Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

csütörtök, június 17, 2010
14:24
 
Luxus marhavagon


Az ember egyéni életében vannak biztosan tudott és bizonytalan dolgok. Utóbbiak nagyobb számban. Ami az előbbieket illeti – ezekből mindösszesen két darabot tudok felsorolni. Az egyik, hogy valamennyien a világra jöttünk, anélkül hogy ehhez előzetesen bárki beleegyezésünket kérte volna, vagy akár csak kíváncsi lett volna a véleményünkre. A másik, hogy előbb-utóbb valamennyien kikerülünk e világból, hasonló körülmények között. Személyes térképünkön e két vonatkoztatási pont biztos – ezeken kívül minden más bizonytalan, legalábbis ami a tudást illeti.

1. megjegyzés: A nem személyes rendszerünkben természetesen vannak további biztos elemek: ilyenek pl. a természeti törvények. Ezek azonban, túl a nem személyes, tehát tőlünk függetlenül is létező voltukon, nem tekinthetők pontoknak, hiszen nem helyezhetők el sehol életünk térképén, hanem áthatják annak minden pontját – köztük az említett két biztos pontot is.

2. megjegyzés: Személyes térképünkön létezhetnek más pontok is, amelyeket bizonyosnak tartunk; az is lehet, hogy szubjektíve fontosabbnak tekintjük őket a két említett pontnál. Ezek a hit, a tapasztalat és az emlékezet régiójába tartoznak.

A fenti két megjegyzés nem teszi érvénytelenné a korábban írottakat: amennyiben egy tetszés szerinti ismeretlen emberről kell valami biztos dolgot mondania bármely másik tetszés szerinti embernek, akkor azon két dolgon kívül, hogy az illető valamikor a világra jött és valamikor távozott/távozni fog belőle, nemigen fog tudni mondani.

Ami a ma élő embereket illeti, tehető egy további megállapítás is: születésük időpontja időben mögöttük helyezkedik el (pontosan tudható, hogy milyen távolságban), és minden pillanattal távolodnak tőle; haláluk időpontja időben előttük áll, és minden pillanattal közelednek hozzá – de nem lehet tudni, mikor érnek oda.

„Az élet: szexuális érintkezés útján terjedő fertőző betegség, amelynél a halálozási arány száz százalék.”

Ezen a definíción lehet jót röhögni, de lehet komolyan venni és elgondolkodni rajta. Egyet nemigen lehet vele kezdeni: cáfolni, legalábbis az utolsó tagmondatát. Filozófiai, teológiai megközelítésben ugyanez a gondolat emelkedettebb formákban jelenik meg: „az élet folyamatos felkészülés a halál pillanatára”, avagy „az élet nem egyéb lassú haldoklásnál”.

Lehet erre azt mondani, hogy pesszimista szemlélet. De attól, hogy azt mondjuk, még nem lesz az. A halál biztos pont személyes térképünkön – ám csak egyetlen pont rajta. Azonban számít-e vagy mindegy, hogy e pont milyen környezetben jelenik meg a térképen? Nézőpont kérdése. Egyfelől nyilván számít, hiszen egészen másként fest a betegség, a baleset vagy a gyilkosság általi halálhoz vezető út. A különböző utakon különböző tereptárgyak vesznek körül, s ezek között különbözőképpen érezhetjük magunkat. Másfelől viszont mindegy, hiszen a halálhoz vezető út esetlegessége eltörpül a halál szükségessége mellett. S ez a gondolat egy talán magától értetődő, ám mégis fontos következtetést tesz lehetővé:

Életünk valamennyi döntése, választása, cselekedete halálunk árnyékában zajlik. Ezen a területen körvonalazódik az emberi szabadság és annak határa. Akármilyen is (irányában, hosszában és minőségében) a halálig vezető utunk, az út végpontjának megváltoztatása kívül esik lehetőségeinken. Az út irányára és hosszára van némi befolyásunk, bár rengeteg külső körülmény befolyásolja mindkettőt. Ami valóban szabadságunkban áll: az út minőségének megváltoztatása.

Mindezen evidenciákon való töprengéseim során egy plasztikus kép jelent meg előttem, amely számomra érzékletesen foglalta, illetve foglalja össze a fentieket. Ezt szeretném most megosztani, a tiszteletlenség és kegyeletsértés legkisebb szándéka nélkül. Az esetleges kötekedéseknek elébe menvén előre jelzem: pontosan tudom, hogy analógiám – mint minden analógia –, ha túlhajtjuk, számos ponton sántít. Ezzel együtt a kép él bennem, és amióta (pár hónapja) megszületett, számos alkalommal nyújtott segítséget nekem nehéz pillanatokban és döntési helyzetekben.

Mindannyian úton vagyunk, egy bedeszkázott marhavagonban. Kiszállni nem lehet, az úti cél nem kérdéses. Arról azonban szabadon dönthetünk, hogy – a végállomás ismeretében – az egész út folyamán nyomorultul érezzük-e magunkat, avagy az összes rendelkezésre álló eszközök felhasználásával megteremtjük a lehetőséget önmagunknak, hogy – a lehetőségekhez mérten – élvezzük magát az utazást.

Címkék: ,


Hozzászólások:


Nagy utazás!
Köszi



Ha jól értem a bejegyzést, az a carpe diem gondolatának kiegészítése azzal, hogy ne csak élvezd, hanem tedd tartalmassá is.

A közölt bonmot vicces, de hát létezik ivartalan szaporodás is.



Jogos. A megfogalmazója nyilván az emberi életre gondolt. Ahol is ivartalan szaporodásról csupán egy alkalommal tudunk. ;)



Gondolkodóba vagyok esve, melyik is az. A magam részéről Éva megjelenésére tippelek. (Gondolom, Jézus születése és annak előzményei mind az ivaros szaporodás forgatókönyvét követik, és ebből a szempontból az apa személye közömbös.)



Ja, tényleg: Éva is. Akkor kettő. :)



Üdvözöllek!Egy ideje ezen gondolkodom/mert öregszem[vagyok]/.Visszanézve sok minden belefért,jó,rossz,lehettem volna okosabb..Egy fiatalnak ezt elmesélni?tanácsot adni?én is csak legyintettem.Néha azért megpróbálok elpöttyinteni gondolatokat.De még mindig csak tanulok.Most pl.:Polcz Bitó Az utolsó mérföld.Nos Alaine-t csodálatos embernek tartom,hiányzik...Üdvözlettel:Örzse néne


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta