Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

hétfő, február 14, 2011
15:23
 
Szalámizéria


Bakács TiborMegnéztem a Bakács Tiborral készített interjút. És olvasom a neten az őt gyalázó kommentek özönét. Azonkívül, hogy alapvetően roppant kínos a dolog...

Nem tudom, a történtek után ki mit várt volna el Bakácstól. Hogy szidja nyilvánosan a saját kurva anyját? Hogy ígérje meg, soha többé nem vesz levegőt? Hogy élő adásban kövessen el harakirit?

Nem tagadta le, amit tett... Nem offolta el a beszélgetést. Nem bagatellizálta a dolgot. Nem kente másra a felelősséget. Nem csinált viccet belőle. Nem csinált belőle értelmi faszverést. Nem vitatta a súlyát. Nem tetszelgett a „jajistenem, mekkorabűnösvagyok” meglehetősen bulvárszagú szerepében sem.

Hogy a csekkek befizetése után megmaradt 80 ezer forint sok vagy kevés? Teljesen mindegy ebből a szempontból. Mindegy, mert nem mentségként hozta fel. Megkérdezték – elmondta.

Minden tiszteletem a sok kurva tisztességes emberé, de a magam részéről tudom, hogy az ember csinálhat olyat, ami nem fér össze az értékrendjével. Tudom – hiszen én is csináltam már ilyet. Szerencséje van annak, aki nem celeb és/vagy nem látnak bele a tetteibe/gondolataiba.

Eszem ágában sincs Bakácsot piedesztálra állítani. Eszemben sincs a lopást legitimálni. De úgy gondolom, hogy a megszólalása, a kiállása hiteles, emberi, őszinte és kongruens volt. E tekintetben (!) sokan tanulhatnának tőle.

Megosztás

Címkék: , , ,


Hozzászólások:


Ellentmondásos érzések kerítenek hatalmukba mikor Bakácsról olvasok. Nagyon gyakran hallgattam a Klubrádióban a 2órás műsorát(kb. mindig ha adáskörzetben voltam, és úton hogy ráérjek).
Kedveltem karakán fellépését, dühkitöréseit ha úgy adódott, hosszú és filozófikus monológjait.
Gyakran fűzte a szót a keresztény erkölcsről, s annak tipróiról, és én mint liberálkommunista(tudom nincs ilyen, én találtam ki)néha megütköztem sarkosságán.
S most ez...bántani sem szívem, sem kedvem de valami mégis hibádzik. A JÓ lehet-e relatív?
S ki relativizálhatja? Ember? Szükség? Persze nekem könnyű, hisz egy Embertársamról alkotok véleményt a "szürke láthatatlanság" felszabadító köpönyege alá rejtve arcom. Elítélni nem tudom. A lopás Ő szerinte nagyobb bűn-márcsak vallásánál fogva is-mint számomra.
De nem tudom mennyi marad bennem a feszült várakozásból ezután kedd délelőttönként keresve a frekvenciát...



Az első, ami eszembe jutott, mikor meghallottam ezt a szalámi-dolgot, hogy basszus, mennyire nem hiányzott ez a médiatörvény ügyének. Sejteni lehetett, hogy lesznek, akik kapnak ezen a híren, és a "kis magyar szillogizmust" gyakorolják majd.

A riportban Bakács a szalámilopást teljesen önmagában értelmezi (különben valóban elég szimpatikusan), és a közéleti felelősségének kérdése abszolúte nem merül fel. A kérdésre, hogy kinek ártott a tettével a legtöbbet, azt feleli, hogy az édesanyjának. Ez romantikus, de azért elég szűk látókörű válasz, sajnos.

Én többet vártam volna. Nem bűntudatból többet (az még kínosabbá tette volna a dolgot szerintem), hanem a tágabb összefüggések meglátásából. Úgy gondolom, hogy aki személyét és arcát adja politikai-közéleti célokhoz, annak a (tényleg piti) tolvajlása sem tekinthető pusztán családi belügynek. Még ha voltaképp az is valójában, bárminek is látszik.

Nagyon jó volna egy olyan szép világ, amelyben minden az, ami, és ahol a "jó napot" valóban azt jelenti, hogy "jó napot" (de Sica Csoda Milánóban).



Azért annyit megjegyeznék, hogy azok (a közszereplők), akik egy-egy öblös zsidózás után kijelentik, hogy az pedig írói munkásságuk része, különben is magánvélemény, most mennyire nem tudják szétválasztani a lopós Bakácsot a médiás Bakácstól.



Én is nagyon szomorú voltam az ügy miatt, pedig nem vagyok Bakács édesanyja :-) csak nagyon szerettem a műsorát, és okos, értékes, stb. embernek tartom őt. A szalámi-dolog nem illik bele a képbe, próbálom leválasztani a tettet az emberről, de nehéz. :-(


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta