismeretlen, önmagát egy monogrammal jegyző, regisztrálás nélküli (összességében tehát névtelen) internet-felhasználó ezt a kategorikus állítást tette, amelyet egyrészt soha korábban nem hallottam sehol, másrészt állításának alátámasztására nem hozott egyetlen utolérhető forrást sem. Ez így nem tény, hanem üres vádaskodás (amely alkalmasint akár igaz is lehet).

Példával: ha azt írnám itt Önről Jgy-nek, hogy "MGy-vel ne is törődj: ő egy körözött gyerekgyilkos", akkor ezt nem lehetne úgy elkönyvelni, hogy "most már tudja", mert ez is csak egy megalapozatlan állítás lenne. (Jóllehet én névvel írok, tehát nekem nagyobb muszáj felelősséget vállalnom a szavaimért, ellentétben Önnel, aki lehet, hogy valóban az, akinek mondja magát, de lehet egy az érettségi szünetében unatkozó végzős gimnazista is.) És persze attól, hogy egy állítás megalapozatlan, ismétlem, még lehet igaz -- de megalapozatlan állításokat akkor sem hiszünk el bemondásra. Jgy sem hinné el "csak úgy", ha a fenti vádat jelenteném ki Önről -- ami természetesen eszem ágában sincs.

És még valami. Amellett, hogy minden együttérzésem azoké, akik az Ön által említett borzalmakat átélték és e veszteségeket elszenvedték, azt az inszinuatív állítását viszont, hogy én a fasizmus eszméjét (bármilyen módon is) támogatnám, mint gyűlöletkeltésre alkalmas, megalapozatlan rágalmat természetesen visszautasítom (számtalan eddig írt antifasiszta megnyilvánulásom erre nyilvánvalóan feljogosít), és elvárom Öntől a nyílt bocsánatkérést.

Üdvözlettel:

Birtalan Balázs



Kedves Birtalan Balázs!

a galamus.hu oldalon olvashatja Mihancsik zsófia írását a CBA-ról. De talán látta a választások idején az "Ítéletidő 2010. április 11." feliratú plakátot.
Fején találta a szöget, tényleg unatkozó gimnazista vagyok, és gyerekgyilkos is egyben, úgyhogy nem kérek bocsánatot. És nem is válaszolok többet.
MGy



Kedves MGy!

Látom, hogy a szövegben előforduló nominális kifejezések (gimnazista, gyerekgyilkos) kontextuális értelmezése nem sikerült Önnek: annyit értett meg belőlük, hogy én ezeket állítottam Önről. Ami természetesen nem igaz, és azzal, hogy szavaimat így forgatja ki, önmagáról állít ki bizonyítványt.

Hogy Ön szövegértelmezési problémákkal küzd, arra más bizonyítékom is van:

Elolvastam Mihancsik Zsófia cikkét. Kiderült belőle, hogy a CBA elnöke Orbán Viktor mellett kampányol egy a saját zsebéből finanszírozott kiadványban.

A plakátot is láttam több helyen: abból önmagában nem derül ki semmi. Nem szerepel rajta utalás sem a CBA-re, sem a Fideszre, a Jobbikra meg pláne nem.

A Jobbikról a Mihancsik-cikkben sincs szó.

Ha Ön ennyiből (vagyis abból, hogy a CBA tulajdonosa Fidesz-szavazó, és mivel van neki miből, ezt propagálja is) azt a következtetést vonja le, hogy a CBA a Jobbikot támogatja, aki pedig időnként a CBA-ban vásárolja meg a maga egy kiló kenyerét, az a fasizmust pénzeli --

-- akkor mindannyiunk érdekében valóban hasznosnak találom a döntését, hogy a jövőben eltekint a blogom kommentelésétől.

Üdvözlettel:

Birtalan Balázs



Tisztelt MGy!

Én biztosan nem szólítanám föl bocsánatkérésre, annál az egyszerű oknál fogva, hogy rettenetesen érezném magam abban a pozícióban, amelyben bárkinek is megbocsáthatok vagy megtagadhatom a bocsánatot. Olyat sem írnék le, hogy Ön esetleg gimnazista, mert ezzel azt a vádat fogalmaznám meg, hogy Ön hazudott, amikor a gettóban töltött évekről írt. Viszont ez Balázs blogja, és eszem ágában sincs megkérdőjelezni a jogát a saját szavai megválasztására.
Pusztán annyit: én egy mukkot nem találtam, ami a CBA jobbikos kötődését alátámasztaná. Talán érdemes volna felülvizsgálnia, hogy pontosak-e az értesülései. És cseppet sem mellesleg: továbbra is szívesen olvasnám a véleményét-hozzászólását a bejegyzés központi témájához.



Jgy:
"Olyat sem írnék le, hogy Ön esetleg gimnazista, mert ezzel azt a vádat fogalmaznám meg, hogy Ön hazudott, amikor a gettóban töltött évekről írt."

Bocsánat, de nem. Akkor lenne szó vádról, ha azt írtam volna, hogy "azt gyanítom, hogy Ön...", vagy "szerintem Ön..." stb.

