Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005) |
péntek, május 23, 2014
17:18 Pardon
Hozzászólások:
Kedves Névtelen!
Kiegészítésképpen írom: a blogomat 9 éve indítottam, és a blog bevezető bekezdésében írt szöveg az anonim kommentelésről ugyanennyi idős. Tehát a fenti soraimban nincs semmi újszerű vagy személyes(kedő).
Tudnak vicceskedni a szerverek. Mindenesetre nem kaptam meg. De ha kaptál automatikus választ az üzenetedre, abban benne van az e-mail címem, úgyhogy arra válaszolva nagyobb eséllyel kapom meg, amit írsz.
Kérném szépen! Nincs a versben képzavar, az idézet pontatlan. Valójában úgy van, hogy "aki telt kupa mellett, bort iszogatVÁN háborút emleget és lélekölő viadalt" - tehát az illető részint bort iszogat, részint pedig (nem mellesleg) tele van a kupája, tehát félnie sem kell attól, hogy nélkülözni fog, és mindeme pompás körülmények közepette mégis a háborúról és hasonló nélkülözésekről, viszontagságokról szónokol.
Jaj, nahát, nagyon szépen köszönöm a szövegmagyaráztot. Ugyan, ki gondolta volna, tényleg, jééé! << Vissza |
|
látogató 2005. január 10-e óta |