De nem ezt írtam, csak egy szélsőséges példával rámutattam az MGy és a saját helyzetem közötti különbségre, miszerint én névvel és arccal (következésképpen: teljes emberi, írói, terapeutai stb. egzisztenciámmal) vagyok jelen, ezért minden szavamért felelősséget kell vállanom.

Egy regisztráció nélküli monogram viszont...??? -- Eszembe sem jutna megkérdőjeleznem egy Molnár Győző vagy Menyhárt Gyula vagy Mészáros Gyöngyi vagy Maximililian Gysella (stb.) gettós élményeit, mert ezek személyek. Szemben az itt kommentelő "MGy"-vel, aki egy monogram, avagy egy nick.

De hogy világos legyen: "MGy" élményeit sem kérdőjeleztem meg, csupán rámutattam, hogy őt semmilyen felelősség nem terheli: szabadon állíthat, mi több, hazudhatna bármit, ha akar(na).

És hát amint kiderült, meg is tette: az ugyanis, hogy a "Fidesz=Jobbik" (főleg pénzügyileg!) akkor sem igaz, ha Orbán Viktor politikai attitűdjét ezerszer is fasisztának tekintjük és mutatjuk be (amint azt én magam is megtettem).

Talán pont téged fölösleges győzködnöm arról, hogy milyen érzelmek vannak bennem a soával összefüggésben. Úgyhogy remélem, nem kell magyarázkodnom akkor, ha megengedek magamnak egy ilyen mondatot:

Az, hogy valaki túlélte a vészkorszakot, amelynek során egész családját elveszítette, még nem teszi elfogadhatóvá azt a magatartást, ha az illető átlép olyan társadalmi normákat, mint pl. az igazmondásnak vagy a másik ember elemi tiszteletének követelménye.

Az átélt szenvedés magyarázhatja ugyan a tisztességtelenséget, de nem teszi szükségszerűvé.

Ha ezt állítanánk, leköpnénk mindazokat, akik a pusztítást túlélve, mindenükből kifosztva is képesek voltak becsületes és humánus módon élni.



Szomorúan olvasom a bejegyzéseket.

És szomorúan érzékelem, hogy a hozzászólások egymásutánja ide vezetett. Látom az utat, mégsem értem.

Úgy érzem, eredetileg nem volt ilyen nagy a szakadék. Azt hiszem, egyéni érzékenységekbe sikerült kinek-kinek szándékolatlanul belegázolni, amitől a kis nézetkülönbség mindenféle fájdalmakká eszkalálódott. Van ilyen, nem is baj, hiszen "az életben nem kell mindig jól járni" (Mérei).

De talán ennyire rosszul sem....



Balázs, nem szeretnék a Nagy Együttgondolkodó szerepében tetszelegni, meg nem is biztos, hogy hihető, de azért leírom: utolsó kommented, más szavakkal, más szórenddel, de már ott volt a fejemben, mielőtt leírtad.
Szóval, én is így gondolom, és a gimnazistás kitételt azért írtam meg (és azért így), mert próbáltam MGy-t megérteni, és ezt a mondatot találtam mentőövnek, amibe kapaszkodva MGy érezheti, hogy megpróbálom megérteni.
Visszatérve hozzád, azt hiszem, tudom, mit érzel a soával kapcsolatban, és nem, nem kell magyarázkodnod a leírtak miatt. (És, ugye, nekem sem?)



Eszter: "Látom az utat, mégsem értem."

Én is látom az utat, és valamivel talán többet értek belőle, mint egy külső szemlélő: annyival, hogy a saját szempontjaimat, a saját gyengeségeimet ismerem.

A történet szerintem simán játszma volt, mégpedig egy kétszereplős játszma, amelyben MGy tette meg a kezdőlépést: "Én meg nem vásárolnék a CBA-ban, mert ők a jobbik támogatói." Ez a tranzakciós inger társadalmi szinten F-F volt. Ami a pszichológiai szintet illeti, nem tudom, hogy Sz-Gy ("Ejnye-bejnye, te rosszaság!") vagy Gy-Gy ("Bibibí, az én fütyim nagyobb, mint a tied!"). Az biztos, hogy a megcélzott énállapot Gy volt. És az is, hogy MGy a drámaháromszög Üldöző csúcsán foglalt helyet.

Az MGy által így kivetett Horog beakadt a Gyenge Pontomba. Ezt a válaszomból lehet tudni: "Mindig örülök, amikor látom, hogy valakinek sikerült megragadnia a lényeget" -- ez egy Sz-ből adott válasz, aminek a pszichológiai üzenete olyasmi, hogy "Hülye vagy, fiam, leülhetsz." Annak, hogy Sz-ből válaszoltam, az volt az előzménye, hogy a tranzakciós ingerre előbb É-T+ pozícióba kerültem (bűnösség, szégyen érzése), amiből automatikusan továbbléptem az É+T- pozícióba. Mindez a Gyenge Pontom létének a bizonyítéka. Ha nincs Gyenge Pontom, akkor F-F választ adok (a tranzakció társadalmi szintnek megfelelően, ezzel egyúttal keresztezve a rejtett szintet), valahogy így: "Érdekes, ez számomra új információ. Tudnál ehhez valami forrással szolgálni?" Esetleg a kongruencia jegyében hozzátehettem volna egy transzparens zsiráfközlést arról, hogy elszomorít, hogy nem a posztom tényleges tartalmára kaptam visszajelzést. Ehelyett azonban simán magamra vettem az Áldozat szerepét -- igaz, rögtön át is mozdultam az Üldöző szerepébe.

Ugyanakkor azt gondolom, hogy ez az elmozdulásom nem a tényleges (vagy legalábbis nem az eredeti) játszma elmozdulása volt. Az akkor következett be, amikot MGy mozdult el Üldözőből Áldozatba, és megosztotta a tragikus, ám a téma szempontjából irreleváns élményét. Nálam itt jött a Szembesülés ("nem érti az egészet, és áll mint szamár a hegyen" -- E. Berne), hogy mi is történt: egyszer csak abban a (számomra teljesen énidegen) szerepben találom magam, hogy bántottam egy soá-túlélőt.

Innentől a folyamat öngerjesztővé vált, a fenti mintát követve. A következő megszólalásom (is) F-F volt társadalmi szinten, ugyanakkor nagyon kemény és konfrontatív Sz-Gy rejtett szinten. És ha akármelyik szintjét nézzük is a válaszomnak, az mindenképpen keresztezte MGy-nek a felém küldött Sz-Gy ingerét. Ez pedig a kommunikáció 2. szabálya szerint a kommunikáció megszakadásához vezet. Így is történt: MGy sértődött Gy pozícióból elbúcsúzott, és kilépett a folyamatból.

Ez az én olvasatom, az én értelmezésem, amivel persze nem biztos, hogy igazam van. Hogy benne mi játszódott le, nem tudom. De esetleg érdekes lenne, ha megosztaná, így utólag.



Balázs, mint fogadatlan prókátor szólok hozzá ehhez az elfajult vitához. Rengeteg helyen olvastam, hogy a CBA tulajdonosai (vagyis a Lázár fiúk, a fogathajtók) a Jobbik támogatói. Valószínűleg ők is akkor álltak vissza (mint a többi csahos) a közös akolba, amikor megkapták a visszahívó parancsot. Ekkor kezdődött el a Jobbikosok magánéletének támadása. Visszataláltak azok az újságok, TV-csatornák a Fidesz mellé, amellyek addig a Jobbik mellett voltak (kiküldve). De a Fidesz megijedt a túl nagyra nőtt "gyerekétől". Nem véletlen az MGY által emlegetett plakát (Ítéletidő) és a Jobbik egyik választási jelszavának (20 évet a 20 évért) egyezése.
Persze ez is csak egy vélemény...
OK
(én is monogramot írok, de talán világos, hogy ki vagyok...)



Világos, és köszi a kiegészítő infót. Ezzel együtt továbbra is úgy gondolom, hogy ennek a kérdésnek ehhez a poszthoz kapcsolt és ilyen formában történt tematizálása finoman szólva is szerencsétlen volt.

Azt is gondolom, hogy aki ennek a ténynek az ismeretében szándékosan úgy szervezi az életét, hogy a nagyösszegű bevásárlásait a CBA-ban intézhesse (azzal a céllal, hogy...), azt nem lehet morálisan egy kalap alá venni azzal, aki azért intézi a napi bevásárlásait a CBA-ban, mert egyszerűen az esik neki útba, és mert nem fér bele az életébe, hogy napi plusz félórát BKV-zzon egy másik közértig, amelyről ugyan nem tudható a jobboldali kötődése, ugyanakkor nem tudható egyáltalán, hogy milyen kötődése van.

Aki ezt a két attitűdöt minden további nélkül összemossa ("Négy láb jó, két láb rossz."), és képes ezt úgy interpretálni, hogy "38 családtagomat veszítettem el azok miatt az eszmék miatt, amiket Önök anyagilag támogatnak", vagyis virtuálisan legyilkosozni a másik embert valamiért, amiről alkalmasint nem is tud -- az valójában ugyanolyan demagóg és ordas eszmék zászlóvivője, mint ami ellen ő maga felszólal.

De legalábbis nem az emberek reflexiójának növekedését, a társadalom felnövését és az egymás megértésén keresztüli megbékélést mozdítja előre.



Ha szabad még három kiegészítést.
1) Szerintem az, hogy egy üzletláncot preferálok, mégpedig olyan szempontok miatt, amelyek közt egyetlen politikai sincs, más tészta, mint mondjuk, az adóm 1 %-át nekik juttatni - politikai preferenciák miatt.
2) Egy üzletláncot igénybe vehetek akkor is, ha a tulajdonos nekem nem tetsző párt mellett kampányol. Nem vennék igénybe viszont olyan üzletet, amelyet egy nekem nem tetsző párt tart fenn (ld. MDF-piac).
3) A boltot, ahol vásárlok, megválaszthatom. De mi van, ha nincs választásom? Tartoztam volna kilépni a munkahelyemről Csúcs László és Kondor Katalin elnöksége idején?


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta